Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-15 / 3. szám
A J.900. január 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Í1 Központi városháza. A tanács határozata következtében az összes fővárosi központi hivatalok a jövő év végéig átköltöz ködnek a Károlykaszárnyába. E czélból az épületnek még át nem alakított részeit a hivatalos helyiségek számára megfelelő módon renoválni fogják. Azok a központi hivatalok, melyek ez idő szerint vagy bérházakban, vagy az uj városházán vannak elhelyezve, valamennyien otthagyják mostani helyiségeiket. A teljesen kiürített uj városháza épületébe egye lőre beleköltözködik a IV. kerületi elöljáróság, a központi számviteli hivatal, a hadmentességi dij nyilván tartási osztálylyal együtt. Később ez utóbbiak is a Károlykaszárnyába hurczolkodnak át. A mostani tervek szerint az uj városházán fog még maradni a főpolgármester hivatala és a közgyűlési terem. Valószinü azonban, hogy később ezeknek is a kaszárnyában fognak helyiségeket berendezni, még pedig a főpolgármesternek a rostély utczai oldal még felhasználatlan részéből, a közgyűlési terem számára pedig az adóárverési csarnokot bővítenék ki. Ebben az esetben a lipót-utczai uj városháza épületét a piarista atyáknak ajánlanák fel kárpótlásul a Városháztéren levő telkükért, melyet a főváros okvetlenül meg akar szerezni. Természetesen ez a terv még csupán a jövő zenésze, mert még ma az sem bizonyos, hogy a piarista- rend a cserét elfogadná-e? A mérnöki hivatal már elkészítette a kaszárnyaépület még felhasználatlan részei átalakítására vonatkozó terveket. E szerint a rostély- és károly-utczai oldalon és a középszárny még alkalmas részét használnák fel. Földszinten helyeznék el a székesfővárosi házi nyomdát, az első emeleten az árvaszék, a két alpolgármester, a II., III., VIII. és IX., ügyosztály, a levéltár, kapcsolatban a már átköltözködött iktató- és kiadó hivatallal és a főv, statisztikai hivatal helyezkednék el; a II. emeletre kerülne a tanács V., ügyosztálya, a tiszti főorvosi hivatal, vizmü igazgatóság, közp. adószámviteli hivatal, fővárosi könyvtár (ez már ott is van) és a mérnöki hivatal egy része, végre a III. emeleten a mérnöki hivatal többi osztályai, gazdasági hivatal és vásárigazgatóság helyiségeit rendeznék be. Az újabb átalakítások már nagyobb bajjal fognak járni, mint az eddigiek, mert ezek a helyiségek legénységi lakások voltak s olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy még a menyezeteket is újra kell elkészíttetni. Az összes átalakítások munkálata előreláthatólag 500.000 frtba. fog kerülni és csak 1901. telére lesz kész. Némi vigasztalás, hogy egy csomó bérház évi bérkiadásait meg fogja azontúl takarítani a főváros. A Borz-utcza 7. sz. ház már félig üres, — az árvaszék lipót-utczai épülete is felszabadul sok egyébb mással együtt. A régi városháza szobrai. . A régi városházát legközelebb kezdik bontani. Mérő János fővárosi bizottsági tag azzal a kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy a városháza épületén levő tizenegy szobrot engedje át neki, illetőleg szállíttassa ki a a Svábhegyre, hol a park és erdő egyes helyei diszitésére állítanák fel. A mérnöki hivatal a tanács felhívására ma bejelentette, hogy a szobroknak semmi mübecsük sincs, az átszállítás és felállítás költségeit éppen nem érdemelnék meg. A mérnöki hivatal azt javasolja, hogy a fővá-> ros a szobrokat az épület anyagokkal pgyütt. adja el. Szervezkedés. A „bizottmányok.“ A községi autonómia sarkalatos elve volt mindenhez módot találni arra, hogy az egyes polgárok minél részletesebben ellenőrizhessék a választott hatóság működését és hogy a követendő kormányzati irányra vonatkozólag minden alkalommal útmutatást adhassanak, ha erre nézve a legkisebb kétség forogna fönn. A székesfőváros önkormányzatának kvallfikálá- sánál ezen elvek a legmeszszebb menő liberaljtással érvényesültek a minek következménye lön, hogy ma a legaprólékosabb kérdésekben is a polgárság kívánsága a törvény a tisztviselők számára. Nem vonható kétségbe, hogy a valódi, ideális autonómia csak ilyen módon értelmezhető, de messze járnánk az igazságtól, ha ezt a rendszert egyszersmind praktikusnak és czélszerünek mondanók. $um- mum, jus, summa injuria ! És mint az emberek számára alkotott minden intézmény, úgy a törvény sem alapulhat a szigorú és kérlelhetlen elveken. Nem szabad szem elől téveszteni, mindig egyénekkel kell számolnunk, sohasem lehet valamely dolgot oly módon általánosítani, hogy az minder tekintetben megfelelő legyen. Beszélhetünk az általános emberi átlag, az ideális emberek, legjobb esetben nagyon sok embernek megfelelő intézményről, de elképzelhetetlen az egész emberiségnek igényeihez más alkotást elképzelni. Ebben a tekintetben a tökéletesség felé közeledve elérhetünk egy ponthoz, a melyen túl alkotásunk talán abszolúte jobb és tökéletesebb lesz, de használatban sokkal kevésbbé czélszerübb, tehát tulajdonképp mégis kevésbbé előnyös. Ezekben találja magyarázatát az a tény, hogy fővárosunk autonómiája daczára azon helyes elveknek, a melyek alapján formáltatott, éppen a tulságba vitt ideálisnak keresése miatt nem helyes és sem a kornak, sem a viszonyoknak, de főleg az egyéneknek nem megfelelő. így történt azután, hogy a tisztviselői felelősség legfőbb itélőszékei, a bizottmányok tulajdonképpen a a közigazgatás valóságos kerékkötői lettek, a melyek bár nagy hatalmukkal sok hibát korrigálnak, de nagyon gyakran megálló erejüknél fogva nem egy üdvös és szükséges dolgot vetnek vissza. Az ily nagy gépezetnél, a milyen fővárosunk ad- minisztrátiója a tulajdonképeni és elképzelhető teljes ellenőrzés csakis a személyi lehet. Nagyon természetes, hogy a fontosabb és nagyobb érdekeket ámitó dolgokban rendkívül előnyös, ha a tisztviselő egy számos tagból álló testületre, egy szakbizottmányra támaszkodhat, mely ezáltal intézkedése is gyarapszik hatályosságban és nem érzi oly súlyosan az egyéni felelősség terhét. Áll ez főleg ahhoz, ha az a bizottmány a legnagyobb függetlenséggel határoz és tagjainak mindegyike át van hatva a szavazatával járó felelősség érzetétől. Ilyenkor ennek a testületnek támogatása a tisztviselőnek valóságos kitüntetése, a melyet állásfoglalásának kelyessége által kiérdemelt. Ilyenkor ' az elhangzott véleményt olyan vezérfonalnak köteles tekinteni, a melyhez működését nézni tartozik. Ámde érvényesüljön egy ilyen bizottmány kebelében bárminő érdek egy hatalmi vágy, elvész annak tekintélye úgy kifelé, mint a tisztviselőre nézve és ha a példaadás nem lesz, és káros helyre nem hozható az a hiba, a mély az igaz ügynek legyőzetósében rejlik. ................._
