Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-29 / 5. szám
1900. januctfr 29. egybeállítását. Minthogy pedig a hivatkozott pontokban foglallak igazolása teljesen felesleges, szükségtelen a jelentkezés és a külön községi választói jegyzékek készítése is és helyes azon indítvány, hogy a községi választások a hivatalból egybe- állitott országgyűlési választói jegyzékek alapján ejtesse- nek meg. A mi első sorban az írni olvasni tudásnak külön kikötését illeti, ennek ma már sem „értelme, sem gyakorlati jelentősége“ nincsen. A fővárosban ugyanis az országgyűlési választói jog gyakorlásának alapja rendszerint adó vagy az értelmiség. Azok, kik az utóbbi alapon vétetnek fel a választók közé, eo ipso tudnak Írni olvasni. Az adó alapján felvett választóknak túlnyomó részét ismét azok képezik, akik III. és IV. osztályú kereseti adót fizetnek és a kiknél az írni olvasni tudás úgyszólván létfeltételt képez. Ezeken kívül levő választók száma igen csekély. Az 1900. évre érvényes országgyűlési választói jegyzék szerint a választóképes korban levő mintegy 160,000—170,000 férfi közül csakis 49,618 választó íratott össze, daczára annak, hogy ezen jegyzékbe az 1899. évi XV. t.-czikk 141. §-ának rendelkezéséhez képest már az adóhátralékosok is felvétettek. A főváros választóképes korban levő lakosságából tehát mintegy 110,000—120,000 nem vétetett fel a választói jegyzékbe. Már az 1891. évi statisztika szerint is Budapesten a választóképes korban levő férfiak közül 91,400 volt a segédek, munkások és napszámosok száma, mely szám az utóbbi évek nigyobb építkezései következtében okvetlenül emelkedett, s körülbelül egybeesik azok számával, kik a választói jegyzékbe fel nem vétettek. A tényleges gyakorlat még jobban feltünteti az Írni és olvasni tudás külön kikötésének felesleges voltát és világosan elénk tárja, miszerint ezen kikötésnek gyakorlati jelentősége abszolúte nincsen. A községi választók összeírására ugyanis a a fővárosi törvény 31. és 32. §§-ai szerint minden választókerületben egy öt tagból álló küldöttség alakittatik, mely 8 napon át ül együtt s működését félbeszakítás nélkül folytatja Ezen küldöttség volna hivatva arra, hogy az összeírás czéljából jelentkező választóknál az írni és olvasni tudás kellékét megkívánja és ennek alapján elbírálja, vájjon felvehető-e a jelentkező a választói névjegyzékbe, vagy sem ? A választók legnagyobb része azonban nem jelentkezik személyesen, hanem meghatalmazás utján. Minthogy pedig egyes nagyobb kerületekben a kisebb részt kitevő személyesen jelentkezők is nagy számot tesznek ki, a bizottság ezeket írja össze első sorban s a meghatalmazásokat, melyeket közben feldolgozni fizikailag lehetetlen, akkor dolgozza fel, midőn már jelentkezők nincsenek ; az összeirási időn kívül a leggyakrabban idegen munkaerők igénybevételével s nem ritkán a nyilvánosság kizárásával. Még igy sem képes munkájával a törvényben előirt nyolcz nap alatt elkészülni s a meghatalmazásokat rendszerint ezen határidőn túl dolgozza' fel. Ezen leginkább gyárilag előállított meghatalmazásokból kellene már most elbírálni, vájjon tud-e írni olvasni az illető választó. Azt hiszszük, felesleges hosszasabban fejteget5 nünk, hogy ez képtelenség s ez oknál fogva nincs is gyakor- atban. A községi választói jog második fontosnak látszó kelléke az, hogy a jelentkező a fővárosban két év óta lakjék állandóan. Ezen kikötés ép oly felesleges mint az írni és olvasni tudás kikötése, gyakorlati jelentősége pedig époly kevés, mint annak. A folyó év végén megejtendő községi jogosultsággal biró községi választókat ugyanis a folyó év tavaszán írják össze. A felvétel főkelléke az, hogy a jelentkező benne legyen az országgyűlési választók érvényes jegyzékében, illetve országgyűlési választói joggal bírjon. Ezen a folyó évre érvényes országgyűlési választói jegyzék 1899. év tavaszán készült illetve lett kiigazítva s a fölvétel alapjául az 1874. évi XXXIII. t.-cz. szerint az 1899. évben fizetett adó, illetve az 1899. év tavasza előtt megszerzett tudományos képzetlség szolgál. Minthogy pedig a névjegyzékbe jelentéktelen csekély kivétellel csakis olyanok vétetnek fel, kik adójukat helyben fizetik, úgyszólván ki van zárva annak lehetősége, hogy abba olyanok vétessenek fel választókul, kik még nem tartózkodnak két éve a főváros területén. Két teljesen felesleges kikötésnek igazolása végett, illetve helyesebben csakis a törvény előírása folytán rendeztet- nek a külön összeírások, kik a fővárosi törvény 24. §-ban előirt kellékeket nem igazolják, sőt esetleg igazolni sem tudnák, kiket gyárilag előállított meghatalmazások utján igen könnyű választóknak behozni és a kiknek felvétele épenséggel nem kívánatos. Viszont pedig számtalanok kimaradnak a jegyzékből, kiknek felvétele s a községi választásoknál való közreműködése felette kívánatos volna, — az- értelmiség nagy része, mely részben a községi választások iránt tanúsított érthetlen közönyből, részben önhibáján kívül betegség, távoliét stb. miatt, részben csupán csak elnézésből elmulasztja községi választói jogának érvényesítése végett jelentkezni. A községi választók sorából tehát inkább épen azok maradnak ki, kiket a törvény nem akart kizárni s kiknek kimaradása nem kívánatos, viszont bele kerülhetnek a községi választók közé olyanok, kiket a törvény ki akart zárni s kiknek épen kimaradása volna kívánatos. Az alábbiakban a községi választók külön összeírásával járó felesleges munkára s felesleges költségekre akarunk csak még kiterjeszkedni. A legutóbbi községi választói jegyzékék 1897. év tavaszán állíttattak egybe, ezek szerint összeíratott: orsz. képv. választ, joggal biró választó közül községi választó I. kerületben 2470 1686 II. „ 2571 890 III. „ 1372 1117 IV. „ 3158 2726 V. „ 4632 1728 VI. „ 6333 4754 VII. 6086 4312 Vili. 5615 2899 1X-X. „ 4016 2403 Ezen statisztikából . kitünőleg az 189 /. évre érvényes országgy. válaszlói jegyzék szerint az országgyűlési választók MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
