Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-11-12 / 43. szám

Az ó-budai főcsatorna öblítése. A mérnöki hivatal utasitást nyert a főváros ta­nácsától, hogy a III. kerület és első sorban Ó-buda csatornázása kérdését tanulmányozza, és ezzel kap­csolatosan a csatornák öblítésére nézve is tegyen ja­vaslatot. A mérnöki hivatal eleget tett a tanács rendeletének, s örömmel terjesztette elő, hogy sike­rült egy olyan önműködő csatorna-öblitő készülék­nek modelljét megszerkeszteni, a mely készülék sok­féle jeles tulajdonsággal bir. Nevezetesen amellett hogy a képzelhető legegyszerűbb szerkezetű, olyan alkatórészei nincsenek, a melyek az esetleges meg­rongálásnak ki lennének téve, s igy biztosítva van, hogy a készülék működésében zavarok nem támad­hatnak. A mérnöki hivatal ennek az öblitő szerkezetnek alkalmazását ajánlja, s megjegyzi, hogy a készüléket czélszerüen el lehetne helyezni a IX. kerü­leti Schuster János-tér délnyugoti oldalán levő 634 méter hosszú csatorna legmagasabb pontjánál. Ezt a csatornát úgy sem lehet amaz öblitő rendszer keretébe beleilleszteni, a mely rendszer sze­rint az ottani környékbeli csatorna hálózat öblithető. A kőbányai csatornákat ugyanis elhasznált sörgyári és egyébb más használt vizekkel öblögetik, a Schuster János-téri csatornát azonban külön 'vízvezetéki vízzel kellene öblíteni. Az uj szerkezettel végrehajtott 'öblögetés, min­den bU órában egy öblítést számítván, feltéve, hogy egy öblítéssel 0.70 m8 viz fogy el, naponként össze­sen körülbelül 13.05 m3 vizet használna el. Ebből mintegy 200 korona külön kiadás merülne fel, amit azonban az idei csatorna építéseknél elért százalé­kos engedmény összegből lehetne fedezni. A mérnöki hivatal kéri végül a fővárost, hogy az uj öblitő szerkezetetfpróbáltassa ki, s e czélból a köz- építési bizottság néhány tagját küldje ki az általános csatorna központi sziv'attyu telepre, ahol természetes nagyságú minta áll rendelkezésre. io A Törökőr dűlő vízellátása. A lőváros elhatározta, hogy a YP. kerületi Törökőr dűlőt ivóvízzel látja el, s e czélból megengedte, hogy az érdekelt környéken nyolcz darab uj közkutat állíthassanak fel és az ezekhez szükséges ideiglenes vízcső lerakásokat foganatosít­hassák. A fővárosi közmunkák tanácsa a főváro-i tanács ter­veihez hozzá járult, kikötőt e azonban, hogy a czeglédi vasút­vonal keresztezésénél a csövek elhelyezése czéljából építendő csatornákat lehetőség szerint, a már megállapított szabványos keresztszelvényeknek megfelelő helyen vezessék. Színház. 1990. november 12. A megzavart rend helyreállott, az igéit prenííérek meg­történtek, — a nélkül azonban, hogy nagyobb eseményről lehetne alkalmunk beszámolni. Érzi, tudja mindenki, hogy sem kulturális, sem művészi szempontból nagy dolog nem történt, viszont pedig az is igaz, hogy a gáncsolásra sem iijen akad­hat különösebb alkalom. A Nemzeti Színházat az utolsó pillanatig üldözte a bal- szerencse. Kevésbe múlt, hogy Hajó Sándor Éjfél után czimü vígjátékénak bemutatója ismét el nem maradt. A darab fősze­replője, Náday Ferencz a premiére reggelére annyira berekedt, hogy fellépéséről szó sem lehetett. Az utolsó perczben átvette szerepét Császár Imre, a ki, ha olyan hatást nem is keltett, mint i szerep eredeti megalkotója tett volna, — mindazon­által emberül megfelelt súlyos feladatának, s nem rajta múlt, hogy a darab teljes mértékben be nem ütött. A mi kényes kö­zönségünk igen nagy előítéletet táplál a hazai szerzők mun­káival szemben. — Kivéve talán, ha valami országos hírű, el­ismert zseni dolga kerül elé, a melyekben szívesen bízik, ámde nagyon szigorúan is kritizál. Itt az eleven példa a Herczeg Ferencz szereplése, a kinekHontúháza czimü darabját sok tekin­tetben elismeréssel fogadta a hivatásos kritika, a publikum azonban szép csendesen elbuktatta, úgy, hogy ma már a könyv tár pora lepi. Az első előadásokra, a mig az illusztris szerző neve vonzott, meg telt a szinház, — maga a darab azonban már nem gyűjtött közönséget. Pedig ebben a tulcsigázott várakozás szülte szigorúságban — volt ám jó adag igazfalanság is. — Még szomorúbb sorsa lett, hogy ne menjünk olyan messze a múltba vissza, — Oabányi nemrég bemutatott vigjátékáoak, a melyiknek második előadása hozta a legkisebb bevételt eddig az idei szezonban. — Mit várhat ilyen körül­mények között az olyan szerző, a ki sem egyénisége révén nem általánosan ösmert, sem pedig irói múltjával számottevő ajánló levelet magának eddig nem szerzett ? Ezért lehet meg elégedve a sikerével Hajó Sándor, a kit a közönség általában jó indulatu elnézéssel fogadott, a sajtó szeretettel támogatott, a szinház vezetősége pedig szinte szemet szúróan protezsált, Nem igen tudunk ugyanis hamarjában példát reá, hogy a Nemzeti Színházban ujonan bemutatott darabot négyszer egy­másután tűztek *volna ki előre előadásra, sőt ezenfelül még egy ízben szokás szerint a következő hét játékrendjébe is fel­vették volna. Nem sajnáljuk a fiatal szerzőtől a támogatást, ezt a rendszert azonban nem ajánljuk a jövőre nézve, mert nagyon is koczkázatos. A Nemzeti Színháznak sok egy darabot négyszer egymásután adni, még ha a darab be is üt, — ha pedig csak közepes sikert arat, vagy épen megbukik, kénysze­ríti a Színházat, hogy vagy a saját maga rovására a pénztár terhére forszírozza, vagy levegye a műsorról, a mi gyön- gédtelen és ildomtalan kézzelfogható deklarálása lenne a bukásnak. Hajó Sándor megérdemelte a pártfogást, mert csakugyan I * talentumos kezdő, — a darabja azonban már kevésbbé határo MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom