Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-22 / 17. szám
1900. április 2^ Magyar székesfőváros gény kálvinista eklézsia annyi tengerpénzt, a miből ilyen nagyszabású monumentális épületeket föl lehet építeni? Megfelelek rá. Mindenekelőtt számítani vélek arra, hogy a székesfőváros a tulajdonát képező u. n. Két-Oroszlán telkét, (mely a KáMn-tér, Soroksári- és Oroszlán-utczák között terül el s 848 25 □ öl) ingyen átengedné, melylyel szemben a terület- rendezés folytán a Kálvin-téren, a Lónyay- és Oroszlán-utczák- ban visszakapna mintegy 300 □ ölet. Megszerezni, illetve kisajátítani, tehát csupán a templom mellett levő házat és telket (440'88 □ öl) kellene. Ezt számításba véve, a templom, az egyházi épület és bérház telekbeszerzése és építési költsége mintegy három millió koronát tenne. Hát ez bizony elég nagy összeg, de nem olyan nagy, a melyet erős akarattal, hitbuzgó áldozatkészséggel és kellő pénzügyi művelettel előteremteni ne lehetne. Először számitok az ország és különösen a főváros kálvinistáinak áldozatkészségére. Régen a hitért készek voltak a hívők máglyahalált, gályarabságot elszenvedni; ma csupán azt kérjük : áldozzunk mindannyian anyagi körülményeinkhez képest egyházunknak méltó hajlékára. Van Budapesten és az országban elég olyan kálvinista, a kit megáldott az ég földi javakkal, úgy hogy meg sem érzi, ha néhány ezer koronát áldoz egyháza javára. Nem akarok tulvérmesen számítani, de az ilyen önkéntes adakozásból várható összeget becsülöm egy millió koronára. Fél millió korona beszerezhető volna egy sorsjáték rendezésével, a mihez az engedély kieszközlése bizonyára nem járna nehézségekkel. Ugyanennyit remélek összegyűjteni kamatmentes sorsolási kölcsönök utján, olyformán, hogy ez pl. 10 év alatt kisorsolás utján visszatérhessék Végül egy millió koronát be lehetne szerezni törlesztéses kölcsön utján. A sorsolási kölcsön törlesztésére kellene 10 éven át, évenként 50 ezer korona, a törlesztéses kölcsön annuitásaira mintegy 55— 60 ezer korona. Ezen összegek fedezésére szolgálna először is a bérházból és a boltokból befolyó jövedelem, a mi hozzávetőleges számításaim szerint legalább mintegy 80,000 koronát tenne; ehhez tehát az első tiz évben (a mig a sorsolási kölcsön visszafizetése tart) pótolni kellene évenként mintegy 30 ezer koronát. Honnan vegyük ezt a 30 ezer koronát ? A felét bizonyára minden nehézség nélkül ki lehet róni az egyház- község tagjaira, nem sok jut egyre, jó szívvel megfizetheti. A másik felének az előteremtését rábíznám az egyházközség hölgyeire, a kik vallásos áldozatkészségükkel eddig is túlszárnyalták a férfiakat. De honnan vegyék ők ezt a pénzt ? Megfelelek rá Kossuth Lajosnak az eszméjével. 