Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-08-27 / 32. szám
i MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. augusztus 27. mány ósdisága. régi czopja és ezer bogara már-már elkeserített ? Ezer kérdéssel lehetne folytatni ezt a sorozatot. De elég belőle ennyi is. Aggódóérdek- lödéssel lessük a főváros beköszöntő uj czik- lusát mi is, a kik mindenkor hűséges és éber figyelői voltunk nagyterű működésének. Nem akarunk e pillanatban refleksziókkal keseregni. Várjuk, reméljük és hisszük a jobb jövőt, melynek el kell következnie ! Szabályrendelet az állatvédelemről. A főváros tanácsa hosszabb idő óta dolgozik az állatvédelmi szabályrendelet tervezetének elkészítésén. Az állatvédelem kérdése nagy fontosságú a humanizmus és a közrend szempontjából egyaránt. Gondos megfontolást igényel tehát, a főváros e tárgyú törekvése; s a tanács feladatát épen nem mondhatjuk könnyűnek, ha figyelembe vesszük, hogy az állatvédelem ügyének erélyes és alapos rendezésével olyan kényes munkát kell végeznie, mely az egyesek önző érdekeit gyakran közelről érintheti, és eltekintve az ideálisták lágyszívű kicsiny csoportjától, általában ellenséges indulatu fogadtatásra számíthat. Az emberek ugyanis nem szeretik ha a hatóság beleavatkozik a dolgaikba. Különösen ha azok a dolgok elsősorban is magánjellegüek, a mint, hogy a priori magánjellegűnek tekintik a saját jószágaikkal való rendelkezést. Ezeket a jószágokat a gazdája saját keserves keresményéből szererezte meg jogos tulajdonául, — és a maga verejlékes fáradságával táplálja és neveli. Ura tehát, a ki rendelkezik sora felől s joggal elveheti az életét is. — Igaz, hogy az állatok viszont munkájukkal, némelyek saját testük értékével hűségesen megszolgálják az érettük hozott áldozatokat. Ez az oka, hogy aránylag kevés a rossz gazda, a ki embertelenül bánik a jószágával. Lélektani igazság azonban, hogy az emberek igen nagy részében győz a rossz indulat; önmagának tetszeleg a hatalmával, melylyel az oktalan állaton uralkodhatik. a melyen a sors véletlenül úrrá tette. A közönséges lelkű embert ez a hatalom elkapatja, üti, veri, kínozza jószágát, csak azért, hogy élvezze felsőségének erejét, nyomorult hatalmát fitogtassa. Másokat vad indulatuk ragad el, s fékezhetetlen dühüket, a mi elől kitér, vagy védekezik az egyenlő képességű ember, az oktalan és gyámoltalan állattal szemben ontja ki. — A kapzsi embernek az állatokat kizsarolni ak ró törekvésére nem is kell utalnunk. Sok állatkínzónak védekezése az a frázis, hogy az állattal szemben csupán az alárendelt emberekkel szemben is jogosult „házi fenyítéket“ alkalmazza. Ámde hol van az a tapintatos hatóság, amely e házi fenyíték hatásait általánosságban meg tudja határozni úgy, hogy a közérdeket is megvédje és a magánosok jogaiba se avatkozzék. Ez általános megjegyzéseket csak azért mondtuk el, hogy megvilágítsuk milyen körültekintő munkásság vár a fővárosra ennek az általánosságban kicsinyes nek tartott kérdésnek a megoldásánál. A tanács jogügyi osztálya, mely a szabályrendelet megalkotásának előkészítő munkálatait végzi, mindenekelőtt összegyűjtötte azokat az általános érvényességű rendelkezéseket, melyek eddig is az állatvédelem ügyét szolgálják így már eleve megállapították, hogy a terhes szereket vontató állatokkal való bánásmódot már a terhes szekerekre vonatkozó szabály- rendelet keretében régebben szabályozták s igy az újabb feldolgozásra nem szorul. A többi állatokról azonban külön önálló szabályrendeletben kell gondoskodni. A tanács jogügyi osztálya a szabályrendelet előkészítő munkálatai során felkérte az országos állatvédő egyesületet, hogy mint szakértő testület — tegyen a szabályrendelet ügyében javaslatot. Az országos állatvédő egyesület azzal felelt a tanács felhívására, hogy teljes tervezetet dolgozott ki az állatvédelem és állattartás tárgyában, s megkül- dötte a tanácsnak, hogy a további tárgyalásoknál alapul felhasználhassa. Az egyesület a tervezetet egyidejűleg a földmivelési miniszterhez is felterjesztette, minthogy a földmivélésügyi minisztériumban is tárgyalás alatt áll az állatvédelem kérdése. Az állatvédő egyesület szabályrendelet tervezete 63. §-ból áll és a legapróbb részletességgel gondoskodik a háziállatokról, szigorúan büntet minden állatkínzást, és kötelezővé teszi, hogy a tulajdonosok kellőképen gondozzák és etessék állataikat. Külön fejezet szól a vonó állatokról és járó müvekről, külön fejezet vonatkozik a szárnyas állatokra. — Több szakasz foglalkozik végül az állatok szállításával. A szállítások alkalmával ugyanis igen sok kínzásban szoktak részesülni az állatok s az állatvédő egyesület ezeknek mind igen humánus módon akarja elejét venni. Érdekes a távlóvaglások, vagy versenyhajtásokra vonatkozó szakasz, mely megtiltja, hogy a lovakat végkimerülésig hajtsák. Ilyen versenyeket általában csak olyan feltétel alatt lehet engedélyezni, ha a pályázati feltételekben ki van tűzve, hogy az állatoknak jó kondiczióban kell az egész utón maradni és megérkezni. Nagyobb baromfiiakat el kell a ketreczekben a kisebbektől különíteni. Levágásra szánt állatot 12 óránál tovább koplaltatni nem szabad. A galamblövészet tilos. Kutya vonállatnak nem használható. Ilyen és ezekhez hasonló intézkedésekkel szabályozza a tervezet az állatokkal való bánásmód minden legapróbb részletét. Igen érdekes és alapos a tervezet megokolása, mely hivatkozik az állatvédelem ügyének fontosságára s kiemeli, hogy hazánkban a törvényhozás legelőször 1879-ben foglalkozott az állatvédelem kérdésével. — Az 1879. évi XL tcz 86 §-át ugyanis kizárólag az állatvédelem érdekében alkották. E törvényszakaszban már némi czélzást találni az állatvédelem tárgyában alkotandó önálló szabály- rendeletre is, melynek érvényessége az egész országra kiterjedne. Ez az a rendelet, a melyen a földmivelésiügyi minisztériumban most — 21 év múlva — dolgoznak. Az állatvédő egyesület már 1893-ban felterjesztette tervezetét a miniszterhez, a ki a szabályrendelet megalkotását üdvös és hézagot pótló intézkedésnek tartja, az akkori tervezetet azonban nem fogadta el, hanem visszaadta, hogy több tekintetben módosításokat végezzenek rajta. Ez a mostani tervezet keletkezésének alapja. — Az uj tervezet az állátkinzást úgy a nyílt; mint a zárt helyeken eltiltja, a mi ha keresztül megy, nagy előre haladás lenne. Anglia, Belgium, Olaszország, a régi korlátozást ezen a téren már régen eltörölte.
