Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-22 / 17. szám
III. évfolyam_____________________Budapest 1900. április 22. ____________________17. szám. Ma gyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre ................................ Félévre ................................. ^Sz erkeszti és kiadja: 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. jSZERKESZTÖSÉG jiS KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. „A tanács tudomására jutott, hogy dr. Janny Cyula, Szent István-kórházi főorvos, a vörös kereszt-egy let Erzsébet kórházánál igaz gatói, dr. Farkas László és dr. Eliscker Gyula Rókus-kórházi főorvosok, ugyancsak a vörös kereszt-egylet Erzsébet-kórházánál főorvosi, dr. Török Lajos Rókus-kórházi rendelő-orvos a polikli- nikán rendelő-orvosi állást töltenek be, dr. Her- czel Manó Szent István-kórházi rendelő-orvos pedig magán-gyógyintézetet tart fenn/1 A főváros törvényhatósága múlt ülésében öt kiváló orvosról mondotta ki, hogy a hatóságnál viselt tisztük nem fér össze azokkal az állásokkal, a melyeket más körökben — ha mindjárt díjtalanul is — - betöltenek. A szabályzatok értelmében a főváros közkórházaiban alkalmazott orvosok hivatalos állásuk sérelme nélkül magangyakorlatot folytathatnak ugyan, de sem magángyógyintézetet nem tarthatnak, sem ilyen intézeteknél rendszeres állást nem foglalhatnak el. Ezek alapján a tanács kimondotta az inkompatibilitást és a fönt megnevezett orvosokat felszólította, hogy vagy az egyik, vagy a másik állásuktól váljanak meg. Következetes azonban nem volt a tanács, mert utóbb az érdekelt orvosok és intézetek előterjesztésére nem vonta ugyan vissza a határozatát, hanem a közgyűléshez tette át az ügyet, javasolván a maga szigorú határozatának elejtését — méltányosságból. A közgyűlés nem volt méltányos, megállapította az inkompatibilitást abban a reményben, hogy az öt orvos valamelyik állására öt uj, talán nagyon is rászorult orvosnak csinált helyet. Bizony furcsa ez a határozat. De hát a közgyűlés nem tehet róla. Ö — a sokfejü testület — nem gondolkozik egyformán valamely javaslatról s ha kissé elveti a sulykot, ártatlan marad. A főváros orvosai, már mint azok, a kiket mi fizetünk--mondják a városatyák - ne kezeljenek mást, mint a községi kórház betegeit. Azokra legyen több gondjuk, tudásuk és gyakorlott kezük állandóan oda legyen kötve a hatóság betegeihez, hogy nagyobb legyen a bizalom a községi kórházak iránt s a főorvosok sokfelé való elfoglaltsága miatt ne kelljen minduntalan az alorvosokat szaporítani. A városatyáknak részben igazuk van. A főváros óriás összegeket költ a kórházaira, az elsőrendű orvoskapaczitásokat tehát azért tartja, hogy kizárólag a kórházaknak szenteljék működésűket. De azt sem mondhatjuk, hogy jelen esetben az orvosoknak nincs igazuk. Ők nem fizetéses, hanem tiszteletbeli állásban működnek a vörös kereszt-egylet kórházánál, Her- czel dr. pedig a tiltó rendelkezés előtt nyitotta meg intézetét. A közgyűlés tehát nem méltányosságból, hanem az öt orvos jóhirneve érdekében eltekinthetett volna az inkompatibilitástól. A nézőtérre kiállított öt orvostanár hosz- szas munkájával megérdemelte volna a közgyűlés szimpátiáját annál inkább, mert maga a tanács is belátta, hogy első határozata kissé túlzott. Az összeférhetetlenség kimondása után azonban kötelessége a fővárosnak a magángyakorlat kérdését szakszerűen rendezni. Különbség teendő a fizetéses gyakorlat s a között a foglalkozás között, a mely inkább a gyakorlat fejlesztésére irányul s többnyire a humanitás szolgálatában' áll.^A hatósági orvos szakképp- zettségének fejlesztése érdekében kell, hogy szabadon^müködhessék^bármely téren, a mely hivatalos szolgálatát nem zavarja. Nehogy épp árhatósági orvosok ésjnérnökök legyenek az elmaradottság mintaképei. Orvosok összeférhetetlensége.