Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-08-27 / 32. szám
1900. augusztus 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 Az állatvédő egyesület tervezete nem csak a humanizmus szempontjából szedi szakaszokba az állatvédelem követelményeit, hanem mérlegeli a mező- gazdaság és kereskedelem érdekeit is, — s igyekszik olyan intézkedésekéit tenni, melyeknek végrehajtását a gyakorlat élet meg nem hiúsíthatja Az összegyűjtőt szakaszokból sok kimaradt azért mert már az állategészségügyi mezőrendőri és vadászati törvényben feltalálható. A szabályrendelet ajánlotta rendelkezések nagy részére szintén sokkal üdvö- sebb volna, ha azokat a törvényhozás törvénybe iktatná, de erre az idő szerint kevés a kilátás. Törvényhozásunk ilyen aprólékosnak látszó ügygyei mos tanában nem igen foglalkozhatik. A földmivelésügyi kormány feladata, hogy alkalmat találjon rá, hogy az elfogadott üdvös intézkedések rendelet alakjában országszerte kötelezöleg életbe léptesse. A javaslat igy is sok intézkedést tartalmaz, melyeket már érvényben levő miniszteri rendelet szabályoz. Helyes azonban, hogy ezeket a szétforgácsolódott és gyakran feledésbe merült intézkedéseket a szabályzat most összegyűjti és szerves egészszé tömöríti. Legkevesebbet foglalkozik a tervezet az állatok szállításának ügyével. Ezt a kérdést azonban ez egyes helyek különleges utrendőri és forgalmi viszonyainak szigorú figyelembe vételével sokkal eredményesebben lehet az egyes törvényhatóságoknak külön-külön rendelkezéseivel szabályozni. Itt az általános szabályok alkotása sok eredménynyel nem kecsegtetne. Az állatvédő egyesület mindenesetre elismerést érdemel buzgó és alapos munkásságáért. Most a taná- Qson a sor, hogy a kapott anyagot feldolg ozza, minden aprólékos részletében gondos tárgyalás alávegye, hogy kétségtelen értékű eredményt érhessen el. Az állatvédelmi szabályrendelet végleges tervezetének megállapítása a szeptemberi szorgos munkaidő egyik jelentős feladata lesz a főváros tanácsa számára. A marhavásártéri dijak szedése. A főváros még 1896-ban bérbe adta a dunabal- parti marhavásártéri vágó és legelő dijakat Kollár Istvánnak. A budapesti mészáros ipartestület elöljárósága panaszt tett a tanácsnál, hogy a bérlő azok után a marhák után is külön újra beszedi a dijakat, a mely jószágokat a marhavásártéren vásároltak meg és a szomszédos falvakban levágás előtt csak ideiglenesen istállóztak be. Az ipartestület panaszára ma kimondotta a tanács, hogy a bérlőnek ez a felpanaszolt díjszedése jogosult, mivel a szerződés értelmében mind azok után a jószágok után meg kell fizetni a dijakat, a melyeket a főváros területére lábon felhajtanak. Az ipartestület azt is felpanaszolja, hogy a dijakat a bérlő helyett a közvágóbidi és marhavásári igazgatóság szedi ; erre nézve a tanács kijelentette, hogy az igazgatóság csupán a bérlő érdekében és felkérésére teljesítette eddig a díjszedést. Ez a közönségnek is nagy kényelmére szolgál, mivel igy sok zaklatástól és időveszteségtől szabadult meg. Ha ugyanis a bérlő szedi a dijakat a főkapuhoz felhajtott állatokkal, a dij fizetése miatt mindannyiszor vissza kell a marha vásártéri felhajtási kapuhoz menni, hogy az ott tartózkodó bérlőnél a marhahajtási dijakat befiizethessék. Innen kell azután a kapott szelvénynyel a főkapuhoz ismét visszatérni és a felhajtást teljesíteni. A főváros tehát eddig hallgatagon elnézte, hogy az igazgatóság a közönség érdekében a bérlőt helyettesítse. Most azonban, hogy az ipartestület felvetette a kérdést, a tanács eltiltotta az igazgatóságnak a további díjszedést, — egyrészt elvi okoknál fog va, másrészt pedig, mert ez a szerződés értelmében is a bérlő kötelessége. Beszélgetés a Belvárosban. Megyek a Belváros egyik szűk utczáján és nem kis meglepetéssel látom, hogy egy évi külföldi tartózkodásom alatt szé leset csináltak belőle ; de nemcsak széleset, hanem egészen újat is, sőt nem csak újat, hanem egészen mást; tudniillik égé szén más utczát. A régi házakat, egy kivételével mind b-bon tották, a minek is annál inkább megörültem mivel épp ezekben a régi házakban nem kevesebb, mint őt régi hitelezőm lakott a kiket ugyhiszem, szintén lebontottak, vagy legalább is ki kő töztettek. Minthogy pedig régi hitelező — ebben bizonyos vol tam — nem költözik bele uj házba, helyesen gondoltam, hogy az egész utczából is kiköltöztették tárczámnak e figyelmes barátait. Egyre vigabb tempóban megyek tehát az átvedlett épületek között, mikor az utcza túlsó oldaláról az a ház melyet meghagytak régi formájában, egyszerre csák utánam szól: — Tekintetes ur! Tekintetes ur 1 Visszafordulok és ránézek: — Mi kell, öreg ? A ház hangja itt suttogóra vált: — Nézze — mutatott kifeszitett redőivel a szemközt levő uj palotákra, — nézze tekintetes ur, hogy változik itt minden! Csupa uj divat, csupa uj ruha, a régi módinak semmi nyoma többé; csak én magam itt, ni ! Ezek a többi czifra társaim itt ni, valamennyien fölczifrálkodtak, omeletet kaptak, s festik magukat, úgy állnak ki az utczára. tekintetes ur! Hát mondja meg, helyes dolog-e ez ? — Hogyne ! — szaladt ki a szó számon, mert kiköltözött hitelezőimre gondoltam. Az ócska ház apprehendálva nézett rám. — Helyes dolognak találja? Ön is, tekintetes ur, holot hányszor hallottam mikor mellettem sétáltában ekép sóhajtott": „ —Hej, ha csak ez a kis zöld házacska az enyém lehetne !“ — És most már ön is az uj, czifra dámá . . . paloták felé hajlik ? Pedig, — itt mintha sunyitott volna a félig behúzott kapu jával — jaj be sok furcsaság van ezek mögött a czifrák mögött Sok panama ! Sok-sok adóság ! Meglepetve néztem rá, de ő zavartalanul folytatta : — Sok protekezió ! kisajátítás méregdrága pénzen 1 Adó- mentesség, a minek mind mi, régiek isszuk meg a levét! Amortizácziós és nem amortizácziós kölcsönök, a melyeknek viszont az issza meg a levét, aki kölcsön adta 1 Lakhatási engedély, holott minden fal csakúgy gyöngyözik a nedvességtől, a mitől viszont a lakók gyermekei lesznek majd görvélyesek! Görvélyesek tekintetes ur, görvélyesek ! És azért még őket fogják akkor is megadóztatni, pem a hatóságot, mely a lakhatási engedélyt adta 1 Hát nem panama ez tekintetes ur?
