Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-12 / 43. szám
6 ben érvényesítette a főváros javára, s mint már annyi hasonló esetben, ezúttal is a legszebb eredményeket vívta ki. Sebők Béla tiszti ügyész az a férfiú, a kire mostanság a legnehezebb feladatok súlyosodnak. Az ő erős egyénisége azonban elbírja azt a terhet, s azzal lepi meg az érdeklődőket, hogy egyik sikert a másikra halmozza. Őszintén gratulálunk hozzá neki is, meg a fővárosnak is. A budai dunaparti villamos. — Levél a szerkesztőhöz. — Régen elhatározott dolog, hogy a budai vil'amos vasút a Lánczhidfö nél levő végállomástól összeköttetést nyerjen a Tabán városrészen keresztül vonuló útvonallal és igy vagy a Ferenci József hidon, vagy a most épülő uj eskütéri hidon, esetleg pedig mind a kettőn keresztül a pesti városrészekkel; csak a megoldás mikéntje nem lett még megállapítva és ez a fő-fő oka annak, hogy a vasútvonal kiépítése késik. Ámde a budaiak nem szívesen nézik az ügy folytonos halogatását. J)r. Németh Imre, a II. kerület választmányának indítványokban soha sem szűkölködő tagja a II. kerületi választmánynak október havi ülésén szóba hozta ezt az ügyet egy indítvány alakjában. Inditványozót főképen az vezette, hogy feltette a budaiaknak legszebb sétányát, mely a várkert rakparton a Fiume szálloda és a várkert kioszk közt a Duna jobb partjának egyik legszebb része ; féltette azt a gyönyörű gesztenye fasort, mely a Fdr&erZ-rakpart gyalogjárójának szélén a Dunapart legékesebb dísze, és a mely, ba a Várkert-rakpart felszínén épül ki a villamos, akkor a kocsik esetleges felsővezetékének esnék áldozatul, a mennyiben a fáknak lombdisze teljesen tönkre tétetnék — mig ellenben az alagsorban való építkezés pedig ezeket a díszes fákat gyökérzetükben támadná és semmisítené meg, de féltette végre azon kedves kis parkokat is, melyek üde zöldjükkel a Várkert-rakpartnak a kocsi- és a séta-ut közt elvonuló területét töltik be és teszik a szemnek kellemessé. Hogy tehát ezen budai szépségek meg legyenek mentve, azt az indítványt akarta dr Németh Imre tenni, hogy ez a tervbe vett uj vonal a közismertekké lett tervek mellőzésével a Várhegy alatt épüljön ki, azonban a minden budai érdeket töviröl- hegyére ismerő és támogató Eckermann Ede választmányi tag felvilágosította az inditványozót, hogy a székesfővárosi közmunkák tanácsa azt a tervet fo gadta el kivitelre, a mely szerint a vasútvonal egészen a Döbrentei-térig alagsorban épül és igy a . dr. Németh Imre által annyira féltett sétány, gesztenye fasor és parkocskák megmaradhatnak a székesfőváros jobbparti diszeinek. E felvilágosítás alapján sietett or. Némeih Imre választmányi tag is egyet fordítani indítványán és ugyanazon indokolásoknak teljes fenntartása mellett azt indítványozta, hogy a közmunka- tanács által elfogadott tervhez, mely szerint a budai uj villamos a Lánczhid-főtől egészen a Döbrentei-térig alagsorban építtessék ki, — a II kerület választmánya járuljon hozzá s tegyen előterjesztést a székesfőváros tanácsához, hogy minden más tervek félretételével — ugyan ezen tervet tegye magáévá és a mi mindenek között a legfőbb, igyekezzék minden tudásával odahatni, hogy ez a vasútvonal — a pesti Duna parti vasútvonal példájára — sürgősen kiépüljön. Ehhez az indítványhoz a II. kerület cgybegyült választmánya egyhangú határozatában hozzá is járult. így a székesfőváros tanácsa egy egészséges in- ditványnyal ga dagabb. Az indítványozó választmányi tag némi reményt táplál arra nézve, hogy a sétáló közönség örömét, a budai Dunapart szépségeit a villamos nem rontja meg; a közúti vasút társaság azonban minden indítvány és sürgetés ellenére huzza a dolgot, halogatja a kiépítést. * Kiadtuk a maga egészében ezt a levelet, s a magunk részéről is teljes mértékben hozzájárulunk minden becsületes, derék törekvéshez, a mely a fővárosnak amúgy is valóban kevés fáját — zöldjét védelmezi. Hi-zen Budapesten olyan kevés az igazi természet, hogy a kö kolosszusok elemésztik a város levegőjét s kipusztitják minden üdeségét és természetes báját. A budai korzót is meg kell tehát védelmezni, minden erővel. Más kérdés azután, hogy ezt a feltétlenül szükséges kíméletet miként 1 hét össze egyeztetni az általános forgalmi érdekekkel, amikről szintén nem lehet és nem szabad megfeledkezni. A vasút terveknek tárgyalása idején még mindkét szempontból hozzá szólunk a dologhoz. Most csak még egyet. A levélíró a közúti vasúti társaságot hibáztatja a vasútépítés kérdésének lassú előhaladtáért. Szükségtelen védelmeznünk a vállalatot, annyi azonban kétségtelen, hogy annak legelső sorban is legfőbb érdeke az uj vonal megnyitása, a melyből anyagi hasznot bizton remélhet. Nem valószínű tehát, hogy épen a társaság legyen az, a ki huzavonával a tervek megvalósulását akadályozza. Mindenesetre azonban a társaságnak is megvannak a köz iránt a maga kötelességei, melynek, hogy lelkiismerettel megfelel-e, mint mindenkor, éber figyelemmel várjuk és ellenőrizzük ezúttal is és szüntelenül. A levélíró azonban valószínűleg téves nyomon jár, mert a közúti vaspálya társaság eddigelé is megtett mindent, a mit a közérdek kívánatosnak mutatott, annyival is inkább, mert a cselekvésre megvannak a kellő eszközei és fáradozásának gyümölcsét is bizton remélheti. A késedelem okát tehát egyebütt kellene keresni. A jótékony főváros. A főváros tanácsa az államilag is segélyezett kaposvári siketnémák intézetének, a hol a dunántúli siketnémák része sülnek ápolásban, száz korona segélyt szavazott meg. A főváros adományát a a tanács már eljuttatta rendeltetése helyére. 1900. november 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS