Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-01 / 1. szám
19tQ. január 1. folytán méltánytalan és igazságtalan bukás lesz része, ha pedig elég vakmerő humbug-man, úgy — bukik felfelé, hogy még szélesebb körben domináljon a felületesség. Mikor a polgármester ur az ügyköröknek — habár ideiglenesen — helyesebb beosztását keresztül vitte, jó lesz egyidejűleg ezekre a jelenségekre is figyelmet, fordítani s reméljük, hogy jóakaratu törekvései egyszersmindenkorra véget fognak vetni a modern rabszolga gazdálkodásának. A főváros kölcsönügye. Fenyegetőieg közeledik a főváros több nagyobb kötelezettségének lejárati ideje s nem látunk semmi előleges intézkedést, bogy azok teljesithetéséről a főváros gondoskodnék. Előrelátható, hogy ennek a mulasztásnak ismét olyan súlyos következményei lesznek, mint a folyó év tavaszán, mikor a 100 milliós kölcsön második kibocsátási részlete nem volt realizálható, mert az emissiora szövetkezett bankok elfogadható elővételi ajánlatot nem tettek. De az egyszeri kudarcz nem nyitotta fel úgy látszik az irányító körök szemeit. Vájjon mire várnak? Programm megállapításra, hosszas tanakodásra, hogy mire fordítsák, minő beruházásokba fektessék a felveendő milliókat — immár nincs szükség, mert ezen összegek jelentékeny része máris le van kötve nagyobb közmunkák megrendelésével, sőt jelentékeny részben oly összegek esedékessége folytán, melyek már a folyó évben fizetendők lettek volna, s a melyeknek elhalasztása máris a főváros eletének, és gazdasági jó hírnevének súlyos próbára tételével volt csak lehetséges. A fővárosnak ezek után az esedékes tartozások pontos fizetéséről feltétlenül gondoskodnia kell. Ennél fontosabb önkormányzati problémája nincs most Budapestnek. S mit tettek e czél érdekében? Veszik fel növekvő részletekben a nagy nehe. zen lekvidált 6 mi liós függő kölcsönrészeit, mely után oly magas kamatokat kell fizetnünk, mint valamely Balkán államnak. Egy uj kölcsön (részlet) folyósítása előtt tele kiabálhatjuk az egész világot koldusságunk megnagyobbított rémképeivel, élére verik a garast és czéltalan intézkedések sorozatával a hagyományos és ismeretes gazdálkodás kitaposott ösvényein haladnak. Talán arra vár a törvényhatóság, bogy a kölcsönadó bankok hozzák tenyéren ajánlataikat, kérve, hogy fogadja el fölös millióikat a város ? Ezt a tanulságot merítették a folyó év elején lefolyt tárgyalásokból ? Ismét az esedékességeket megelőző pár nap alatt akarnak egy 32 millió koronás pénzügyi műveletet lebonyolítani ? Ismét mesterségesen akarnak alkalmat adni a bankoknak, hogy a fővárost előintézkedések teljes híjában úgy sarokba szorítsák, hogy kénytelen legyen elfogadni bármily súlyos feltételeket, hogy úgy megszorítsák lábain a spanyol csizmát, ahogy nekik tetszik ? Előfelátható, hogy a pénzpiacz állapota rövidesen— vagyis addigra, mig a kölcsönrészletek értékesítéseinek meg kell történnie — nem fog annyira jobbra fordulni, hogy a szövetkezett bankok az idei áraknál kedvezőbb elővételi árt ajánljanak a tővárosnak. Hiszen ha csak kevéssé gondolkozunk, be kell látnunk, hogy 5Vs%>-os bankkvóta mellett a fővárosi kötvények 7 tőzsdei árfolyama nem reális, s azt ezen a magasságon csak a kibocsátóbankok tartják, hogy kedvezőbb viszonyok közt a rég várt árfolyam nyereséget megkaphassák. És ezen körülménynyel számot vetve mór most meg kell tenni minden intézkedést, hogy a szükséges összeg kellő időben rendelkezésre álljon. Ekkor legalább a főváros is fegyveresen fog szemben állani a bankok követeléseivel s ez maga olyan döntő körülmény, hogy kedvezőbb árajánlatra lehet kilátása a fővárosnak a kötvények eladásánál. Noha nagyon valószínű, hogy ennek daczára sem lesz az a financziális művelet lebonyolítható. — És ezen körülmény, kell, hogy gondolkodóba ejtse az irányadó köröket a főváros kölcsönügyének olyatén reorganizácziójáról, mely a fővárost megkímélné a hasonló ismétlődő rázkódásoktól. Hiszen ezt a kölcsönt azért vette fel a város, mert nagy beruházásokat akart tenni s a főváros hirtelen fellendülése folytán oly közmüvek emeléséről kellett gondoskodnia, melyek, — miután a lakosság vagyonosodásának gyarapodása a város fejlődésével lépést nem tartott, a folyó bevételekből fedezhetők nem voltak Mindkét esetben úgy a befektetések jövedelmezőségére, mint a közjövedelmek fokozódására csak hosszú évek múltán lehet számítani s már a kölcsön felvétel módozatainak megállapításánál teljesen elhibázott és helytelen volt törlesztéses kölcsönt felvenni s mikor a főváros úgyis átmeneti pénzszűkében volt meg mielőtt befektetései gyümölcsöket hozhatnának, azt a sa- turált budgetet nemcsak a már felhasznált kölcsönösszegek kamataival, de annak törlesztési részleteivel is terhelni. Hasonló esetben arra kell törekedni, hogy a költségvetés minden halasztható tehertől meneküljön. S ez képezi most is a probléma megoldását. Elvégre Budapest még mindig bir annyi vagyonnal és annyi hitellel, hogy állósitott kölcsönkötvényei acceptabilis kamatláb mellett realizálhatók legyenek. Számos külföldi bank tett annak idején ajánlatot a kötvények megvételére s nem hisszük, hogy ezen ajánlatot megmásítanák egy járadékkölcsön- nel szemben. Annál is inkább, mert a külföldi tőke csak akkor megy ki hazájából, ha megfelelőbb értékesülést talál, mint otthon s akkor nem szívesen látja a tőkés, ha ki van téve annak, hogy rövid időn belül újra gondoskodni kell tőkéje megfelelő elhelyezéséről. Csak egy akadálya van ennek, hogy a fővárosi czimletek papír (osztrák) értékre szólnak. Azonban mi sem gátolja uj, aranyértékü czimletek kibocsátását. Az effektiv kamatláb alig alakulna kedvezőtlenebbül, mint most. mert ily módon az az égési világpiacz versenyeinek hatása alatt alakulna s nem volna kitéve a budapesti önző és titkos monopóliumot élvező bankok kényének. Az állami kész fizetéseknek előbb-utóbb való felvitele úgyis ezt a hatást fogja a fővárosi kötvényekre gyakorolni, jobb tehát ennek is provideálni s értékeinket egy előrelátható hullámzástól megóvni. Ott van a tőke dús és a világeseményektől kevésbbé érintett Belga piacz ; meg vagyunk győződve, hogy ott czimlete- ink eredményesen bevezethetők volnának, csak kellő hatáskörrel bíró csekély számú meghatalmazott lássa el az ügyeket, mert végre is be kell látnunk, hogy egy 400 fejű testülettel egy bank sem hajlandó komolyan tárgyalni. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
