Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-04-22 / 16. szám

6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 22. fizetnek, a szakegyesületek tagságdijai, a szakkönyvek beszerzése, melyre feltétlenül szükségük van, a taní­tónők mind nélkülözhetik. De mégis csak egy körül­mény teszi megokolttá a tanítónők fizetésének leszál­lítását, az hogy sokkal kevesebb órát adnak, mint a tanítók. Az pedig nem méltányos és nem arányos, hogy a tanítónők, akik félannyi munkát sem végez­nek, egyenlő fizetést húzzanak a tanítókkal. De azért nem járulok a harminczas bizottság javaslatához, hogy le kell szállítani a tanítónők fizetését, mert két­ségtelen, hogy a tanítónőnek szüksége van arra a fizetésre. Hagyják meg a tanitónőknek az eddigi fize­tését, de emeljék fel a tanítókét s meg lesz az arány a tanítói és a tanítónői fizetési fokozat között. A ta­nítók mellékfoglalkozást természetesen nem űzhetnek, ha megteszik, az az iskola rovására történik. Hogy a hittant ne külön hitóktatók tanítsák, hanem az iskola kötelékébe tartozó tanítók, azt pae- dogiai abszurdumnak tartom, a melynek kivitele elé gördülő nehézségek ma még kiszámíthatatlanok. Egy iskolában, a hol hlrom-négy-féle vallásbeliek nyernek oktatást, nem lehetséges, hogy azt a tanítók maguk végezzék. Egy iskolában pl. csak egy izr. tanító (ta­nítónő) van. Hogy lenne az lehetséges, hogy ez az egy tanító oktassa valamennyi osztály izr. vallásu nö­vendékeit a hit és erkölcstanra ? Nem tartja ezt sem­miképpen sem üdvösnek, különösen a valláserkölcs szempontjából. Hogy a tanítókat ne a tanács, hanem maga a polgármester nevezze ki, előnyösnek tartja, mert akkor a pályázók csak egy egyén protekcziójának lennének kitéve. A protekcziónak azonban, — a mely már oly erősen gyökeret vert — útját kellene állani. Az igaz­gatói állásnál pedig be kellene hozni az igazgatói pró­bavizsgát, hogy igy biztosítsák, hogy csak arra való ember lehet igazgató. Ez a rendszer méltányos és igazságos s lehetetlenné fogja tenni az érdemetle- neknek csupán a protekczió segítségével való boldo­gulását. Az idei tanitóválasztás. A tervezett szaktanitásnak az lenne az első gyakorlati következménye, hogy az idén nem válasz­tanak tanítót és tanítónőt. Nagy vállalkozás ez, külö­nösen amig nem tudjuk, hogy a közgyűlés bele megy-e a szaktanitás rendszerébe s hajlandó-e a tervet meg­valósítani. Az iskolaszékekben már is megindult az akczió, nemcsak a tervezet ellen, hanem ama törekvés ellen is, hogy már az idén ne válasszanak tanítót. A második kerületi iskolaszék e héten tartott ülésén veszedelmesnek mondta ezt a törekvést s el­határozta, hogy megkeresi a főváros valamennyi is­kolaszékét, hogy föliratban forduljanak a tanácshoz s kérjék, hogy a tanitóválasztást az idén is annak rendje és módja szerint rendelje el. Az iskolaszék úgy érvel, hogy a tanítóknál úgy is aránytalanul kicsiny az elő­léptetés. A fővárosnak számos megbízott tanítója van, aki már az évek hosszú sora óta szolgál tisztesség­gel, becsülettel s aki előtt útját vágnák annak, hogy legalább segédtanító lehessen. Ha a választást nem taitják meg, méltánytalanul és igazságtalanul sújtják a főváros számos derék tanítóját. Csak természetes, hogy ez a mél'ánytalanság visszahatást szül A taní­tókat elkeseríti, ambicziójukat megtöri s mindennek a tanűlóifjuság adja meg az árát. Ez pedig nagyon nagy ár lenne azért a néhány forintért, amit a város ezzel megtakarít. Fővárosi ianiiók gyűlése. A főváros tanítói csütörtökön este a Magyar Tanítók Kaszinójában vitatlák meg, hogy mit csináljanak a fővos tan­ügyi politikájával. Bánó József elnök megnyitván az értekezletet, arra kérte a n gy számban megjelent tanítókat és tanítónőket, tegyék ko­moly és higgadt megfontolás tárgyává a jóléti bizottság javas­latát és beszéljék meg nyugodtan azokat a módozatokat és lépéseket, a melyeket ezen sérelem orvoslásavégett tenniök kell. A vitát Rákos István titkár nyitotta meg a következő be­széddel : T. hölgyeim és uraim ! Ismerelesek mindnyájunk előtt azok a nagy áldozatok, melyeket a főváros a népoktatás érdekében a múltban hozott. Ezzel szemben sajnálattal kell értesülnünk arról az újabb törekvésről, amely éppen a magyar népoktatás rovására, a tanítók bőrére akar megtakarításokat eszközölni. Ha tényleg győzedelmeskednék ez a kislelküség, akkor a tanítóknak, a népoktatás ez apostolainak válik kötelességévé a magyar tan­ügy védelmére kelni. Érthetetlen és a magyar gavalléros szellem­mel egyáltalában össze nem egyeztethető a jóléti bizottság ja­vaslatának az a része, mely a tanítónők fizetését kívánja redu­kálni. Pedig a magyar nő nem kozmopolita, hanem a magyar társadalmi életnek vezércsillaga. Ha ez a magyar nő elhozza tudását, finom lelkületét és papnője lesz a magyar nemzeti esz mének, akkor méltánytalan dolog azt mondani neki: Te keve­sebbet dolgozol, mint a férfi, tehát kevesebb fizetést kapsz. Ezért a következő indítványt vagyok bátor tenni: Keressük meg a főváros hatóságát, nem követelődzés, hanem szép kérés alakjá­ban, mondjuk el neki mi fáj nekünk, figyelmeztessük azokra a veszélyekre, melyek a fővárosra a nevelésügy elhanyagolásából származnak. Rákos nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Zsedényi Aladár éles szavakkal kritizálta a főváros rohamos fejlődését, pazarlását és jelenlegi visszafejlődését. Az elnök ismételt figyelmeztetésére, hogy szorosan a vitatott tárgynál maradjon és tartózkodjék a főváros eljárásának bírálatától, azzal a javas­lattal fejezte be beszédét, hogy mielőtt még ez a dolog a köz gyűlés elé kerül, keresse meg a Tanítók Kaszinójának küldöttsége az egyes ke ületeknek polgári köreit és tájékoztassa azokat rész­letesen az ügy állása felől. Földes Gábor szólalt föl ezután. Beszédében kifejtette, hogy nem szabad a tanítóságnak továbbra is a negátió terén megmaradnia, hanem rá kell mutatnia azon utakra és módokra, amelyekkel a főváros azt az összeget, melyet a tanítóktól u eg- akar most vonni, megtakaríthatja. Vannak ugyanis a fővárosnak luxus iskolái, amelyeknek fentartására a törvény egyáltalában nem kötelezi. Ezekre az iskolákra a főváros évenként óriási összegeket költ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom