Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-31 / 50. szám
sem pedig a főváros a berendezést át nem venné — az égőket díjmentesen eltávolíttatja és a lámpákat előbbi állapotukba visszahelyezteti. A tanács most már az igy felszerelt kérelem teljesítése ellen többé kifogást nem emelt, hanem azt a közgyűlésnek teljesítésre ajánlotta. Örvendetes dolog mindenesetre, hogy ezt az ügyet ilyenformán nyélbe ütötték. A Nádor-utcza lakosainak fontos érdeke, hogy a jobb közvilágítás haladéktalanul létesüljön. De a magánérdeken kívül épen olyan mértékben megkövetelik az uj világítást a köztekintetek is, a mit bizonyítani is felesleges. Tudjuk jól, hogy a tanács csupán az alaki helyesség szempontjából akadékoskodott s a városházán a már megállapított közvilágitás-programr.ot pontosan végre is akarják hajtani Még a látott formában sem szeretjük azonban azt tapasztalni, hogy e munka ■ rendtől eltérés egyáltalán feltételezhető. A főváros annyira meggondoltan és épen a pénzügyi viszonyok hatása alatt annyira szűk körben és takarékoskodóan állapította meg ezt a programmot, hogy abból még engedni egyáltalán nem lenne lehetséges ; eltérésnek csakis abban az egy irányban lehetne helye, hogy szükség esetén a munkatervet ki kellene bővíteni es hamarabb, több munkát végezni. Arra azonban, hogy az amúgy is lassú, fokozatos Auer-égö berendezések foganatosítását még redukálják, vagy tovább halasz- szák, gondolni sem lehet. Ez a kérdés tehát alapjában véve csupán csakis formai. A nádor-utczaiak megnyugodhatnak, hogy mához egy esztendőre nem szedik le a fényes világítást biztoűtó azbeszt-tokocskákat ; a főváros nem fog haladni visszafelé. 1900. deczember 31. A reklám-orvosok és titkos-szerek üldözése. Különböző hatóságok már ismételten folyamodtak a belügyminiszterhez, hogy mint legfőbb közegészségügyi hatóság a „reklám-orvosoknak“ egyre terjedő üzelmeit, valamint a gyógyszereknek hirdetés utján való árusítását akadályozza meg és a külföldi szerek behozatalát tiltsa el, az úgynevezett specziali- tások forgalmát szabályozza s a velük elkövetett visz- éléseket szüntesse meg. A belügyminiszter a közérdekű kérdésben ma a főváros tanácsához részletes leiratot intézett. Kijelenti ebben, hogy a reklám-orvosok üzeltn eiben nyilvánuló nyegleséget a maga részéről is teljes mértékben elitéli. Ezeknek az üzelmeknek a megakadályozása azonban ez idő szerint a miniszternek módjában nem áll, minthogy az orvosi tisztesség érzékének hiánya törvényes alapon nem üldözhető, orvosi k tmarák pedig tudvalevőleg nem állanak fen. A gyógyszer-különlegességek és titkos-szerek forgalomba hozatalának szabályozása iránt a tárgyalások Ausztriával és Horvátországgal már régibb idő óta folyamatban vannak, minthogy a kívánt irányban kifejtett akczió s közös vámterület miatt csak abban az esetben vezethet czélra, ha az a közös vámterület keretébe tartozó többi országokkal egyöntetűen történik. Végül megjegyzi a miniszter, hogy a gyógyszerészeknek törvényes alap hiányában meg nem tilthatja, hogy gyógyszereiket ne hirdessék. Fájdalom, csakugyan komoly szükség volt ene a miniszteri rendeletre. Egyenesen kuruzslás már, a mit egyes orvosok a tudomány ezégére alatt véghez visznek. A miniszteri rendelet kézzelfogható intézkedést ugyan nem tartalmaz ellenük, a legelőkelőbb és illetékesebb helyről jövő határozott és szókimondó kritika azonban súlyosabb erkölcsi fenyíték minden egyéb másnemű megtorlásnál. Intelligens testületnek tényleges és működő tagjai ehhez hasonló ostorozásban már régen nem részesültek. A miniszternek e szokatlanul erélyes és határozott fellépésében remélhetni épen annak a biztosítékát, hogy az elhangzott szó nem marad majd írott malaszt. Mert azt már igazán nehéz lenne elhinni, hogy az a diplomatikus úri ember, a kinek nyegleségét hivatalos forrásból nyilvánosan szemébe vágják, ne ébredne öntudatra s azt az eljárást, melyre két ségkivül a mai kor materiális gondolkozása és a megélhetésért való küzdelem kényszeritették — abba ne hagyja. Az elhangzott szónak ezúttal tehát előreláthatólag kézzelfogható következményei lesznek. Megnyugtató az a mini-zteri kijelentés is, hogy a külföldi gyógyszerkészítmények tömeges forgalomba hozatala ellen tervezett intézkedések felől a tárgyalások már folyam atban vannak. Az efféle tárgyalásoknak csak az a rendszerinti hibájuk, hogy soká szók tak ebben a stádiumban maradni. Pedig ezen a téren az orvosló intézkedések sürgősen szükségesek s minden késedelem egyenes kár és veszedelem. Vigyázni kell tehát, hogy ne húzódjék el soká vagy épen el ne aludjék, ez a dolog mint az már annyi sok okos és üdvös tervvel megtörtént. 7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
