Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-07-14 / 27. szám
IV. évfolyam. Budapest, 1901« julius 14. 27. szám. KÖZIG.AZG ATÁSí HETILAP ^löfizetesi Ára; Egész évre ................................ Félévr e ......... Szerkeszti Ég kiadja: 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztöseg £s KIADÓ: IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A „Magyar Székesfőváros6* a törvényhatóság szünete alatt (julius és augusztus hónapokban) kéthetenkint egyszer — 8 oldalon — jelenik meg. Az elégtétel. Budapest székesfőváros polgármestere tudvalevőleg panaszt tett a pénzügyminiszternél a pénzügyigazgatóság egyik tisztviselője ellen, a ki egy fölebbezés alatt levő, tehát végleg el nem döntött illetéki ügyben lefoglaltatta az ügyosztályok Íróasztalait. Az illető tisztviselő eljárását a polgármester igy jellemezte: Egy köztisztviselőnek hasonló ténykörülmények fennállása mellett még magánféllel szemben sem illő és indokolt oly merevséggel eljárni, am ily ridegen az illető pénzügyi titkár a székesfővárossal szemben alkalmazta a törvény paragrafusát.“ A polgár- mester fölterjesztésében világosan kimutatta, hogy a foglalás nemcsak jogtalan volt, hanem minden alapos ok nélkül, az egész világ előtt megtámadta a főváros tekintélyét és hitelét. Annak idején, amikor ezekről a dolgokról hirt adtunk, egyben annak a hitünknek adtunk kifejezést, hogy a főváros a méltatlanul ért támadásért meg fogja kapni az elégtételt. Nem igy történt. A pénzügyminiszter az illető tisztviselő eljárását igyekszik fehérre mosni s azt mondja, hogy a végrehajtásnál közreműködő tisztviselők egyéni kedélyállapotáért sem a pénzügyigazgatóság, sem a miniszter felelősségre nem vonható, mert a köztisztviselőknek hivatalos teendőik végzésén kívül más mellékkörülményekre tekintette lenniök nem kell. Fontos kijelentés ez, a mely nemcsak a fővárosnak, hanem az egész adófizető polgárságnak szól s a mely egyben utasítás is a pénz- ügyigazgatósági tisztviselőknek, hogy a közönség érdekeit nem kell, talán nem is szabad figyelembe venniök, hogy egyéni kedélyállapotaikat a polgárság tűrni tartozik. Erre a kijelentésre igazán nem voltunk elkészülve. Mi a felsőbb hatalom iránt a köteles tisztelettel és bizalommal hittük, hogy az a hármas jdszó : jog, törvény é3 igazság, amelynek jegyében mostani kormányunk született, nem üres frázis, hanem komoly szó, a melynek igazságában minden magyar polgár nyugodtan megbizhatik. Hogy nem így van, igazán nem a polgárság hibája. Tudtuk, hogy Magyarországon a hivatalos szellem az, hogy mindig és minden körülmények mellett a tisztviselőnek van igaza. Tudja ezt a nagyközönség is. Azért retteg, ha egy hivatalba kell mennie. Ez az oka, hogy a nagy- közönség ellenséget lát a tisztviselői karban s a tisztviselőknek még olyan méltányos mozgalma is, mint a minőt legutóbb helyzetűk javítására indítottak, éppen nem rokonszenves a nagyközönségnek. Sok ember veszni hagyja az igazságát, csakhogy ne kelljen a hivatalokba járnia. Jobban fél a hivataloktól, mint a pestistől. De azt mégsem hittük, hogy egy tisztviselőnek az érdekében a kormány megtűri, hogy csorba essék a főváros hitelén és tekintélyén, hogy a kormány már csak nemzeti politikából is nem fog elégtételt adni a fővárosnak. A kormány igen jól tudja, tudnia kell, hogy Bécsben hogyan magyaráznak egy ilyen foglalást. Unos- untig elég egy ilyen aktus, hogy kedves bécsi
