Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-05 / 6. szám
n MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. február 5. lé kerül . Egy budapesti bicziklista ugyanis nem fizette meg a kerékpáradót s hosszú időn át nem csípték rajta a mulasztáson Végre is azonban kiderült a dolog s az elsőfokú hatóság 50 frt külön pénzbüntetéssel sújtotta a titkos bicziklistát. A határozatot a tanács is helyben hagyta s a fél panasza következtében most az iratokat a közigazgatási biróság elé terjesztette. Pusztítják az erdőt Báró Gerliczy Vinczéné még 1888-ban s budakeszi-ut elején a vámház és a katonai temető közölt kőkeresztet állíttatott fel. A kereszt gondozását ugyancsak a báróné e czélra tett alapítványának kamataiból a budavári plébános teljesiti. A kereszt mostani helyén azonban a főváros nagyobbszabásu utka- paró házat épit, miért is a keresztet máshova kell elhelyezni. A budavári plébános azt ajánlotta, hogy a keresztet a Normafa megetti térségen állítsák fel, hol két ut találkozik össze. Itt az erdő lenne háttere, a mi igen festői képet alkotna s a turistáknak is jó útmutatóul szolgálna. A tanács az ügyben a mérnöki hivatallal dolgoztatott ki terveket. A mérnöki hivatal a plébános indítványát elfogadásra ajánlja, csupán azt jegyezte meg, hogy az áthelyezés több száz forintba kerül és a kérészinek egyáltalán semmi mübecse nincsen. A főváros a költségeket azonban ne sajnálja, nehogy a kereszt adományozójának jámbor szándékát és a katholikus hívők vallási érzékenységét sértse meg. A mérnöki hivatal javaslata szerint azonban a kereszt uj helyén néhány fát ki kellene vágni e miatt a tanács meghallgatta a főerdőmester véleményét is, mely határozottan állást foglal a mérnöki hivatal javaslatával szemben A főerdőmester sajnálja a fákat és azt ajánlja, hogy keressenek olyan helyet a kőkeresztnek, ahol nem kell miatta fákat kivágni. Az Emmer Kornél ösmert javaslatának elfogadása óta különben sem lehet a a főváros fáit kivágatni csak a törvény- hatósági bizottság beleegyezésével. A tanács most válogathat a különböző javaslatok között, s a sok tervezgetésnek az a vége, hogy az utkaparóház építésének előmunkálatait nem lehet majd a kellő időben megkezdeni. Pedig annyi bizonyos, hogy a keresztet el keH helyezni, még pedig arra a helyre, amelyik a legalkalmasabb. De hogy melyik legalkalmasabb azt majd csak nyilvános pályázat utján döntheti el a sok szakértő. Közgazdaság. A bank- és váltóüzletek megrend- szabályozása. A főváros területén gyakori eset, hogy egyes bank- és váltóüzlet-tulajdonosok mindenféle visszaéléseket követnek el. A kisebb nagyobb csalásokra az efféle üzleti vállalkozások bő alkalmat nyújtanak. A részletüzletek, börzejáték megbízások mindannyiszor próbára teszik az üzlettulajdonos személyes megbízhatóságát. A tanács az egypár évvel ezelőtt feltűnést keltett nagyobb skandalumok hatása alatt már annak idején foglalkozott a bank- és váltóüzletek megrendszabályozásával. A bajok okát ugyanis abban fedezték fel, hogy a hasonló foglalkozások üzéséhez nem kíván meg az iparlörvény iparengedélyt, hanem csupán iparigazolványt, a minek az elnyeréséhez csakis a nagykorúság igazolása szükséges. Ha azonban iparengedélyhez kötnék a bank üzletek nyitását, abban az esetben az elsőfokú iparhatóság a folya- személyi megbizhatóságától tenné függővé az engedély kiadását s ilyen módon a gyanús, vagy éppen rovott múltú egyéneket a hasonló kényes üzletekből kizárhatnák. Akkoriban az iparügyi bizottság javaslatot tett a tanácsnak, hogy az ügy érdekében írjon fel a kereskedelmi miniszterhez, a dolog azonban elaludt. Egy konkrét eset következtében a tanács most ismét felvetette az életrevaló eszmét s ha törvénytpótló rendeletet kieszközölni nem is sikerül, az ipartörvény küszöbön álló revíziója aktuálissá teszi, hogy a kérdést újból megbolygassák. A kereskedelmi miniszter a gyárvizsgáló-bizottság ellen. A fővárosi gyárvizsgáló-bizottság az időszaki vizsgálatok alkalmával tüzetes nyomozást szokott tartani abban az irányban is, hogy a gyárakban nem alkalmaznak-e a törvényszahta minimális életkoron alul levő gyermekeket meg nem engedettgyári munkákra. A bizottság legutóbb is feljelentett egy gyárost ilyen kihágásokért. Az elsőfokú iparhatóság, valamint a tanács is súlyos pénzbüntetést szabott ki a gyárosra A közbevetett felebbezés kapcsán az ügy harmadfokú elbírálás czéljából a kereskedelmi miniszter elé került, ki az alsóbb hatóságok ítéletét megváltoztatta s a gyárost az iparkihágás vádja alól felmentette. A miniszter feltűnést keltő határozatának az a megokolása, hogy az ipar- kihágási tárgyalás során kétségtelen bizonyítékokkal a vád nem nyert igazolást, a gyárvizsgálóbizottság egyoldalú feljelentését pedig feltétlen bizonyítéknak a vádlott tagadásával szemben elfogadni nem lehet. A miniszternek az utóbbi időben ez már nem az első ilyenforma határozata. Többször előfordult, hogy olyan iparkihágási ügyekben, ahol a vádbeli kihágás cselekményét a fővárosi kezeiőtiszt — tehát hivatalos személy — hivatalos eljárása során — megállapította — a vádlottat mégis felmentette a büntetés alól, mert egyéb bizonyíték a kihágás elkövetését meg nem erősítette. A miniszternek ez az újabb rendszere feltűnést kelt a városházán, mert ellenkezik az egész eddigi gyakorlattal s az iparkihágási ügyek lefolytatását a jövőben nagyon megnehezíti. Ha ugyanis nem elegendő a kihágás tényének hivatalos utón való konstatálása, büntetést csak a legritkább esetekben lehet majd kiszabni, amikor mindenféle tanúkihallgatások utján sikerül a vádat megerősíteni. A rendkívül időveszteséget nem is tekintve, különösen furcsa lesz az olyan eset, mikor a feljelentést nem magánfél teszi, hanem az eljárást hivatalból indítják meg. Ilyenkor — ha a miniszter álláspontjához a jövőben is ragaszkodni fog, — az elöljáróságnak kell majd terhelő tanukról gondoskodni. Hogy honnan szerzi ? Tessék megkérdezni a minisztert.
