Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-07-14 / 27. szám

4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. julius 14. szomszédaink ránk olvassák, hogy Budapest fizetésképtelen. Emlékezhetik a kormány, hogy mit csinált a bécsi sajtó a télen néhány iparos panaszából, hogy a bürokratikus formák meg­tartása miatt nehezen tudnak hozzájutni a pén­zükhöz. Évtizedek óta mindig megtartották eze­ket a formákat, de a bekövetkezett gazdasági válságban az iparos nehezebben tudta a végét várni. Akkor is azt hirdette világgá a bécsi sajtó, hogy Budapest fizetésképtelen lett, hogy az iparosainak a számláit sem tudja kifizetni. A polgármesternek a közgyűlésen nyiltan kel­lett tiltakoznia a hamis vádak ellen. Ilyen vi­szonyok mellett határozottan számíthattunk arra, hogy a kormány is respektálni fogjá az ország fővárosának tekintélyét és hitelét s meg­felelő elégtételt fog adni. Nem tette meg. Mi pedig azt hisszük, hogy az a pénzügyminiszteri leirat nem az utolsó szó ebben a dologban. Vörösmarty szobra a GizelBa-téren Egy újságíró indítványára megindult a mozga­lom, hogy a Szózat megteremtőjének dicső emlékét az ország fővárosában is szobor hirdesse. A hazafias, áldozatkész magyar közönséghez fordult a mozgalom vezetősége s nem eredménytelenül. Alig egy esztendő leforgása alatt több mint kétszázezer korona gyűlt össze a nemzet filléreiből. Sokkal több, mint amennyire az akczió megindítói gondolni mertek. A pénz tehát, együtt van s már most a szobor végrehajtó bizottsága a szobor helye után nézett. A Belváros és Lipótváros határán a Gizella-teret sze­melte ki a bizottság. Kétségkívül jó választás. A fő­város különben olyan szegény terekben, hogy nem is igen volt miben válogatni. A bizottság már be is adta a kérelmét a polgármesterhez. Semmi kétségünk nin­csen, hogy a törvényhatóság hazafias lelkesedéssel fogja teljesíteni a bizottság kérelmét. Mégis egy körülményt a bizottság figyelmébe aka runk ajánlani. A Gizella-tér a főváros egyik legszebb tere, különösen szép lesz, ha a parkozás munkáját befejezik. A közmunkatanács annak idején oda ter­vezte a királyasszony szobrát is, amig a király maga fejezte ki óhaját, hogy a királyasszony a Szent György- téren álljon. De ha egy pillantást vetünk a térképre úgy rögtön látjuk, hogy műszakilag nagyon nehéz, sőt csaknem lehetetlen a Gizella téren egy nagyobb szabású szobrot jól elhelyezni. Ha a szobrot a tér közepére állítják, az csak magáról a térről látható, mert a Váczi-utcza és Do- rottya-utcza tengelye egészen a szélén metszi a teret. Legjobb volna, ha ezeknek az utczáknak a tengelyé­ben lehetne a szobrot fölállítani, de ezt a tér alakja nem engedi meg. Tartunk attól is, hogy egy olyan nagy szobornak, mint például az Arany szobor a Gi- zella-téren nem lesz elegendő háttere arra, hogy a szobor megfelelően érvényesüljön. Végig nézve a főváros mappáján, mi alkalma­sabbnak tartottuk volna a szobor helyéül az Ujvásár- teret. A józsefvárosi kerületi választmány egyik leg­utóbbi üléséből arra kérte a közmunkatanácsot, hogy az Ujvásár-teret Vörömarty-térnek nevezze el. Az Ujv sár-tér Budapestnek a legszebb tere. A buda­pestiek közül is nagyon kevesen tudják, hdgy micsoda átalakuláson ment át az Djvásár-tér. Nagyon kevesen tudják, hogy azt a teret már parkozták s olyan szép a fekvése, hogy amikor az uj Nemzeti színház elhe­lyezése tavaly a napirenden volt, igen komolyan tár­gyalták azt a kérdést, nem lenne-e a legczélszerübb és legszebb, ha az uj színházat az Ujvásár-téren épí­tenék Bizonyosan á szoborbizottság tagjai is csak azért nem gondoltak az Uj vásár-térre, mert képzele­tűkben még a régi vásárteret látták zsibárus bódéival és az ószeresek lármájával. Ha nem késő, az ügy érdekében ajánljuk a bi­zottság figyelmébe, hogy nézzék meg az Ujvásár-teret s ha lehet, ott állítsák föl a szobrot. De ha megkés­tünk javaslatunkkal, megnyugszunk a Gizella-térben is, mert a szoborbizottság vezetőiben elegendő garan- cziát látunk arra, hogy a művészi szempontból a te­ret a legjobban, a legczélszerübben s a legjobb íz­léssel használják ki. Két rendelet. Aki hiszi, hogy komolyan takarékoskodnak a vá­rosházán, olvassa ezt a két rendeletet: 1. közgyűlési jegyzőkönyveket ezentúl ne küldjék meg valamennyi törvényhatósági bizottsági tagnak, hanem csak ötven példányt tartsanak készletben azok részére, akik esetről-esetre jelentkeznek. 2. Az előadó ivek használata lehetőleg korlátoztassék oly- képp, hogy az iktatott ügyiratok törzslapjai — nemcsak a rövid utón való írásbeli elintézésnél, hanem átirati határozatok, va­lamint átiratok fogalmazására is fölhasználtassanak és a jelen­leg használatban levő, merített papirosra nyomott előadói ivek csak olyan ügyiratok czéljaira használtassanak, amelyek nin­csenek kiselejtezésre szánva. A többieket pedig vagy magán az iktatáson, vagy a selejtezendő jelzővel ellátott közönséges szürke papirosra nyomott iveken kell elintézni. Ha a városházán megszokott pedantériával hajt­ják végre ezt a két rendeletet, kétségtelenül megmen­tik vele a hazát, mert megtakarítanak vele évenkint háromszáz koronát. Tudjuk mi azt, hogy krajczárból lesz a forint s nem is lehet okunk a panaszra azért, hogy a város­házán a filléreket is megtakarítják s még az ilyen kicsinyes dolgokra is kiterjed az illetékes tényezők figyelme. A baj legföljebb abban van, hogy éppen csak ezekre gondolnak s ilyen megtakarításokkal ál­lanak elő, amikor előrelátható, hogy a közel jövőben több millió korona hiány födözetéről kell gondoskodni. Ne vegyék hát tőlünk tulkövetelésnek, ha jobb szeretnék már látni azt az elaboratumot, amely meg­mondja, hogy miből fedezik a milliókat, amely módot és alkalmat adna a városatyáknak, hogy komo yan megfontolva, higgadtan és nyugodtan mérlegelhessék, hogyan lehetne állandósítani a főváros háztartásában az egyensúlyt. Ha ez a kérdés meg van oldva, nem bánjuk ha a városatyák papírkosarát gyarapítja is a közgyűlési jegyzőkönyv. Sőt az sem fordítja föl a vá­rost ha jobb papirosra imák a tisztviselők, csak olyat írjanak rá, amit pirulás nélkül odaadhatnak olvasni az utókornak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom