Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-06-16 / 24. szám

1901. junius 16.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

.11

VI. kerületből a VIII. vagy IX. kerületbe 80, 100, 160 fillér. Budáról Kőbányára 240, 260, 350 fillér, a IV.,

VII. , VIII., IX. kerületből Kőbányára 140, 160, 200 fillér, az V. és VI. kerületből Kőbányára 160, 180, 240 fillér.

A vasúti állomásokhoz, vagy onnan vissza: Az

I. kerületből a déli vasúthoz és a fogaskerekű vasút városmajori állomásához 60, 80, 160 fillér, a IV , V.,

VI., VII.. VIII. és IX. kerületből a déli vasúthoz vagy a fogaskerekű városmajori állomásához, vagy Budáról a pesti állomásokhoz 120, 200, 300 fillér, a pesti kerületekből a budai vasúti állomásokhoz 80, 120, 180 fillér, Kőbányáról a pesti állomásokhoz 160, 180, 240 fillér.

A Zugligetbe, Svábhegyre vagy a Lipótmezőre (a Hüvösvölgyig) a budai kerületekből 320, 360, 500 fillér, a pesti kerületekből 340, 380, 520 fillér, Kőbányáról 380, 420, 540 fillér.

A Városligetbe: Budáról 120, 200, 300 fillér, a IV., V., VIII. és IX. kerületből 100, 120, 160 fillér, a VI., VII. kerületből 80, 100, 140 fillér, Kőbányáról 160, 180, 240 fillér.

Újpestre: Budáról vagy a VIII. és IX. kerület bői 160, 180, 350 fillér, a IV., V., VI. és VII. kerületből 140, 180, 300 fillér, Kőbányáról 240, 260, 350 fillér.

A hid és alagút vámját a megbizó fizeti. Viszontválasznál a várakozásért minden fél óra után 20 fillért kell fizetni. 15—20 kilogramm teherért a megfelelő dij kétszeresen jár, teherszállításnál minden 50 kilogramm túlsúlyért s nehéz tárgyaknak az emeletre való vivéseért 40 fillér. Hcsszabb szolgálat teljesítéséért szekérhasználat nélkül minden órára 60 fillér, szállítóeszköz használatával 80 fillér. Éjjel kettős dij jár. Költözködésekért vagy a város területén kívül szóló megbízásokért külön kell egyezkedni.

Budapest uj fürdővállalatai.

Irta: Palotai Rezső főv. biz. tag.

(Folytatás.)

Abból, hogy a közmunkák tanácsa a kisajátítás alkalmával a forrásért tényleg ily összeget fizetett, nem lehef annak valódi értékét megállapitani, mert ha tulajdonosainak a régi Sárosfürdő mint vállalat talán 20—25,000 koronát jövedelmezett, ezek már jogosan követelhették és kaphatták meg azon kisajátifási összeget ; azonban a jövedelmezőségben a tulajdonosok szemé- mélyes működése és az odaszokott fürdőközönség értéke is kifejezést talált. Ezen tényezők képezték a jövedelem és annak megfelelő kisajátítási árnak java részét s miután ma már nincsenek meg, csak a puszta forrásért 486,000 koronát fizetni, oly magas ár volna, minő a fürdőüzleti forgalomban még eddig elő nem fordult. Még forrásokban szegény területeken sincs rá példa s a budapesti viszonyok épenséggel nem indokolnák az első esetet, melyben ilyen nagy vételár fizettetnék. Csak Pest városának sikerült már egyszer, mikor az Artézi kutat furattá, hasonló költség árán egy forrás birtokába jutni. Tudvalevőleg a városligeti Artézi kutat 1868-tól—1878-ig, 10 éven át fúrták és a miről akta szerint mindenki meggyőződhetik, a fúrás tulajdonképeni czélját a hideg ivóvíz után való kutatás képezte. Csak miután hideg vizet nem találtak azon földrétegekben, melyekben az egyáltalában még található és már amugyis sok pénzt költöttek : tehát szükségből, nehogy a felmerült kiadások egészen kárba vesszenek, folytatták a fúrást meleg vizre. Tiz évig kitartó szakadatlan munka után végre felbuggyant a meleg viz s érthető, hogy nem kis örömöt okozott azoknak, akik annyi fáradságot és kiadást áldoztak reá. A városligeti Artézi kút egyike a legmélyebbeknek a világon, fúrása kerek 760,000 koronába került : de nincs semmi okunk ezt dicsőségnek tekinteni. Ha meleg viz kellett volna, azt számtalan pontján a fővárosnak csekélyebb mélységben lehetett volna találni, még ha a Duna közepén fúrnak, már 100 méternél is hatoltak volna a meleg vizet tartalmazó kőzetbe, lásd a Margitszigeti artézi kutat, mely 115 méter mély és 5680 köbméter (56.800 hektoliter) 43 fok C. tehát fürdőre alkalmasabb hőfokú ásványvizet szolgáltat, — mig a városligeti Artézi kút csak 760 köbméter vizszolgáltatási képességgel bir és e miatt 970 méter mélységig kellett fúrni.

Forrásaink főfakadóhelye a budai hegyek tövében van, onnan húzódnak a forrásmenetek a Duna medre alatt dél-keleti irányban mindég nagyobbodó mélységben; kedvezőtlenebb pontot tehát, mint a városligetet, meleg viz után való fúrásra, Budapest hévvizeknek páratlanul gazdag földrétegeit tekintve, már alig választhattak és kétségtelen, hogy sokkal kisebb mélység ben és csekélyebb költséggel lehetett volna a Lipótváros vagy a Terézváros területének északi részein meleg ásványvizet találni. Alig múlik el év, mikor e városrészekben az építések alapozásánál ne bukkannának hévvizet vezető forráserekre egyes tulajdonosok és ne kínálnának meg vele, hogy építsek ott egy- egy világfürdőt. Ehhez azonban sem egy vizér, sem 700 vagy 1000 köbméter ásványvíz nem elegendő, hanem a forrásoknak egész csoportja, teljes biztonságot nyújtó nagy vizbőséggel, egészséges levegő, nagy terület és még sok-sok oly tényező szükséges, melyeket létrehozni és érékesiteni egy emberélet rövid ideje alatt nem is lehetséges.

Az Artézi kút fúrási helye meleg viz után, geológiai szempontból, tehát a városligetben nem volt czélszerüen megválasztva és pénzügyi tekintetben mint beruházás sem érdemel dicséretet.

A Pest város által 6 százalékos kamat mellett felvett kölcsönből kellett a 380,000 írtra rugó fúrási költségeket fedezni, s az Artézi fürdővállalat átlag csak 5 százalék kamatot jövedelmez; mig ha ezen összeget akkoriban más beruházásra, akár csak telekvételre vagy kisajátításra fordítják, az ma igen nagy értéket képviselne s ha épen fürdő és meleg forrás kellett Pest város tanácsának, ám megvásárolhatta volna még 1868-ban körülbelül fele részét az összes budai és pesti fürdőknek 380,000 forinton s nem kellett volna a fúrás bizonytalan vállalkozásába bocsátkozni.

Semmiképpen sem kívánom ezáltal Zsigmondy Vilmos mér-