Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-24 / 49. szám
Nem tudhatni: az egyén, a nevelés vagy más-e az oka, alig hinnök, hogyigy legyen, mert valószinüleg az ok, a helyzet és a rendszer maga. Mert a fővárosi tisztviselő is csakúgy családapa és jóbarát, mint más emberfia; csakolyan fogékony a jóra, szépre, mint bárki más? Miért féltékeny teh t egyik a másikra; miért tud mondani egyik a másikról kellemetlent és bántót, miért akar emelkedni egyik ember a másik hátán; miért tülekednek, stréber- kednek, ha egymás megelőzéséről van szó, — és miért nincs igazi kollegialitás, miért nincs egymás közt kölcsönös megbecsülés és szeretet ? Nem lehet elegendő mentség a választásrendszere és a kényszerhelyzet. — Egy kissé erősebb jóakarat sokat változtathatna a helyzet sorján, s egy kis jóindulat sok keserűséget változtathatna át édes mézzé. A jó utat mintha már tapogatnák. Az újabban virágzásnak lendülő tisztviselő-egyesületük keresi. Keresi a nyitját, a hol hozzálehetne férkőzni a kollosszus hydra szivéhez s kihasítani belőle az epezacskóját. Már ösme- rünk egyes hivatalokat is, a hol kicsinyben és még igen homályosan ugyan, de már átdereng a sürü ködön keresztül a karácsonyfa fénye, átmelegit a szeretet lángja. — De mindez még csak mag, a melynek ki kell majd csírázni és kelni. -—A kikelet pedig még, sajnos, igen messze van. Ha a magányosság unalma, az elhagya- tottság keserűsége, a szeretet hiányának hidegsége megborzongatja hátatok, s titkon egy tolakodó könycseppet morzsoltok szét a szeretet ünnepén, gondoljátok meg, hogy tulajdonképen minő sok kötelék fűz egybe benneteket, testvéreket, csak nem tudjátok, vagy nem akarjátok észrevenni. Hallgassátok meg a bethlehemi pásztorok énekét s megértitek majd, hogy mit jelent és mire kötelez a szeretet születésének ünnepe! 4 Karácsonyfa-ünnep az árvaházakban. A közjótékonysági ügyosztály a napokban állította össze az ünnepélyek sorozatát, melyeket az egyes árvaházakban karácsony-estélyén fognak rendezni. Az ünnepélyek kezdetét a következőkép állapították meg : Deczember hónap 24-én d. u. 4 ó. az Erzsé- freMeányárvaházban, Va 5 órakor a József-fiárvaházban, 5 ó. a il/dí/er-fiárvaházban és 4 órakor a községi-szeretet- házban. Érdeklődőket mindenütt szívesen látnak és az árvák javára bárminemű adományt szívesen fogadnak. Lefuvás az inkompatibilitás ügyében. Talán túlságos szerénytelenség nélkül dicsekedhetünk vele, hogy — mint az utóbbi időben fokozottabb mértékben örvendetesen tapasztaljuk, legutóbbi felszólalásunk a 45-ös bizottság minapi feltűnést keltő határozata ügyében nem volt a pusztában kiáltó szava. Közvetve vagy közvetlenül, elkövetkezett a mit nem csak mi előre megjósoltunk és óhajtottunk, hanem biztosan hirdetett az ez ügyben megnyilatkozott fővárosi vezérférfiak szava is. A 45-ös bizottság szépen takarodót fújt, —• s a jogosulatlanul hozott határozatát minden csürés csavarás nélkül egyszerűen visszavonta. Ez a visszavonás épen olyan hirtebnül és a formák teljes mellőzésével történt, mint a minő hirtelen és inczidens nélkül hozták magát a csütörtököt mondott határozatot. Egyszerűen s minden kerülgetés nélkül kimondották, hogy az elvi határozat hozatalára joguk nem volt, s igy azt, mint tévedést visszavonják. A legközelebbi kandidácziónál már negligálták s a nagy széllel feltálalt elveket s egyszerűen kiválogatták azokat a jelölteket, a kiket a kerületek ajánlottak és óhajtottak. Igaztalanok volnánk, ha a negyvenötös bizottság takarodóját meg nem becsülnők. Igaz, hogy a visszavonulás dolgában kényszerhelyzet előtt állott a bizottság, a mennyiben az egész közvélemény s minden árnyalatának vezetöférfiai ellene fordultak, — mégis valami tiszteletreméltó vonás van abban, midőn egy testület nyílt arczczal és önérzettel kiáll a porondra s bevallja, kijelenti, hogy bár jót akart, de tévedett s tévedését jóvá teszi a teljes visszavonással. Ez az eljárás minden tiszteletet megillető erkölcsi erőről tesz tanúbizonyságot, s bár ezt az erőt és tiszteletet senki kétségbe nem vonná, — mégis jóleső látvány az őszinte megnyilatkozása. A főváros negyvenötös bizottsága tehát ezzel a kínosan indult s szépen elsimult ügygyei nem ejtett csorbát a tekintélyén, nem tett kárt sem önmagában, sem pedig másban, legfeljebb világosságot vetett arra a forrongó törekvésre, mely az inkompatibilitás nagykaliberü kérdésének végleges és mielőbbi rendezését immár nem csak óhajtja, hanem a leghatározottabban követeli. . 1900. deczember 24. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
