Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-03 / 46. szám
-----19 00. deczerffltier 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Aszfalt-burkolat a Zichy-muzeum elolt. A főváros hetekkel ezelőtt súlyos hibát, vagy mondjuk tévedést követett el. Olvasóink bizonyára élénken emlékeznek még a Zichy-muzeum ügyére, a melylyel annak idején érdeme szerint foglalkoztunk, íme azóta fordult egyet a dolog sorja, s a mérnöki hivatal siet megragadni a legelső kedvező alkalmat, hogy a tanács tévedését, vagy talná a saját mulasztását is jóvá tegye. Örömmel s bizonyos kis mértékével az elégült' ségnek regisztráljuk a következő értesülésünket, mely — bár csupán közvetett utón — fordulatot ad a Zichy- muzeum előtt létesíteni kért zajtalan burkolat ügyének s bizonyságot tesz róla, hogy a mit egyenes utón elég tapintatlanok voltak visszautasitani, —ime egy kis kerülővel mégis csak sietnek szívesen teljesíteni. A dolog érdemében tehát az eredmény ugyanaz^ — most már csak teljes tisztelettel azt kérdjük, — hogy minek volt épen szükséges a minapi formai, vagy mondjuk ki magyarán : erkölcsi vereség ? A vitás burkolat ügyében vett értesülésünk a következő : A magyar királyi államvasutak igazgatósága az iránt folyamodott a tanácshoz, hogy a Rózsa utczának az Andrássy-ut és Király-uicza közötti szakaszát aszfaltburkolattal lássa el, mert a nagy zajt okozó kövezet miatt a hivatalnokok nyugodtan dolgozni nem tudnak. A tanács a mérnöki hivatal véleményét hallgatta meg a kérelem tárgyában. A mérnöki hivatal a napokban terjesztette be jelentését, mely azzal a megszokott kijelentéssel kezdődik, hogy a kért aszfaltozás végrehajtása elhalaszthatatlan közszükségnek nem tekinthető, s igy annak teljesítését nem is javasolhatja. Azt ajánlja azonban a hivatal a tanácsnak, hogy 4 cm. öntött aszfalt burkolattal lássa el a Rózsa-utczának az Andrássy-ut és Szegfü-utcza közötti részét, mert ezzel a megoldással a vasút igazgatóság kérelme érdemleges elintézést nyer, egyúttal pedig a gróf Zichy Jenő múzeumának Rózsa-utczai részén zajtalan burkolat létesül, a mit a gróf már íégebben kért a a fővárostól, kérelmét azonban akkor nem teljesíthették. Ilyen módon egy csapásra két fontos érdeket kielégíthetnek s a szükséges költség nem rúgna többre 15.000 koronánál. Kéri tehát a hivatal a tanács utasítását, hogy az aszfaltozást végrehajthassa, s egyben a költségeknek az 1902. évi költségelőirányzatban leendő felvétele tárgyában javaslatot tehessen. A főváros Lipóf-köruti házépítése. A főváros tudvalevőleg elhatározta, hogy a Lipót- köruton levő két telkén, melyeket többszöri kísérletre sem tudott eladni, bérházakat építtet. A munka azonban nagyon sürgős, mivel a körúti telkek adómentessége 1902. júniusban lej ír, s igy addig az építkezést be kell fejezni. Felhívta tehát a tanács a mérnöki hivatalt, hogy a IApót-körúti bérházak terveit a lehető legsürgősebben készítse el. A mérnök és építész-egyesület azonban a tanácsnak ezen intézkedése ellen felszólalt, s arra kérte a fővárost, hogy ne a mérnöki hivatallal készíttesse el a terveket, hanem azokat nyilvános pályázat utján szerezze meg, mi ve egyrészt a mérnöki hivatal a bérházak tervezésében gyakorlat híján kellőképen nem járatos, másrészt egyéb munkával is annyira túl van halmozva, hogy a feladatot helyesen meg sem oldhatja. Egyedüli helyes és szabályszerű eljárás tehát csak az lehet, ha a tanács kiírja a nyilvános pályázatot. A mérnök- és építész-egyesületnek ezt a kérelmét a tanács most a közgyűlés elé terjeszti még pedig elutasító javaslattal, mert abban a véleményben van, hogy az idő már sokkal rövidebb, hogy sem a hosszadalmas pályázati eljárást belehetne tartani, s egyébként is a mérnöki hivatal a tervezéseket már megkezdte. Nos, hát bizony ezúttal nincs igaza a mérnök- és építész-egyesületnek. A pályázati eljárás feltétlenül hosszadalmas, a mire itt valóban nincs idő. A fővárost a jó sors kényszeritette arra, hogy maga épit tessen. A mai szomorú pénzviszonyokat mi sem jellemezheti jobban, minthogy a Lipót-köruti telkekre nem akadt vevő. Még csak egy kisujnyi ajánlattevő sem, pedig kétszer is meghirdették az árverést. Most tehát a fővárosnak maradt a kényelmetlen mód, hogy unga építtessen a telkein, nehogy az adómentesség kedvezményét elveszítse. Az pedig, hogy a főváros maga építtet, igen előnyős lészen majd magára a fővárosra Az épületek a múló időben is épületek maradnak és kétségtelenül megfogják majd hozni a maguk jövedelmét később is, — sőt valószínűleg mind fokozottabban, — s akkor majd elkövetkezik az az idő, hogy nem fogják sajnálni, a miért maga a főváros kényszerült építeni.
