Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-22 / 16. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 22. Micsoda takarékoskodás az, amely görcsösen ku- porgalja a filléreket s könnyelműen szórja ki a százezreket. Még soha középület annyi akadálylyal nem épült, mint a sertésközvágóhid. A hentesek s legutóbb a szalámigyárosok valóságos hadjáratot indítottak a közvágóhíd ellen. De voltak más bajok is. Mindjárt kezdetben az a fura dolog történt, hogy megtervezték a közvágóhidat, meg is kezdték az építését s csak azután jutott eszükbe, hogy ilyen spe- cziális építkezést nem lehet a mérnöki hivatal sablonjára huzni Javában folyt az építkezés, amikor eszükbe jutott, hogy tanulmányozni kellene a külföldi közvágó- hidakat, mert a mérnöki hivatal négy fala között nem lehet megszerezni a szükséges szakismeretet. Útnak indultak tehát. Bejárták a félvilágot s tapasztalatokkal megrakodva tértek vissza. Az első volt, hogy a nyert tapasztalatok alapján módosítani kellett a terveket, ami azután közel kétszázezer korona tulkiadást eredményezett. Még rendbe sem jöttek a tervváltoztatásokkal, amikor beütött az a rettenetes vállalkozói harcz, amely közel félesztendeig föltartotta a közvágóhíd építését. Belekerült a városnak sok ezer korona szakértői dijába s végül egy csomó máig is elintézetlen fegyelmi ügyet hagyott hátra sebesültek gyanánt. Amikor mindez nem akadályozhatta meg a sertésközvágóhid építését, fölvonultak a hentesek. Jöttek az ó-budaiak, hogy nekik adjon a város privilégiumot. Engedje meg nekik, hogy ők megmaradhassanak a maguk primitiv házi-vágójuknál, vagy építsen nekik a város extra közvágóhidat. Az ó-budaiakat támogatták a pestiek. Egyszerűen kijelentették, hogy ro sz lesz a vágóhíd. Hogy miért lesz rossz, azt soha nem mondták meg. Ha csakugyan rossz lenne az a vágóhíd, az nagyobb bűne lenne.a henteseknek, mint a hatóságnak. Boha még hatóság olyan lojálisán nem járt el, mint ebben az ügyben. Egy szeget sem vertek be abba az épületbe, hogy meg ne kérdezték volna a henteseket. Akkor jó volt minden, most pedig, amikor látják, hogy végre-valahára csakugyan megépül a közvágóhíd, minden rossz. A hentesek nem igen bíztak a maguk erejében s fegyvertársul vették a szalámigyárosokat, vezérüknek pedig megválasztották Delmedikó Ágoston szalámigyárost. Delmedikó mint bizottsági tag egy furfangos inditványnyal akarta megkezdeni a harczot. A szakértő elbizakodottságával jelentette ki, hogy rossz a közvágóhíd. Szereljék le hát rögtön a munkát, ne építsenek többet egy téglát sem, Innern hozzanak szakértőket a világ minden részéből s hallgassák meg azokat. Egy-két esztendővel igy ellehetne halasztani az építést s ez elegendő idő lenne, hogy más okokat keressenek a további halasztásra. Szerdán fogja tárgyalni a közgyűlés ezt a komi- kusságig képtelen indítványt. Kétségtelen, hogy elveri rajta a port alaposan, a hogyan megérdemli. Érzik is, tudják is. Tehát hamarosan előléptek a tartalékba helyezett hentesek és nem akartak kevesebbet, minthogy a város kártérítést adjon nekik, mert kiviszik a szerszámjukat a közvágóhidra. No ez az előterjesztés nem fog megijeszteni a városházán senkit sem. Ha ez volt az utolsó töltés, a végére hagyott nagy ágyú, akkor hát sebaj, mert ebbe elfelejtettek puskaport tenni s bizonyai a csupa szórakozottságból és megszokásból hentes-áruval töltötték meg ezt a nagy ágyút. Megértjük, sőt méltányoljuk, hogy a hentesek és szalámigyárosok minden kövét megmozgatják a sertés- közvágóhidnak. Hisz kétségtelen, hogy üzemüket egy kevéssé meg fogja drágítani, mert más a közvágóhídon néhány garast fizetni s más a kukoriczagóré tövében levágni a sertést. Elismerjük, hogy egyikmásik hentes jelentékenyebb összeget reprezentáló vágóhidjától kénytelen búcsút venni. De tetszett volna annak idején, amikor még a város nem ölte bele a százezreket a közvágóhidba, előállani az aggodalmakkal. Talán, sőt valószínűleg akkor is megcsinálta volna a város a közvágóhidat, mert az elsőrangú közegészségügyi intézmény, de legalább érthetővé tette volna az érdekeltek későbbi magatartását. A világon mindenütt ellenezték a mészárosok a marhaközvágó- hidat, de még inkább a hentesek a sertésközvágó- hidat. Ez természetes, ők vannak hivatva a saját érdekeik védelmezésére. Hogy sehol győzni nem tudtak s mindenütt épülnek a közvágóhidak, az is természetes, mert a nagy közönségnek, a köznek, az egésznek az érdeke nem szorulhat háttérbe egy kis rész, egy ág érdekének a kedvéért. Ezt végül a henteseknek és a szalámigyárosoknak is be kell látniok s azért nem lenne szabad a dolgok mai stádiumában a közvágóhíd megnyitása ellen minden eszközzel dolgozni. A városházán, a közgyűlés termében csak a nagy- közönség érdeke dominálhat s nem a henteseké és a szalámigy áronoké. A közgyűlésből. Három közgyűlésre is elég lett volna az a tárgy- sorozat, amellyel szerdán kedveskedett a tanács a városatyáknak. A müvészbérház nagy szerződése, a millenáris versenypálya dolga, a hirdetésügy végleges rendezése, a kormány és a főváros közötti viszony rendbehozása, a sertésközvágóhid sorsa, Budapest képviselői számának a fölemelése, a zsibárusok és ószeresek harcza s még számos fontos és komoly tárgy várt elintézésre. A tárgyhalmaz természetes következménye volt, hogy a legtöbb dologgal fölületesen végeztek. Nem is lehetett az másként. Hisz ha a városatyáknak egyéb dolguk sem volna, minthogy a közgyűlési tárgyakat alaposan tanulmányozzák és a szükséges informáczió- kat megszerezzek, hogy szavazatukat lelkiismereti fur- dalás nélkül leadhassák, akkor sem lehetett fizikai idejük arra, hogy saját magukat előkészítsék. Nem is segíthettek magukon másként, minthogy a napirend egy részét két napi tárgyalás után a rendkívüli közgyűlésre halasztották. Meggyőződésünk szerint a fővárosnak semmiféle irányban nem lehet előnyére ez a tárgyfölhalmozás. Végre is nem az a fő, hogy az ügyek végigszaladjanak a különböző retortákon, hanem, hogy a főváros vitá is érdekeit közvetetlenül érintő ügyeket a főváros érdekében jól és alaposan intézzék el. Megértjük, hogy a tanács a nyári szünet előtt végezni akar az elintézendő ügyekkel. De ennek nem az a módja, hogy az ügyek fölhalmozásával lehetetlenné tegyék azoknak alapos és komoly megvitatását. Ha kevés az
