Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-03 / 33. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. szeptember 3. származó kedvező bírálatot, a minek értékét a támasztott kifogások is, épen aprólékos voltuknál fogva csak emelhetik. Az utólagos anyakönyvezés nehézségei. A holttányilvánitással járó hivatalos eljárás ellen, épen úgy mint az anyakönyvi kiigazitások és utólagos anyakönyve- zetések dolgaiban megszabott ietézkedések ellen a közönség köréből napról-napra hallani felzúdulásokat. Az érdekeltek minduntalan a hivatalos eljárás lassúsága és bonyodalmassá ga miatt panaszkodnak. Nem g\őzik türelemmel a szigorú fonnák között mozgó intézkedések végét megvárni. A felek panaszkodása a saját maguk szempontjából eléggé jogosult, mivel sokszor igen fontos érdekük függ ügyük- elintézéséfől, -- a hivatalok azonban mit sem tehetnek a közönség kívánságának kielégítésére, mert az anyakönyvi ügyek rendkívüli fontossága miatt ezeknél az ügyeknél a törvény és egyébb törvényerejű szabályok olyan szigorú és feltétlen korrektséget követelnek meg, hogy a hatóság a maga akaratiból az eljárást nem egyszerüsitheti és meg nem rövidítheti. Csak nem rég vert fel nagy port egy asszonynak nyíl vános panaszolkodása, hogy férjének halottlevelét évek óta nem ti dja beszerezni, holott megsárgult hivatalos aktacsomó tanúskodik arról, hogy férje ezelőtt mintegy harmincz esztendővel a Lánczhidról a Dunába ugrott. A felső ruháit meg is lalálták a hídon, holttestét azonban még máig sem fogták ki, a minek következtében annak idején halálesetét nem vezették be az anyakönyvbe. A szerencsétlen öngyilkos ember leányának évekkel ezelőtt vőlegénye akadt s már az eljegyzést is megtartották, a házasságot azonban mindezideig nem lehetett megkötni, mivel az apa halottlevelének hiányában a menyasszony honossági, jobbanmondva illetőségi bizonyítványát nem lebet beszerezni. Az özvegy anya régi idő óta járja sorra a különféle hivatalokat, férje halá'eseténekutólagos anyakönyvezését kérelmezve, ez ideig azonban még mindig nem érhette el a czélját. Ez az ügy legutóbb a belügyminisztériumban is megfordult s e konkrét eset alapján a miniszter érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy a haláleset utólagos anyakönyvvezését csak abban az esetben lehet egyszerű közigazgatási eljárás utján elrendelni, ha az elhalálozott egyén holtteste előkerült és azono-ságát kétségtelenül B egállapitották. Ha ez igy meg nem történt, úgy a halálozás utólagos annyakönyvvezése előtt a kir. bíróságnál kell a félnek a holttá nyilvánítás iránt az eljárás megindítását kérelmezni és csak ennek az eredménye alapján lehet a halálesetet az anya könyvbe bevezettetni. Ez a miniszteri határozat megint csak azt jelenti, hogy az eljárás ismét tetemesen meghosszabbodik; ámde azt sem lehet tagadni, mintha nem lenne teljesen jogosult és helyén való, ha figyelembe vesszük, hogy a haláleset anyakönyvezése mekkora magánjogi következményeket von maga után. A holttest előkerülte néllkül pedig egyáltalán nem lehet bebizonyitott- nak tekinteni, hogy az illető egyén tényleg meghalt volna, by r mint az előadóit konkrét esetben is, minden valószínűség e feltevés mellett szól. A miniszter határozata mindenesetre hézag-pótló. Igen kívánatos, hogy a hatóságok az ily fontos természetű ügyekben egyöntetű és igen pontos eljárást kövessenek. Ha azután ez a pontosság egyeseknek bajokat okoz, egyénileg lehet szerencsétlenség, de sl közérdek szempontjából az el'enkezöje sem lehet kívánatos. A főváros iskola ügye. Budapest székesfőváros minden téren való rohamos előhaladásának hűséges mutatója az a szürke hivatal, mely hangyaszorgalommal és a laikusok előtt szinte komikus fondorkodással gyűjti napról-napra és évről-évre a pontos adatokat és fáradhatlan, de kétségbeejtő egyhangúsággal rójja rubrikákba a sivár számokat. A fővárosi statisztikai hivatal működéséről általában az a köztudat, hogy rémségesen száraz és unalmas. A szimplex adatok összegyűjtéséhez és rendezéséhez külön szerkezetű agyvelő kell, mely elbirja a munka unalmasságának terhét és megtalálja a tanulságot a száraz, szürke adatok tömegében. A nagyközönség: a többi közönséges, s érzéketlen emberfia csak akkor tárja fel a száját nagy csu- dálkoztában. mikor egy-egy jókora időköz után egyszer csak valami csinosan kiállított vaskos kötet lát napvilágot és tömegestől szórja a bámuló közönség elé az összegyűjtött adatok tengerét, és feltálalja azokat az értékes és mindenképen megbecsülni való tanulságokat és eredményeket, a miket a sivár mag a szorgalom termékenyítő hatása alatt gyümölcsözik. A főváros statisztikai hivatala immár a harmin- czadik meglepetésben részesíti a szemlélőket. Harmin- czadik kötete jelent meg a „Közleményeinek“ melyek mindenkor egy-egy igen fontos tárgykörre vonatkoznak és a felölelt körben megbecsülhetetlen értékű tanulságokkal szolgálhatnak mindenkinek, a ki a közügyek iránt érdeklődik. A legújabb statisztikai kiadvány talán egyike a legérdekesebbeknek. A főváros közoktatásügyével foglalkozik. Tehát olyan anyaggal, a mely fontosságra és érdekességre egyaránt elsőrangú. A főváros közoktatásügye az utolsó évek alatt nagyot haladt előre. A statisztikai adatok pedig épen az 1889—90. iskolai évtől — az 1894—95 iki évig terjedő időköz anyagát tárják elő. Azét az időét, a mikor a főváros számos uj pompás iskolával növekedett, a mikor tanerőit kiegészítette, megerősítette, — a mikor virágzásnak indultak fiatal ipar és kereskedelmi iskolái. Az uj füzetnek alkalma nyílott beszámolni, a legutóbbi időben szervezett felső leányiskolák és a számos uj kisdedóvó működéséről is. — Látható tehát, hogy egyébként is becses anyagát újakkal gya- rapithatta s olyan képet állíthatott elénk, amely terjedelménél és qualitásánál fogva is szinte kápráztató. A főváros statisztikai hivatala 1870-ben keletkezett. A közoktatás statisztikájával már Iétesülésének második éve, — tehát 1871 óta foglalkozik — Har mincz kiadott „Közleménye“ között az a moátani immár a hatodik, mely ezt a fontos tárgykört szolgálja. — Eleinte szerény keretekben jelent meg, de esetről-
