Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-12 / 43. szám
Az ó-budai főcsatorna öblítése. A mérnöki hivatal utasitást nyert a főváros tanácsától, hogy a III. kerület és első sorban Ó-buda csatornázása kérdését tanulmányozza, és ezzel kapcsolatosan a csatornák öblítésére nézve is tegyen javaslatot. A mérnöki hivatal eleget tett a tanács rendeletének, s örömmel terjesztette elő, hogy sikerült egy olyan önműködő csatorna-öblitő készüléknek modelljét megszerkeszteni, a mely készülék sokféle jeles tulajdonsággal bir. Nevezetesen amellett hogy a képzelhető legegyszerűbb szerkezetű, olyan alkatórészei nincsenek, a melyek az esetleges megrongálásnak ki lennének téve, s igy biztosítva van, hogy a készülék működésében zavarok nem támadhatnak. A mérnöki hivatal ennek az öblitő szerkezetnek alkalmazását ajánlja, s megjegyzi, hogy a készüléket czélszerüen el lehetne helyezni a IX. kerületi Schuster János-tér délnyugoti oldalán levő 634 méter hosszú csatorna legmagasabb pontjánál. Ezt a csatornát úgy sem lehet amaz öblitő rendszer keretébe beleilleszteni, a mely rendszer szerint az ottani környékbeli csatorna hálózat öblithető. A kőbányai csatornákat ugyanis elhasznált sörgyári és egyébb más használt vizekkel öblögetik, a Schuster János-téri csatornát azonban külön 'vízvezetéki vízzel kellene öblíteni. Az uj szerkezettel végrehajtott 'öblögetés, minden bU órában egy öblítést számítván, feltéve, hogy egy öblítéssel 0.70 m8 viz fogy el, naponként összesen körülbelül 13.05 m3 vizet használna el. Ebből mintegy 200 korona külön kiadás merülne fel, amit azonban az idei csatorna építéseknél elért százalékos engedmény összegből lehetne fedezni. A mérnöki hivatal kéri végül a fővárost, hogy az uj öblitő szerkezetetfpróbáltassa ki, s e czélból a köz- építési bizottság néhány tagját küldje ki az általános csatorna központi sziv'attyu telepre, ahol természetes nagyságú minta áll rendelkezésre. io A Törökőr dűlő vízellátása. A lőváros elhatározta, hogy a YP. kerületi Törökőr dűlőt ivóvízzel látja el, s e czélból megengedte, hogy az érdekelt környéken nyolcz darab uj közkutat állíthassanak fel és az ezekhez szükséges ideiglenes vízcső lerakásokat foganatosíthassák. A fővárosi közmunkák tanácsa a főváro-i tanács terveihez hozzá járult, kikötőt e azonban, hogy a czeglédi vasútvonal keresztezésénél a csövek elhelyezése czéljából építendő csatornákat lehetőség szerint, a már megállapított szabványos keresztszelvényeknek megfelelő helyen vezessék. Színház. 1990. november 12. A megzavart rend helyreállott, az igéit prenííérek megtörténtek, — a nélkül azonban, hogy nagyobb eseményről lehetne alkalmunk beszámolni. Érzi, tudja mindenki, hogy sem kulturális, sem művészi szempontból nagy dolog nem történt, viszont pedig az is igaz, hogy a gáncsolásra sem iijen akadhat különösebb alkalom. A Nemzeti Színházat az utolsó pillanatig üldözte a bal- szerencse. Kevésbe múlt, hogy Hajó Sándor Éjfél után czimü vígjátékénak bemutatója ismét el nem maradt. A darab főszereplője, Náday Ferencz a premiére reggelére annyira berekedt, hogy fellépéséről szó sem lehetett. Az utolsó perczben átvette szerepét Császár Imre, a ki, ha olyan hatást nem is keltett, mint i szerep eredeti megalkotója tett volna, — mindazonáltal emberül megfelelt súlyos feladatának, s nem rajta múlt, hogy a darab teljes mértékben be nem ütött. A mi kényes közönségünk igen nagy előítéletet táplál a hazai szerzők munkáival szemben. — Kivéve talán, ha valami országos hírű, elismert zseni dolga kerül elé, a melyekben szívesen bízik, ámde nagyon szigorúan is kritizál. Itt az eleven példa a Herczeg Ferencz szereplése, a kinekHontúháza czimü darabját sok tekintetben elismeréssel fogadta a hivatásos kritika, a publikum azonban szép csendesen elbuktatta, úgy, hogy ma már a könyv tár pora lepi. Az első előadásokra, a mig az illusztris szerző neve vonzott, meg telt a szinház, — maga a darab azonban már nem gyűjtött közönséget. Pedig ebben a tulcsigázott várakozás szülte szigorúságban — volt ám jó adag igazfalanság is. — Még szomorúbb sorsa lett, hogy ne menjünk olyan messze a múltba vissza, — Oabányi nemrég bemutatott vigjátékáoak, a melyiknek második előadása hozta a legkisebb bevételt eddig az idei szezonban. — Mit várhat ilyen körülmények között az olyan szerző, a ki sem egyénisége révén nem általánosan ösmert, sem pedig irói múltjával számottevő ajánló levelet magának eddig nem szerzett ? Ezért lehet meg elégedve a sikerével Hajó Sándor, a kit a közönség általában jó indulatu elnézéssel fogadott, a sajtó szeretettel támogatott, a szinház vezetősége pedig szinte szemet szúróan protezsált, Nem igen tudunk ugyanis hamarjában példát reá, hogy a Nemzeti Színházban ujonan bemutatott darabot négyszer egymásután tűztek *volna ki előre előadásra, sőt ezenfelül még egy ízben szokás szerint a következő hét játékrendjébe is felvették volna. Nem sajnáljuk a fiatal szerzőtől a támogatást, ezt a rendszert azonban nem ajánljuk a jövőre nézve, mert nagyon is koczkázatos. A Nemzeti Színháznak sok egy darabot négyszer egymásután adni, még ha a darab be is üt, — ha pedig csak közepes sikert arat, vagy épen megbukik, kényszeríti a Színházat, hogy vagy a saját maga rovására a pénztár terhére forszírozza, vagy levegye a műsorról, a mi gyön- gédtelen és ildomtalan kézzelfogható deklarálása lenne a bukásnak. Hajó Sándor megérdemelte a pártfogást, mert csakugyan I * talentumos kezdő, — a darabja azonban már kevésbbé határo MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