1888. márczius vége felé volt, a midőn Kossuth Lajost Turinban meglátogattam. Jó két óra hosszant tartott igen érdekes eszmecserénk közben szóba jött az EMKE is. Kossuth kicsinyelte ennek anyagi eszközeit, szemben a reá váró nagy feladatokkal s azt mondotta, hogy apellálni kellene a magyar nők áldozatkészségére. Hát — úgymond — nem találkoznék Magyarországon 10,000 olyan háziasszony, aki naponként elcsípne a konyhapénzéből egy garast az EMKE jávára? Hiszen ezt senki meg nem érezné s évenként 75,000 írttal támogatná az EMKE üdvös törekvését. Ezt az eszmét ajánlom én a budapesti kálvinista hölgyek figyelmébe. Azt hiszem, könnyen összeverődnék egyezer olyan háziasszony, aki naponként 4 fillért elcsípne a kony9 hapénzéből s mindjárt együtt volna évenként a még hiányzó 15,000 korona. Ilyen módon a 10 éves sorsolási kölcsön visszatérítése múlva (a mire, mellesleg szólva, valószínűleg többen nem is reflektálnának), a bérház jövedelme nemcsak bőségesen fedezné a bankkölcsön annuitását, sőt abból az egyháznak még maradna is évenként jó nehány ezer korona. A pénzkérdés tehát nem lehet akadálya tervem megvalósításának. Nemes lelkesedés, hitbuzgó áldozatkészség és erős akarat kell csupán s akkor rövid pár év múlva büszkén fogja hirdetni egy monumentális alkotás a magyar kálvinistaság, a budapesti ref. egyházközség hatalmas intellektuális erejét. Úgy legyen ! A közcsatornák tisztántartása/) A közcsatornák tisztántartása fölötti gondoskodás a köz- igazgatás deczentralizácziója óta a kerületi elöljáróságok ügykörébe van utalva. Az egyes elöljáróságoknak, csatornatisztitási munkálatokra az évi költségelőirányzatban megállapított hitelösszeg áll rendelkezésére. Irányítsuk figyelmünket a tisztántartási költségekre. E tekintetben elégséges az elmúlt utolsó évtized tisztántartási költségeit felsorolni a következőkben: 1890 ben mind a tiz kerületben zárszámadás szerint 21.362 kor. 1891-ben „ „ » 9 31.308 9 1892-ben „ » v y) 9 9 31.000 9 1893-ban „ „ r> » 9 9 32.106 9 1894-ben » » „ „ „ 32.148 » 1895-ben » )) y) » „ „ 36.420 » 1896-ban 9 » » » „ 9 54.454 1897-ben n n 9 9 „ 9 40.858 1898-ban „ . „ » „ „ 40.412 9 1899-ben előirányoztatott — — —- 54.754 y> 1900-ban javasolva s elfogadva lett- 60.000 9 A tisztítási költségeknek ezen fokozatos emelkedését szemlélve, kérdéses, miként történhetik az, hogy még 1896 óta is, midőn t. i. a körúti főgyűjtő egészen és a dunaparti főgyűjtő a Petőfi-térig készen volt, a tisztítási költségek ennek daczára is fokozatosan emelkedtek ? Hát a milliókba kerülő főgyűjtő-csatornák nem használtak semmit sem a hálózatnak? mert hiszen éppen az ellenkezőnek kellene történnie. Tehát a hatóság készüljön az ilyen inproduktiv kiadások folytonos emelkedésére, mint a minők a csatornatisztitási költségek ? Hiszen ha a dolog igy áll, akkor a közcsatornák tisztántartásának kérdése, mint külön pénzügyi kérdés, magában véve is komoly, figyelemre méltó! Azt lehetne erre válaszolni, hogy a hálózat maga is fokozatosan fejlődik s ennek megfelelőleg növekedik a tisztántartási költség. Ezen okoskodás azonban nem helyes, mert a hálózat fejlődése a kültelkekre szorítkozik, ott pedig csatorna- tisztításokra költség ez idő szerint nem is telik, igy tehát a fölvett összegek egészben a belső területeken eszközölt tisztításokra vétetnek igénybe. Egy argumentum állhat tehát csak fenn, hogy a tisztítási munkálatok az előző évekhez képest intenzivebb mérvben eszközöltettek. Mivel azonban a fenforgó állapotok a költségeknek eme fokozatos emelkedése daczára is felette * Pirovits Aladár fővárosi mérnök: „Reformjavaslat a székesfővárosi közcsatornák tisztántartására* czimü munkájából.
