Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-05 / 42. szám
Férj (fokozodó erélylyel): . . , utána kijelölő bizott 9jPI*Í lfátcl.*" 8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. november 5sági társasvacsora, pártértekezlet, utána bizalmas bankéit, majd kijelölő pártvacsora, újabb pártértekezlet terítékkel, s végül a . . . . pártlakoma.. . . , Feleség : (kitörő örömmel). Ah, csakhogy a végére értél. De nem mondanád meg, kedves Balázs, hogy annyi dejenner párt vacsora és bankett után minek még a pártlakoma ? Férj (füléhez hajol, s bizalmas hangon &ugja); Hát tudod, lelkem, akkor jelöljük a törvényhatósági bizottsági agokat A kéményseprő kerületek uj beosztása. A főváros kezdeményezésére a kereskedelm miniszter tudvalevőleg körrendeletét adott ki, amely lyel a kéményseprő kerületek újra leendő beosztását akarja előkészíteni. Ebben a körrendeletben felhívta a miniszter az iparhatóságokat, hogy a kéményseprő kerületek jelenlegi beosztásáról pontos és részletes kimutatásokat állítsanak össze. A főváros tanácsa ma erre a rendeletre válasz feliratot intézett a miniszterhez, amelyben arra kéri a minisztert, hogy a fenálló különleges viszonyokra való tekintettel ennek a kimutatásnak elkészítésétől ál jón el. Ugyanis a budapesti kéményseprő szabályrendelet alapján a háztulajdonosok az egyes közigazgatási kerületekbe beosztott alkerületi kéményseprő mesterek közül a kémények tisztításával saját tetszése szerint bármelyik kéményseprő mestert megbízhatják a kéményseprés megállapított díjtételeit pedig csakis maximális díjtételeknek lehet tekinteni, s igy a kéményseprő munkálatokat az érdekeltek között létre jött megegyezés szerint más árakon is el lehet végezni : mindezek a körülmények azt bizonyítják, hogy az egyes közigazgatási kerületek kéményseprői között a szabályrendeletet iparuk gyakorlásánál a szabad versenyt megengedi. A miniszter kívánta kimutatatásnak az egyes kéményseprő munka kerületek jövedelmezőségének elbírálása alapjául szolgáló adatait tehát csaknem lehetetlen megfelelő módon egybe gyűjteni. Nem hivatkozik itt a tanács az adatgyűjtés rendkívüli költségeire és a vele járó fáradságokra, de lehetetlenné teszi a feladat megokolását az a körülmény, hogy az egyes kéményseprő mesterek által tényleg kezelt kémények számát, /alamint a mesterek bruttó és nettó jövedelmét csakis maguknak az érdekelt mestereknek a vallomásaik alapján lehetne megállapítani, holott ezeket a bevallásokat mint érdekelt felektől eredőket hiteleseknek elfogadni nem lehet. Világos ebből, hogy ha a tanács a kívánt kimutatást el is készítené, azt a miniszter a kívánt czél érdekében eredményesen felnem használhatná. A kéményseprők ügye egyébként még más irányban is foglalkoztatta ma a tanácsot. Ugyancsak a kéményseprő munkakerületek újabb beosztása ügyében sürgető megkeresést intézett a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, hogy a már régebben kikért megokolt véleményét az ügyben a fővárossal most már mielőbb közölje. A székesfővárosi tanítókat nem csak diplomával, de ra vaszsággal is megáldotta az Isten A tanitóknak tudniillik; nincs valami túlságosan nagy fizetésük, s hogy jövedelmüket emeljék, az úgynevezett priváták- hoz folyamodtak, melyekben a tanrendben előirt órákon kívül naponta még egy órát korrepetálásra fordítanak. Ezért az óráért minden diáktól beszedtek havonta 2 koronát, s ez volt a tanítók mellékjövedelme. A mellékkeresetnek e t a módját azonban a tanítók megalázásnak találták, s folyamodtak a városhoz szüntesse meg azt az állapotot az által, hogy fölemel jék a fizetősöket, nekik s igy ne kelljen privátát adniok. A főváros megvizsgálta a kérelmet és alaposn k találván, csakugyan felemelte a tanítók fizetését, hogy fölmentse őket a megalázó korrepetitorkodástól. És mit tettek a tanítók ? Megköszönték szépen a fizetés- emelést és — mint a ki jól végezte a dolgát, — tovább is megtartották a privátát, mely most már, miután a gázsi nagyobb lett, szintén nem volt megalázó. A város azonban nem érte be annyival. Látván, hogy a tanítók nem hagyták abba a korrepetitorkodást, kapta magát és megrendszabályozta a privátát. Ez a megrendszabályo- zás körülbelül annyiban van, hogy egy csoportban nem lehet több 35 privátás tanulónál s ezzel az illető csoport-tanítók mellék jövedelme csökken. Másrészt kötelezi a tanítókat, hogy a privátás diákok közé minden ötödiknek egy-egy szegénysorsu tanulót kell ingyen fölvenniük; viszont pedig kimondja, hogy azok a tanulók, a kik eddig tandíjmentesek voltak, és most meg tudják fizetni a korrepetálásért a havi 2 korona dijat, a havi 1 koronányi I andijat is megfizethetik, s elvesztik tandij- mentességöket. Érdekes különben, hogy a diák havi 1 koronáért rendszeres oktatásban részesül, heti 24—30 órán keresztül, mig a napi egy, tehát heti 7 órás ismétlő oktatásért éppen még egyszer annyit, havi 2 koronát kell fizetni. Az látszik ebből, hogy a népoktatás is sokkal jobban jövedelmez társadalmi-, vagy mondjuk magán-utakon mint városi alapon; mert hiszen a város jövedelme ugyanannyi tanuló után csak feleannyi, mint a tanítóké, a kik pedig a város szolgálatában négyszer-ötször annyi órát kötelesek adni, mint a privátás tanulók szolgálatában. A logika itt mindenesetre megbicsaklott, mert nem lehet helyes, hogy a tanulók szülei ily fölösleges és a rendes tandíjnál kétszer akkora kiadásba kevertessenek, mikor lehetetlenség, hogy egy napon 1 óra alatt többet okulhassanak, mint napi négy-öt óra alatt. Ha valaki külön otthon ismétli át az iskolában tanult anyagot, annak meg lehet a látszatja ; de a privátáról, melyet csakis a mellékjövedelem szaporítása czéljából találtak ki, fájdalommal kell kimondanunk, hogy csak szemfényvesztés. x. Á dunaparti viadukt raktárak bérlete. Az uj dunaparti villamos vasút viaduktja alatt levő raktárhelyiségek bérbeadása tárgyában tartott árverés tudvalevőleg eredménytelen maradt. A tanács most uj árverést irt ki, melyet novomber 2ü-án tartanak meg ,
