Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-05-06 / 18. szám
1901. május 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 állomása Budapest, ide özönlik be szerencsét próbálni, a miben több a csalódása, mint az öröme. A csalódottakon paragrafusokkal nem segítenek, hacsak a nyomor pillanatnyi enyhítésére ki nem nyitják a szegény-kasszát. Nem erre van szükség. Másra. De az már a kormány feladata is. Mégpedig sürgősen. Alkossanak foglalkoztató műhelyeket a fővárosban és a főváros környékén levő falvakban, még pedig az iparnak minden szakjából. De ne úgy, mint a milyen a kényszer-segélyezésre alkotott nyolczadik kerületi foglalkoztató műhely, a hol a munka értékének csak nyolczvan perczentjét kapja meg a munkás. Jobban mondva munkás telepek legyenek azok, a hol a munkás a munkának az egész előállítási árát megkapja. Ezzel segítenek a szegénységen, de föllenditik valójában a magyar ipart is. Mindez csak jóakaró figyelmeztetés akar lenni, semmi egyéb, a kivihetőség tárgyalására különben is szűk e lap kerete. Hanem ha valóban szivén viseli Szalag Mihály a szegénység ügyét, ne írjon össze egy kötet paragrafust, hanem utazzék az osztrák műhely-telepekre s az ott tapasztaltakat adja be a hatóságnak, akkor fölhasználhatják a külföldi példát. —s.—l. Kegyelmet kérünk. Nagyságos Polgármester Ur ! Tisztelt Jóléti bizottság 1 Tizennégy szegény a főváros becsületes szolgálatában megöregedett ember mindennapi fekete kenyeréért kérünk kegyelmet. Mert odáig jutottunk, amióta a jóléti bizottság lett a vezetője a fővárosnak, hogy huszonöt harmincz esztendő óta a fővárost szolgáló embereket, csak azért, mert a becsületes munkában megöregedtek május végével egyszerűen kidobják a városházáról. Nem akarjuk erősebben festeni a dolgokat, mint a hogyan vannak. Egyszerűen konstatálni kívánjuk a tényeket. Nem akarunk lázitani, nem akarunk szó cziális húrokat pengetni, a nyomort festeni. Nem hivatkozunk az emberiesség jogos követelésére. Nem hiszszük ugyanis, hogy ebben a dologban az utolsó szó az a polgármesteri rendelet, amely május végével tizennégy szegény ember szájából huszonöt-harmincz évi szolgálat jutalmául kiveszi a mindennapi kenyeret. A polgármester április 13-án 3859 szám alatt a következő rendeletet adta ki: Egyes hivatalok személyzeti létszámában az ideiglenes alkalmazottak között többen vannak olyanok, akik előrehaladott magas koruknál s az ebből folyó általános testi törödöttségűk- nél és szellemi fogyatkozásuknál {fogva részint teljesen szolgálatképtelenek, részint pedig alig számbavehető, igen csekély- mérvű munkaképességgel bírnak. Minthogy az ügymenet folytonos emelkedése mellett is a munkaerők szaporítása a személyzeti kiadások tetemes mérve miatt helyet nem foglalhat, hanem az egyre szaporodó teendők < llátása csupán a rendelkezésre álló szomélyzet munkaerejének minél fokozottabb kihasználása utján biztosítandó, minthogy továbbá a szóban forgó ideiglenes alkalmazottak még a rendes körülmények közt is föltétlenül megkívánható minimális használhatósággal sem bírnak, annál kevésbbé képesek a nagyobb ügyforgalom által szükségelt fokozottabb tevékenység kifejtésére, minthogy végül az illető hivatal főnököknek s illetve a tiszti főorvos urnák jelentései szerint szolgálatképtelenné vált ezen alkalmazottak, akik a személyzeti létszámban munkaerőkként szerepelnek, holott tényleg munkaképtelenek, már ez ideig is csak a legmeszebb menő méltányosságból hagyattak meg állásaikon, tovább azonban az ügymenetnek határozott hátránya nélkül egyáltalában nem hagyhatók meg ennélfogva ezen ideiglenes alkalmazottakat, névsze. rint Barta Mihály VII. kerületi adószámviteli osztályi, Boldini Rezső mérnöki hivatali, Darszon Lajos IV. ügyosztályi, Feldhof- fer Nándor I. kér. adósrámviteli osztályi, Heszler Lénárdt VII. kér. adószámviteli osztályi, Hochholczer Gyula I. kér. adószámviteli osztályi Kamóczy Endre számvevőségi, Pdlffy Kálmán VI. kér. adószámviteli osztályi, Roosz Lajos IV. ügyosztályi, Sebestyén József számvevőségi, Schmidt László II. kér. adószámviteli osztályi, Szántó József tiszti ügyészségi, Tamássy György mérnöki hivatali és Witalis Vendel III. kér. adószámviteli osztályi dijnokokat ez állásuktól folyó évi május hó végével ezennel felmentem és utasítom a központi pénztárt, hogy a nevezettek napidiját az említett időponttal szüntesse be. Az ekként megüresedő állások betöltése iránt külön fogok intézkedni. Halmos s. k. polgármester. íme a polgármesteri rendelet szószerinti szövege. Ez, noha meglehetősen rossz magyarsággal, mégis azt bizonyítja, hogy a kegyelem nélkül kidobott embereknek nincsen más bünük, minthogy megöregedtek. Elismerjük, hogy a fővárosnak tetterős, munkaképes emberekre van szüksége. De meg vagyunk győződve, hogy normális viszonyok mellett másként hangzott volna az a rendelet. Nem akarunk hitelt adni a rossz nyelvek suttogásának, hogy azért kellett az öregeket szélnek ereszteni, mert néhány protekeziós fiatal embernek kell helyet szorítani. Szívesen igazat adunk a polgármesternek abban a törekvésében, hogy a munkaerőt jobban ki kell használni s ezt csak úgy teheti, ha megfelelő munkaerővel rendelkezik. De ez nem teszi méltányossá, nem teszi igazságossá azt, hogy huszonöt-harmincz évig becsülettel szolgált embereket a legnagyobb nyomorba dobjanak ki. Többen vannak a szélnek eresztett öregek között, akiknek semmiféle hozzátartozójuk nincsen, akitől egy falat száraz kenyeret kaphatnának. Mit csináljanak ezek. Hetven esztendő terhével nem mehetnek idegen helyre munkát keresni. Nem tudjuk, nem akarjuk föltenni, hogy maga a polgármester megegyeztet- hetőnek tartsa a lelkismeretével, hogy ezeket az öregeket szánalom nélkül kergesse a biztos pusztulásba. Akármilyen rosszak is a főváros financziái, annyit csak meglehet tenni, hogy egy kis kegydijat adjanak ezeknek a szegény embereknek, legalább akkorát, hogy megvehessék a mindennapi kenyerüket. Hisz végül a polgármester is — ha nagy ur is — csak ember. Neki is vannak az emberiség iránt kötelességei. A szegény tizennégy öregnek pedig csak azt ajánlhatjuk, forduljanak bizalommal a polgármesterhez. Ha pedig megtörténnék az a hihetetlen dolog, hogy a polgármester ur szivét a hivatal, a hataiom és a bőség kővé változtatta, forduljanak a törvényhatósághoz.
