Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-15 / 39. szám
I900^október iß. MGYAR SZÉKESFŐVÁROS A közjótékonysági ügyosztály utána járt az öreg honvédek dolgának és megállapította, hogy anaak idején valamennyien becsülettel küzdöttek a haza szent ügyéért, s most hogy már aggkoruknál fogva teljesen munkaképtelenek csakugyan igen nagy nélkülözéseket kell elszenvedniük. Az ügyosztály tehát előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a kért segélyre valóban érdemes folyamodókat hathatós támogatásokban részesítse. A tanács az előterjesztés alapján 200 korora segélyt szavazott meg az újpesti öreg honvédek részére. Közgazdaság Tornyai Schossberger Zsigmond báró. A közélet egyik kiváló alakja hunyta be szemét a legközelebbi napokban örökre. Tornyai Schossberger Zsigmond báró egyike volt a legérdemesebb nagybirtokosoknak. Élete folyását a csendes, becsületes munkásság és iitka jóság jellemezte. Földbirtokos és üzletember volt, de a szó nemesebb értelmében. Nagy vagyont gyűjtött családjának, de nem a mások kárával, hanem szorgalmas és eszes fáradozással. Gazdagságát nem használta ki önző módon. hanem sietett másokat is támogatni a szegényeket, gyengébbeket segiteni. Földbirtoka igazi mintagazdaság. Példát mutatott e téren sokaknak, a kik bár okultak volna belőle. Mint igazi modern, gondos, és tisztességgel számitó birtokos, közvetve, vagy közvetlenül csaknem mindig a közjót szolgálta. Jellemének sok olyan vonása ékesitette egyéniségét, a mely kiemelte a gazdagok és kiváltságosak között is. Ritka szerénysége, bőkezű jótékonysága ismeretes. Olyan csendben és feltűnés nélkül tudta cselekedni a jót, hogy mindenkor elkerülte a reklámot és nyílt elismerést. Érdemei azonban felhatottak a legmagasabb helyre is : konzuli és mindenféle kisebb méltóságon kívül elnyerte a kitüntetések egyik legnagyobbikát: magyar bárói rangra emeltetett. Rang és vagyon azonban elbizakodottá nem tették. Dolgozott egész életén át, halála napjáig, példás szorgalommal és a szegény ember szerény egyszerűségével. A közügyekben kevésbbé vett részt. A közgazdaság terén azonban olyan érdemei vannak, a melyekért méltán reá szolgált a megemlékezésre, a mire külön érdemessé tették egyéni jó tulajdonai is. Kevés he- Myen láttuk kiemelve azt a vonását, hogy milyen bámulatos módon tudott élni gazdagságával. Mint földesur, alkalmazottainak nem csak parancsolója, hanem atyja és barátja volt. Gazdatisztjei igaz szeretettel ragaszkodtak hozzá. Igazságos és ezenfelül méltányos volt velük szemben mindenkor. Megesett, hogy valami csapás megfosztotta em bérét remélt jövedelmétől. így például előfordult akái hányszor, hogy valamelyik gazdatisztjének mondjuk húszezer forint jövedelemről kellett beszámolni, a melyből annak kétezer forint haszonrészesedésnek kel- ett volna jutni. A termést azonban tönkretette a csapás, és a jövedelem elmaradt; a biztositó társaság tizennégyezer forint kárt megtérített, ebből azonban a gazdatisztet mi sem illette meg. Az elhunyt báró nem tartotta meg magának az egész kártérítést. Kiadta belőle hü emberéneka szokásos jövedelem hányadot, mintha az öszszeg valóban jöved lem lett volna. Csak példának hoztuk fel ezt az esetet, hogy igazoljuk vele, a miért teret szentelünk a viszszaemlé- kezésre. Az ilyen jellem mindenkor megérdemli, hogy mint a közgazdaság egyik kiváló akajáról megfonjuk az emlékezés koszorúját frissen hantolt sirhal mára. A csemegekereskedök vasárnapi munkaszünete. A budapesti füszerkereskedök egyesületétől a csemegekereskedők vasárnapi munkaszünetének felfüggesztése érdekében megindult mozgalom tárgyában az alábbi közleményt kaptuk. A fűszerkereskedők egyesületének nyilatkozata szerint a főkapitánynak a vasárnapi munkaszünetről megjelent körrendeleté több oldalról téves értelmezésben részesült, minélfogva szükségesnek tartja az egyesület a fűszer- és csemegekereskedők nagy ösz- szességének álláspontját tárgyilagosan ismertetni. A füszerkereskedök egyesületének nyilatkozata a következő : „Az u. n. csemegekereskedőknek a vasárnapi munkaszüne ellen irányuló mozgalmáról eddig több lapban téves értesülésen alapuló közlemények jelentek meg. A fővárosi füS7er- és csemegekereskedők csaknem kivétel nélkül a vasárnapi munkaszünetnek a törvény és miniszteri rendelet értelmében való általános betartását óhajtják. Csak mintegy 15—20 üzlet az mely eddig a bodegajog örve alatt vasárnap délután is árusított mindenféle fűszer-, csemege- és hentesezikkeket. Ez a némely kerületbeü tűrt állapot a legnagyobb mérvben károsította az összes többi fővárosi fűszer-, csemege- és hentesüzleteket, kiktől e néhány kiváltságos üzlet a vasárnapi forgalmat egészen elvonta. Ezen bodegás üzletekben számos segéd \an a1- kalmazva, kik a vasárnapi munkaszünetben nem részesülhetnek. Az ily állapot nyilvánvalóan sérti az üzleti verseny egyenlőségének elvét és a vas rnapi munkaszünetről szóló törvény szellemét. A főkapitány rende ete tehát megfelel a kereskedelmi örök közóhajának, de megfelel a törvénynek is, mert az 1891
