Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-01 / 13. szám
■ 4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 1. a diplomaták és politikusok a vámtarifával. S ha nem is lesz véres ez a háború, következményeiben még veszedelmesebb lehet a másiknál. Erősen fegyverkeznünk kell tehát s ezt csak úgy tehetjük meg, ha a mezőgazdaság mellett iparunk és kereskedelmünk is megfelelő képviseltetésre talál a törvényhozás termében. Közismeretü dolgok ezek s azért nem is hisszük, hogy a főváros törvényhatósága meghátrálna a kérdés megoldása elöl. Budapest jövőjének a kérdése az az inditvány s emellett az érdek mellett háttérbe kell szorulnia minden más érdeknek. A kormány és a főváros. A főváros idei budgetjében köztudomás szerint csak úgy tudták helyreállitani az egyensúlyt, hogy a legszükségesebb közmunkákat egyszerűen törölték. A tanács több mint kétmillió korona defiezittel zárta a budgetet s a hiány fedezetének a szerencsétlen lakásbér adót tálalta föl. A közgyűlés e helyett átmeneti jellegűnek mondta ki az idei költségvetést s harmincz tagú bizottságot küldött ki, hogy alaposan vizsgálja meg Budapest háztartását. Vizsgálja meg, hogy a háztartás költségének redukálásával s különösen a kormány és a főváros közötti viszonynak rendezésével nem le etne-e a főváros háztartását a közterhek emelése nélkül rendbe hozni. A bizottság tárgyalásairól részletesen beszámoltunk. Legnagyobb és legfontosabb része azonban működésének az a hatalmas memorandum, amely azokat a terheket tárgyalja, amelyeket a város az állam helyett, áthárított hatáskörben visel. A föliratot alább részletesen ismertetjük. Itt csak néhány megjegyzést kívánunk hozzá fűzni. A fölirat teljes objektivitással sorolja föl azokat a kiadásokat, amelyek a várost az állami funkciók teljesítése folytán terheli, továbbá azokat a jövedelmeket, amelyek méltányosan a községi pénztárt illetnék meg, de a melyeket különböző intézkedések folytán a törvény- hozás a községi jövedelmektől elvont. A fölirat kimutatása szerint 5,399.477 koronával javulna meg a főváros budgetje, ha a város az áthárított terhektől menekülne s visszakapná az elvont jövedelmeket. Nagy összeg ez, amely egyszerre hosszú időre rendbehozná a főváros háztartását s évtizedekre fölöslegessé tenné a közterhek emelését. A memorandum szerkesztőinek tapintatos és helyes gondolkodását bizonyítja, hogy nem követelésekkel állott elő, hanem csak rámutatott a bajokra s vegyes bizottság kiküldését kérte a kormánytól, amely ezeket a dolgokat tárgyalja. A harminczas bizottság ülésén a bizottság egyik-másik tagja a föliratot még több kívánsággal akarta összekapcsolni. A bizottság azonban nagyon helyesen megmaradt az eredeti szöveg mellett. Nem lehet arról szó, hogy minden apró-cseprő kívánsággal és óhajtással telítsék a föliratot. Meggyőződésünk szerint a vegyes-bizottságnak sem az lesz a föladata, hogy pontosan kiszámítva, hogy az egyes tételeknél mi a város vesztesége, azt pótolja. A főváros érdeke csak az lehet, hogy megfelelő rekom- penzációt kapjon. Ha a fölsorolt óhajokat külön külön akarná a kormány elintézni, legalább húsz törvénynek a módosítása válnék szükségessé. A főváros ezeknek a végrehajtását meg sem várhatná. Nem is erre van szükség. A vegyes-bizottságnak mérlegelnie kell a föliratban fölsoroltak igazságát, kutatnia kell, hogy micsoda rekompenzációt adhat a fővárosnak, hogy az háztartásának veszélyeztetése nélkül teljesíthesse a ráháritott kötelezettségeket. Mi a legcélszerűbbnek tartanók, ha a város magára vállalná továbbra is az eddigi terheket, viszont a kormány a hozadékadó átutalásával adná meg az ellenértéket. A hozadékadó igazságosan úgyis a községet illeti. Ha a kormány az állami háztartást úgy tudja rendezni, hogy például a porosz kormány példájára a házbéradót átengedi a községnek, a főváros minden nagyobb nehézség nélkül teljesítheti áthárított kötelezettségeit is. De más ezer féle módja is van a rekompenzáció adásának. A fő az, hogy a város urai kicsinyeskedésekkel ne komplikálják a dolgot s hogy a kormány olyan sokszor hangoztatott jóakaratát hajlandó legyen financirozni is. A fölirat szerkesztéséért a harminczas-bizottság köszönetét és elismerést mondott Halmos János polgár- mesternek, Rényi Dezső főjegyzőnek és Polónyi Géza bizottsági tagnak, akik együttesen fáradoztak a fölirat megszerkesztésében. A fölirat tartalma a következő : Először általánosságban ismerteti háztartásunk bajait. Elmondja, hogy az idei budgetben az egyensúlyt csak a legszükségesebb közmunkák törlésével tudták helyreállitani. Azután a következőkben mutat rá az egyes bajokra: Anyakönyvi kiadások. Ismerteti a fölirat, hogy a törvény csak a dologi kiadásokat ruházza a községekre. A főváros azonban elvállalta a személyi kiadásokat is. A főváros számításánál a volt felekezeti anyakönyvek könnyen és gyorsan kezelhető rovatos rendszerét vette alapul, de az állam a jegyzőkönyvi rendszert léptette életbe Már a következő évben szeretett volna a város a személyi kiadások alól szabadulni s kérte az anyakönyvezés fárasztó és nehézkes rendszerének az egyszerűsítését. E helyett a kormány a szubvenciót emelte föl. De a város 1895-től 614.483 koronát fizetett rá az anyakönyvezésre s ezenkívül, mint kegyurnak, a plébánosok és lelkészek fizetését
