Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-08 / 38. szám
19 0. október 8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 Az első hazai újdonság tehft általában kedvező fogadtatásra talált s ez a barátságos hangulat egyenesen lelkesedéssé fokozódott a harmadik bemutatón, a mikor Dumas „A tékozló apa“ czimü színművét adt'k elő. Dumas értékét minden intelligens sz nházlátogatónak kell ismernie, a ki csak valamelyik müvét végig élvezte. Ezt a szellemes embert soká nem szerették a sokaknak kellemetlen morál-prédikácziói miatt, legújabban azonban ismét divatossá válik. Talán most már megint hajlékonyabb az emberek szive, vagy divat vezekelni, tény hogy szívesen hallgatják. Azt is mondják, hogy a közönség ma már könnyebben elviseli a mester prelek- czióit, mert aktuálitásuk lassanként elmúlik s a hirtelen pirulásra okot immár nem ad. A legfőbb magyarázat pedig az, hogy szívesen el lehet hallgatni az elmélkedéseket és oktatásokat, ha olyan mindenkor szellemes formában adják be őket, mint a Dumas ragyogó darabjaiban és olyan érdekes mese tefleczióiként szóródnak szét, mint a franczia zseni müveiben. Egy-egy ilyen színdarab után lelkileg meggyarapodva tér haza a hallgató, és a működő agyvelő becses táplálékot nyer hosszú időre az elhangzott anyagból s a szív nemes érzései csiszolódnak a becses kövön. „A tékozló apa" egyike a nagy mester kiválóbb alkotásainak s valóban derék fáradság volt első színhazunk műsorába beleilleszteni. Érdekes, bár elég egyszerű és vékony meseszövésével leköti a hallgatót és oktató tirádáival, hol keserű, hogy ellágyuló elmélkedéseivel gazdagon táplálja a közök alatt. Igazán jól esett látni ezt a tartalmas darabot a modern színpadok megannyi üres léhasága után. Az őszinte élvezetet mi sem zavarta, sőt a Nemzeti Színház kitűnő előadása még a kissé hosszadalmasabb helyeket is élvezetessé tette. Mert az előadás általánosságban igen kiváló volt. Náday Ferencz játszotta főszerepet, azzal a művészettel, a mely szalonszerepekben az ő kizárólagos tulajdona. Olyan ez a ■ ember, hogy egyenesen rajongani lehet érette. A vidámsága, az elegancziája, a jellegzetessége és a mi mindezek előtt a legfőbb mély érzéssel teli, megindító őszintesége páratlan tulajdonok, melyek ezidő szerint felérhetetlen magasságba helyezik. A tékozló apában is magával ragadta a közönséget, melyet több ízben megkönnyeztetek. Remek volt kisebb szerepében a rá nézve eddig szokátlan téren is. — Rákosi Szidi, és igen ügyes Császár, Gyenes, Horváth és Latahár is. Hettyey Aranka igen figyelemreméltó alakítást nyújtott, — játéka ugyan még kissé egyenetlen, darabos, de hogy igaz lehetség, bebizonyította ezen az estén is Jót remélhetünk Mészáros Gizellától is, bár ezúttal semmi különöset nem produkált, sőt a kiváló környezetben gyengének bizonyult. Ivánfi Jenő játszotta a tékozló apa fiát. Nem valami hálás szerep, mely az ő kezében épen nem emelkedett. Valami kellemetlen mesterkéltség van a játékában, valahányszor szalon szerepben lép a színpadra. Pedig nem követ el nagyobb botlásokat és még sem kelt semmi illúziót. Ezúttal pedig ráadássul félre is értette szerepét, melyet tulkomor és pazarló hanggal tett kellemetlenné. Azt hisszük, hogy Dumas e darabja még sok telt házat fog a Nemzeti Színházba vonzani. Bár tanulmányoznák a mai Íróink is és tanulnának tőle, ha egyebet n°m — jó ízlést. Mert finomságokban, jó ízlés dolgában kiváló művészi nüanszoktól ékei ez a színdarab. A két bemutató közötti napokat kipróbált régi jó darabok töltötték ki. A hét elején ezek között kettő is akadt, a melyet művészi eseménynek kell tekinteni. Az Othelló előadása, melyet az ifjúsági estnk helyett kapott a fiatalság. Othelló egyike a legjobb Shakespeare elő dásoknak a Nemzeti Színházban. — Szacsvay Imre Othellója kiváló ; űvészi alkotás. Megrázó, hatalmas és szívfacsaró. Gyenes László, pompás Jágó, Márkus Emilia pedig felülmúlhatatlan Desdemona. Igen jó volt még Mihályfi, Dezső és Bercsényi is, — ellenben Paulayné elég gyenge. A másik nevezetes este volt a Dumas-té\e „Nők barátja," mely igen méltán hűségesen tartja magát az utóbbi évek műsorán. Ebben is Náday ragyogtatta fényes művészetét és M< rkus Emilia aratolt fennomenális sikert. Ez a repertoár a két utóbbi újdonsággal az a sorozat, mely megmutatta, hogy a nagy Nemzeti Színház még sem halt meg. A Nemzeti Színház tagjai csüiör ökön nyitották meg a várszinházi előadások sorozatál, Bánk-Bánnal. Igazán szomorú- játék, mint a szinlap mondja A legjobb magyar tragédia : Bánk és Gertrudis nélkül! Hol vagy Jászay Mari?! Ugy hírük elmegy Kolo svárra, a hol a működésre méltó teret keres. Közelebb van a Nemzati Színház, a mely méltóbb tér és pótalhatatlanul nélkülözi. Mi több : személyes hiúságok érzete-e vagy a magyar színművészet sorsa? — Néhány évvel ezelőtt még láttunk nagy Bánk előadást, most csak Szacsvay dörgelmes Peturja maradt meg belőle. Az Operaház-ban csak a hét végén érkezett el az első premiére. Addig mindig csak a vendégszereplések járták, a melyek között immár kisebb kudarcz is akadt. A Naila ballet felújítását tetszéssel fogadták s általános elismerést aratott a valóban stilszerü Faust előadás is. A Népszínház-ban vig élet járta. Lassanként csatasorba gyűlt immár valamennyi primadonna. Legutoljára kezdette meg működését Amon Margit, ki a Görög rabszolgában rég nem látott sikert aratott. Nemcsak a lelkes közönség ünnepelte, hanem az egész sajtó szokatlan egyhangussággal rakta eléje a pálmát. Szívesen láttuk a kellemes jelenséget, mert Ámon Margit valóban olyan primmadonna, a kinek hangja is van, játszani is tud, meg — szép is. Már pedig e három tulajdonság nagy ritkaság egy személyben. Aspaziát mgy kedvvel, bájos pajzánság- gal és üde hanggal játszotta meg, méltó társul sorakozva a Hegyi Aranka kiitikán felül álló mövészete mellé. A szépzenéjü operettet egyébként elég dőczögősen adták, ugy, hogy a modern tréfákból sok ment veszendőbe. A Géczy István népszínműve „Amit az erdő mesél“ állandóan nagy közönséget vonz. A Vígszínház egész műsorát a Takácsok előadása töbiki. A gyakorlat az előadást is kipallérózza, s mini kerekebbé teszi. Jászay Mari rövid szerepében is tündököl és a Szathmáry krpád művészete sem tagadja meg magát. A Magyar Színház-ban két nevezetesség történt legutóbb. A jelentősebbik Komáromy Mariska végleges búcsúja volt. Színház és közönség csak most látja igazán, mit vesztett benne, a mikor eltávozott. Utoljára Rákosi Jenő és Szabados „Bolond*
