Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-12-17 / 48. szám

1900. deczember 17 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

kívánunk együtt működni hazánk boldogitásában, a nélkül, hogy tőlük akár anyanyelvűket, akár ősi szokásaikat és rkö- cseiket s ezekhez való jogukat elvitatni akarnék.

Amennyiben azonban működésünknek és tevékenységünknek néha mégis volna ilyen lálszata, annak oka abban az elvitázhatatlan jogunkban rejlik, melynek erejével Magyar- országot magyarnak akarjuk tudni és látni. Hogy ilyen működés néha látszólag összeütközésbe jön az ő nézeteikkel és érzelmeikkel, az a dolog természetében rejlik.

Mindezeket azért bocsátottuk előre, hogy nviltan és férfias őszinteséggel feltárjuk törekvéseink czélját és irányát és hogy megokoljuk azon kérésünket, a melyet e sorokban a Mélyen Tisztelt Képviselőházhoz intézünk.

Egyesületünk fennállása óta három ízben teltünk felterjesztést, illetőleg fordultunk kérelemmel a magas kormány egyes tagjaihoz az iránt, méltóztassanak odahatni, hogy a Magyarország területén levő helyek úgy a magyarországi német sajtóban, mint a postai és vasúti szállítások terén magyar neveikkel jelöltessenek meg. Ezen felterjesztéseinkben egész sereg oly magyar városnevet említettünk, melyeket németes a'akjokban használnak.

18t8. október 5-én megtartott ülésünkből 4490/1898. sz. felterjesztésben kértük az akkori nm. m. kir. belügyminiszter urat, hogy támogassa Egyesületünknek azon törekvését, hogy a Magyarországon megjelenő idegen nyelvű lapokban a helynevek magyar alakjokban használtassanak. Ezen felterjesztésünk e 1899. ápril 14-iki kelettel 24,387/1. .4 főszámu ^leiratban azon megnyugtató választ vettük, hogy ezen törekvésünk megfelelvén a helynevekről szóló 1898 : IV. t.-cz. intencziójának, azt a nm. m. kir. belügyminiszter ur is helyesli, de kijelenti, hogy érdemleges intézkedések csak akkor lesznek foganatosíthatók, a mikor a községnevek rendezésére vonatkozó munkálatok annyira előrehaladtak, hogy legalább egy vármegye községei, különösen pedig a városok neveinek hivatalos jellegű megállapítása tényleg megtörtént; mindamellett kijelenti a miniszter ur azt is, hogy már is foglalkozik oly intézkedések megtételével, a melyek a hivatalos jelleggel megállapítandó községneveknek a társadalmi érintkezésekben való általános elterjedését hathatósan előmozdítani alkalmasak, különösen pedig a Magyarországon megjelenő nem magyar nyelvű h’rlapokban is a hivatalos jel“ legü községneveknek kizárólagos alkalmazását remélhetőleg biztosítani fogják. Örömmel vettük tudomásul ezen miniszteri leirat tartalmát, de fájdalom, még nem tapasztaljuk az abban tett ígéret megvalósulását, mert a nem magyar nyelvű hazai lapok bizony még ma is Pressburgot, Raabot, Segedint, Debre- zint stb. Írnak.

Egy esztendőre rá, t. i. 1899. november 21-én tartott ülésünkből ismét kérelemmel fordultunk, most már a nm. m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz 4728/1899 számú felterjesztésünkben, melyben arra hívtuk fel a miniszter ur figyelmét, hogy a postai, távirdai és vasúti forgalomban nemcsak külföldiek, hanem hazánkfiai is német alakjokban használnak számos helynevet; s arra kértük, méltóztassék oly tartalmú rendeletet kibocsátani, hogy a Magyarországba szóló leveleket,

táviratokat és csomagokat ezentúl csak úgy kézbesítsék, ha ezeken a czimzett község a hivatalos jelleggel megállapított névnek, illetőleg a magyar névnek megfelel Ezen felterjesztésünket a kereskedelemügyi miniszter ur, bizonyára figyelembevétel szempontjából, a M. K. Államvasutak igazgatóságához tette át, mert ettől kaptunk rá választ 1900. febr 24-iki kelettel 26,469/A. I. szám alatt. E válaszban arra hi fel minket a M. K. Államvasutak igazgatósága, hogy jövőre mindazon konkrét eseteket, melyek panaszra alapul szolgálhatnak s a vasúti szállítással összefüggésben állanak, vele közvetlenül és tüzetesen körülírva közöljük, mert a neve. ett igazgatóság csak igy juthat abba a helyzetbe, hogy a helynevek használata körül fenforgó visszaéléseket és bajokat orvosolhassa.

Minthogy szerény nézetünk az, hogy ezen említett második fel e jesztésünkben már soroltunk feí konkrét példákat a magyar helynevek idegen, főképen német alakban való használására rézve, ugyancsak szerény nézetünk az, hogy ezen fel- terjesztésüuknek legalább azon részét, mely a Magyarországon postára vagy vasútra tett küldeményekre és táviratilag feladott sürgönyökre vonatkozik, a dolgot lehetett volna orvosolni egy oly értelmű intézkedéssel, mely elrendelné, hogy a Magyarországon ajánlottan feladott postaküldemények, továbbá a sürgönyök és vasúti küldemények, melyek mindannyian okvetlenül az illető postai, távirdai és vasúti kezelő személyzet kezén mennek át, visszautasitandók, ha a község neve nincs azokon magyar d jelezve : nem nyugodhattunk i .eg a M. Kir. Államvasutak igazgatóságának válaszában, már csak azért sem, mert bár örömmel és buzgósággal szolgáljuk a magunk elé kitűzött czélokat, nem véltük szükségesnek, hogy minden egyes hibás és nem magyarul czimzett küldeményről külön tegyünk jelentést. Minthogy pedig panaszunk tárgya nem főképen a vasúti, hanem inkább a postai és távirdai küldeményekre vonatkozott, 1900. márczius 24-én tartott felügyelő-bizottsági ülésünkből 4812/1900. számmal egy újabb felterjesztést intéztünk a nm. m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, melyben arra kértük, hogy az elébb említett felterjesztésünkben kifejezett kérésünk tárgyában, tekintettel arra, hogy konkrét eseteket is bőven felsoroltunk volt, ama felterjesztésünkben kért intézkedést megtenni kegyeskedjék.

Ezen harmadik felterjesztésünkre f. évi julius 5-iki kelettel 30,625/1900. számmal vettük a nm. m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur válaszát, melyben kijelenti, hogy a magyar posta ma már teljesen nemzeti alapokra van fektetve s ezt bizonyítják annak belső ügyvitele, a külföldi hatóságokkal folytatott hivatalos levelezése, a közönség részére kiállított nyomtatványok stb. melyben kizárólag a helynevek magyar elnevezéseit használja, minek eredménye az, hogy a külföldi postai hatóságok és hivatalok a magyarországiakhoz intézett átirata ikban és okmányaikban szintén a magyar helyneveket használják. Az ezen leiratban foglalt kijelentéseket alulírott felügyelőbizottság f. évi október 8-án tartott ü'ésében örvendetes tudomásul vette és belátja azt is, hogy a külföldről jövő küldemények tekintetében a nemzetközi egyezményekhez kell alkalmazkodni, azaz épen úgy kell nálunk is kézbesíteni a helynevek