Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-10 / 47. szám
6 ___ MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Í900. áeczember 10. ilyen módon elnyomott magyar üzletemberek védelmet nem találnak, s szabad leszen Magyarországon külföldi czégnek minden, —- a magyarnak pedig semmi. Üdvözöljük tehát a mozgalmat mi is s kívánjuk, hogy minél nagyobb és igazabb sikere legyen; de mint közigazgatási ügyekben otthonos orgánumnak kötelességünk az igazság és a méltányosság nevében tiltakozni a támadásoknak e módja ellen, a milyet most látnunk kellett. Tessék odaüfni, a hol a baj fészkel — és egyenes utón törtessünk a czél felé! A mesterutczai villamos. A főváros közlekedési viszonyairól minden, még a legkényesebb igényekkel fellépő külföldi vendégünk is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. Fiatal, hirtelen fejlődött fővárosunknak csaknem minden pontjára kényelmesen elfuthatunk a keresztül- kasul vonuló közúti vasúti hálózat segítségével. Vannak azonban a fővárosnak olyan részei, a melyeket eddigelé következetesen elhanyagoltak. Olyanok, a melyek bár nem szolgáltak reá, kiestek minden haladásból, a melyeket elm ellőztek következetesen. Nem csupán szemrehányásképen mondjuk ezt A főváros fejlődésének természetes folyamata hozta részben magával, hogy egész környékek, teljes városrészek elmaradtak a többitől. Azután meg a fejlődés olyan réinületesen gyors tempóban ment végbe, hogy az előkelőbb, belső részek minden időt, erőt és eszközt lefoglaltak a maguk számára. Itt van a Ferenczváros. Hosszú idők óta csak mint a főváros mostoha gyermekét emlegetik. Az 1870-es évek legvégén hosszú időkre biztosítani akarták a Ferenczváros jövőjét. Óriási áldozatok árán megépítették az elevátort a hozzá tartozó mel léképületekkel és a részben meglevő vasúti sinháló- zattal együtt. Azt remélték, hogy a hatalmas mű évtizedekre biztosítani fogja a Dunaparton az élénk forgalmat, sőt felpezsdíti a csendes Ferenczvárosban a kereskedelmi életet is. Mindebből persze semmi sem lett. A közraktárak elzárták a kerületet a Dunától, holott fejlődésének természetes folyamata kizárólag a folyampart mentére szorítkozhatott volna. Ezzel tehát évtizedekre vége lett a Ferenczváros haladásának. A belső részei építésüknél, közönségüknél és minden egyéb más körülményeknél fogva is csak aSsu fejlődésre képesek. A városrészbe bevezető fő útvonalak, melyeknek az lenne hivatásuk, hogy a csendes külvárost a belső részek lüktető életével ösz- szekötétésbe hozzák, feladatuknak csak alig elenyésző kis részben tudnak megfelelni. Ez utakon egyetlenegy közúti közlekedési vonal sem létesült, sőt az egyetlen fenálló társaskocsi közlekedés is meg szűnt. Ezeken a bajokon a hatóságok az utóbbi évek alatt mindjobban igyekeznek segíteni. A Lónyay- utcza tökéletlen lóvasúti közlekedését gyors villamos üzem váltotta fel, a mely a Ferenczvárosnak a Duna felőli külső részeit és a vágóhíd környékét megközelíthetővé teszi. Még fontosabb lépés volt ennél a városi villamos vasút társaság nagy-köruti vonalának az Eskütéri állomással létesített összeköttetése. Mindez azonban egyáltalán nem hozta közelebb a város belsejéhez a Ferenczváros területének tálajdonképeni zömét a középső és külső Ferenczvárost, a mely mindeddig minden közúti közlekedést nélkülözött. A ferenezvárosi pályaudvar és környéke épen olyan megközelíthetetlen távol fekvő terrénum, mint akár Budakesz. Sőt Budakeszre még legalább nyáron három órai utazás árán eljuthatni a döczögős omnibuszon, — a ferenezvárosi pályaudvar és vidéke azonban mindeddig legsötétebb terra incognita. Ezt az elhagyatott területet, a főváros lakossága nyoleztizedrészének teljesen ismeretlen vidékét kapcsolta egybe most a főváros legbelsejével Budapest legújabb közúti vasútja — a mester-utcai villamos vasút. Létesítése régi terv volt, mely azonban soha igazán felszínre nem került. A hivatalok mélyén, poros akták méhében foglalkoztak vele már hosszabb idő óta, de a megvalósulása meglepő, egyenesen bámulatos gyorsasággal történt. A Meder-utcza kétségkívül a legalkalmasabb útvonal a külső Ferenczváros megközelítése czéljára. — A főváros tehát habozás nélkül elfogadhatta az építkezés tervét, s aggodalom nélkül bízhatta meg a kivitellel a városi villamos vasúti-társaságot, mely hasonló feladatokat már számos esetben oldott meg. Olyan eredményt azonban, mint a mester-utezai vasútépítésnél, eddig még aligha mutatott fel. Az 5 kilométer hosszú vasúti vonalat 35 nap alatt építették meg. Ritka rekord, novemberi időben, mikor a munkanap reggel fél héttől, délután fél öt óráig tart. Egyébkor a sötétség miatt dolgozni nem lehet. A pálya egyéb testén két sínpár vonul végig szabványos nyomtávolságban. A kettőo síneket, melyeknek mindegyik vágánya két és fél kilométer hosszú, beton alapra fektették, egészen a Féd^áí-utczáig,, a meddig az útvonal már rendezeti. A sínek a Védgát utczától kezdve végig egészen a ferenezvárosi pályaudvarig ka-
