Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-07 / 14. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 7. hogy fölismerve az alapitó okirat hiányait és fogyatékosságait, az alapitó okiratot módo- sitja. De a közgyűlés hibája nem menti azokat a városatyákat, akik annyira fontosnak tartották azt, hogy Bodnár kapja meg az ösztöndijat, hogy azért még a főváros autonómiáját is föláldozták. Nem akarunk Bodnár érdemeiből semmit levonni, de az ö kedvéért sem lett volna szabad áldozatul dobni Budapest önkormányzati jogát, legkevésbbé lett volna szabad ezt a városatyáknak megcselekedniök, akik azért kapták a mandátumukat, hogy a főváros érdekeit és jogait védelmezzék. Csak természetes, hogy a miniszter szives örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy biró legyen a kizárólag önkormányzati ügyben is. Meggyőződésünk szerint azoban a miniszter is tovább ment a hatáskörénél. A miniszternek — hozzá fölebbezvén a dolgot — kétségtelen joga volt a közgyűlési határozatot jóváhagyni, vagy megsemmisíteni. Joga volt a miniszternek ahhoz, hogy a fővárost fölhivja, hogy az alapitó okirat betüszerinti értelmében járjon el. De nem volt joga ahhoz, hogy ráparancsolja a városra, hogy Bodnár Zsigmondnak 2800 koronás ajándékot adjon. A piaristák rendháza s a belvárosi templom. A Belváros legfontosabb ügye most, hogy a szerencsétlen szabályozás után mi történjék a piaristák rendházával s a belvárosi plébániatemplommal. A szabályozók és a teknikusok már nyilatkoztak. S a két középület elhelyezésében a szakemberek nem érének egyet. Múlt számunkban ismertettük a kiküldött bizottság javaslatát és Devecis Ferencz műszaki tanácsos különvéleményét. Érdekesnek tartottuk azonban megkérdezni a két legilletékesebb faktornak, Szölgyény Jánosnak, a piarista-rendház főnökének és Kimer Károly apátnak, a Belváros plébánosának a véleményét. A belvárosi templom dolgában Kimer Károly apátplébános egy egészen uj eszmét penditett meg. Azt, hogy a belvárosi plébánia határát terjesszék ki a Lipót-körutig s a Szent István-bazilika legyen a belvárosi plébániatemplom. Az idea megérdemli, hogy a főváros vezetőemberei komolyan foglalkozzanak vele. Ha az eszme megvalósulhat, a főváros szive, a Belváros, méltó plébániatemplomhoz jut s a főváros legalább három milliót takarít meg. Ez pedig a főváros financziális helyzetében számottevő tényező. A piarista-rendház elhelyezésére Szölgyény János, a piaristák pesti rendházának a főnöke, a következőket mondta : A Devecis-féle indítványnak az a része, hogy a rendházat a görög telken építsék meg, financziális és lokális szempontokból szerencsétlen. A rendnek nagy hátránya, hogy a mostani helyisége szűk. 1892-ben Pestre költözött a rendfőnök, ide helyezték át papnevelő intézetüket s az egész magyarországi piarista rendnek a budapesti rendház a középpontja. Helyük azonban nincsen. A rendtanács foglalkozott az elhelyezés kérdésével s legalkalmasabbnak találta a mostani helyet A város sajátítsa ki a kötő-utcza és Petőfi- tér sarkán levő' házat, hogy a dunaparti szabályozási vonaltól a váczi-utczáig terjedő területen építhessék meg az uj rendházat. Ha a rendtanáes tervét a város elfogadja s méltányos alapon a tranzakczió létrejöhet, a rend azonnal megépíti a váczi-utczai részt s ha az elkészült, oda költöznek át. Azután lebontják a mostani épületet, hogy helyére díszes rend- házat építsenek. A fő dolog az, hogy mielőbb megállapodásra juthassanak, mert már nem férnek meg a mostani szűk és alkalmatlan helyiségekben. A belvárosi templom jövő sorsáról Kimer Károly apátplébános a következőket mondta tudósítónknak : A belvárosi templom erősen és jó anyagból épült. Hogy ellehet-e tolni, azt én, a laikus meg nem mondhatom. A szakemberek véleménye pedig nagyon elágazó. Ha ellehetne tolni a templomot, én örülnék neki a legjobban. Kikerülne a templom az árokból, ahova a szabályozás juttatta s nagyobb anyagi áldozat nélkül meg lenne oldva a kérdés. De ha nem is lehet eltolni, véleményem szerint akkor is van mód arra, hogy a főváros mellőzze az uj templom építését. A belvárosi plébánia a tömeges építkezés és folytonos szabályozás miatt minden tiz évben átlag 6000 hívőt vészit. Ez természetes, mert az uj palotákból kiszorítják a lakókat az üzletek. Ha a Belváros tovább is igy fejlődik s mindinkább a kereskedelem középpontja lesz, ötveri év után alig lesz a belvárosi plébániának néhány ezer hive, akiknek a számára nem lesz érdemes a nagy plébániát föntartani. Mielőtt uj templomot építenek, ezt a körülményt is figyelembe kell venni. Meggyőződésem szerint a kérdés leghelyesebb s legegyszerűbb megoldása az lenne, ha a belvárosi plébánia területét a L'pót-körutig kiterjesztik. Három év múlva megépül a Szent István- bazilika s a belvárosi plébánia ott méltó elhelyezést kapna. A mostani templomot akkor le lehetne bontani s nem kell helyette újat építeni. Nem lehetetlen, hogy a Lipótváros érdemes plébánosát addig kanonoknak nevezik ki s akkor a dolog még sokkal könnyebben megoldható. A kültelken kis plébániát lehetne fölállítani kis templommal, ügy sem méltányos, hogy a kültelekről egy—másfél órai utón kell a plébániára hozni megkeresztelésre a gyermeket. A mostani plébániatemplom tagadhatatlanul mü.
