Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 1900. április 16. eg is olyan, mint a nép, függést kereső, gyáva. Ilyenformán nem nehéz a monopolisták helyzete: a tömeg önként adja meg magátffs hallgatagon tűri, hogy minden falatja után uzsorakamatot szedjenek. A marienbadi pilulák elkobzása. Különös eltévelyedése a közegészségügyi kormányzatnak, hogy a nagy közönség vitális érdekeit nem veszi figyelembe s kellő módon ki nem hirdeti, akár a hirdetési oszlopokon, akár más alkalmas módon, hogy mindenki elolvashassa, arról tudomást szerezzen, hogy ne ^vásároljon küldföldről importált s itt nagy garral hirdetett specziális gyógyszereket. A belügyminisztérium ezeket a gyógyszereket mint ártalmasakat betiltja, de el nem koboztatja. Miben áll a betiltás? Abban, hogy a hivatalos lapban közzéteszi a betiltást. Tudvalevő dolog a hivatalos lapot csak hivatalnokok, akik a kinevezteté- seket nézik, esetleg a magukét keresik és az árverési hiénák olvassák. A nagy közönség ezt az újságot nem ismeri s csak akkor vesz tudomást, ha a hivatalos lap valami községi sérelmet okoz, ami ha eddig ritkább volt is, de a mai viszonyokat tekintve tartunk tőle a jövőben sűrűbb lesz. A múlt hetekben megkérdeztem Jakabffy Imre állam titkár ur ő méltóságát, miként van az, hogy a belügyminisztérium által betiltott gyógyszereket a hírhedt „Török“-féle patika urbi et orbi hirdeti, azokat raktáron tartja és kiszolgáltatja ? Az állam titkár ur csak annyit mondott: „lesz rá gondom.“ Viola Imre tanácsos és M'itray József VI. kér. elöljáró múlt héten éppen abban a perczben léptek be a „Töiök“-fele király-utczai gyógyszertárba, mikor egy vevőnek át nyújtották a belügyminiszterileg betiltott „marienbadi pilula csomót.“ A tettenkapás esete forogván fenn, „Török“-nek nem volt módjában e tényt főváros hatósági kiküldöttei előtt letagadni. Halmos János a belügyminiszter leirata alapján a raktáron levő e fajta pilulákat azonnal elkoboztatta s az ügyről a belügyminiszternek jelentést tett. A Bethlen utcza kövezete. A Bethlen-utcza kövezete szintén egyike azoknak a valamiknek, a mik nincsenek. A Bethlen-utcza immár teljesen kiépült s a VII. kerület egyik legnagyobb forgalmú útvonala. Több középület is van benne, melyek közül különösen látogatott a Ferencz József kereskedelmi kórház. Az utcza gyalogjárója kitűnő : újonnan készült kifogástalan kövezettel fedve. Ámde a kocsiút annál gyalázatosabb. Tiszta időben képzel- hetetíen porfészek, esőben sártenger. Ráadásul olyan mélyen fekszik a gyalogjáróhoz képest, hogy valóságos alpesi hegymászó kell hozzá, hogy az utcza egyik oldaláról a másikra juthasson. Itt lenne az ideje, hogy a főváros a Bethlen-utcza és környéke lakosainak kérelmét immár meghallgatná és a régen hiányzó kövezetét végre-valahára elkészíttetné. Ismétlő iskolák. A kultuszminiszter a 12—15 éves leányok részére ismétlő iskolák felállítását kívánja fa fővárostól. A népoktatási törvény kötelezi erre a várost s a miniszter azt kívánja, hogy a leány ismétlő iskolába fölveendő, illetve köteles odajárni a törvény értelmében minden leánygyermek, aki 12-ik életévét betöltötte, aki az elemi iskolai tanfolyamokat elvégezte, illetve irni-olvasni tud s 15 éves még ninós és sem nyilvános tanintézetbe nem jár, sem pedig az 1868. évi XXXVIII. t.-cz, 6. §-ában megengedett módon oktatásban nem részesül; — felveendő, illetve köteles ismétlő iskolába járni, továbbá minden olyan 12—15 éves leánygyermek, a ki elemi iskolába egyáltalán nem járt, illetve irni-olvasni nem tud, ezen utóbbi csoportba tartozó leánygyermekek részére azonban az ismétlő iskolában külön tanfolyam rendezendő, melyben fősuly fektetendő az irás, olvasás és számolás elemeinek elsajátítására. Ezek szerint tehát a leányisméflő iskolák részére két tanfolyam lesz szervezendő, 1) külön tanfolyam azon növendékek részére, a kik az elemi iskolát éppen nem, vagy hiányosan végezték s írni, olvasni nem tudnak, 2} rendes tanfolyam azon növendékek számára, akik mindennapi tankötelezettségüknek eleget tettek és írni, olvasni tudnak A külön tanfolyamban fősuly az irás, olvasás és számolás elemeire, a rendes tanfolyamban az elemi iskolában tanultak ismétlésére és mindkettőben a gyakorlati élet követelményeire fektetendő. Igen szépen kifejti a'miniszter, a maga álláspontját először óhajtó, azután parancsoló módban. Arról megfeledkezett a kegyelmes ur, hogy nemrég maga is megsokallotta a főváros tanügyi kiadásait. Most uj kívánsággal áll elő, a melyet — tekintet nélkül a költségekre — megakar valósítani. Kellenek-e az uj iskolák, nem kérdi. A miniszter ur rendelkezik, a főváros végrehajt. De ez egyszer talán nem. A főváros már megpróbálkozott az ismétlő iskolákkal, de kudarczot vallott. Iskolákat létesített, a melyekbe nem akadt növendék. Persze — azt nem tudja a miniszter — hogy Budapesten a 12 — 15 éves leánygyerek már számottevőd, szegény családban. Vagy ipart tanul, vagy már kereső tag, a kire a családnak nagy szüksége van. Emiatt nem sikerülték a leányismétlők. A főváros mindamellett nem akar kitérni a miniszter óhaja elől s a tanács a legközelebbi közgyűlés elé ezt a javaslato- terjeszti; „Kétségtelen, hogy a jvallás- és közoktatásügyi ínagyar kir, miniszter ur akkor, a midőn az ismétlő leányiskolák felállítását és pedig az- általa kívánt módón való felállítást sürgeti, a törvény alapján áll s ezen kötelezettség elől a főváros ki nem térhet. Nézetünk szerint azonban mindaddig, mig a tanköteles korban lévők összeírása meg bem történik és a rendszeres nyilvántartás életbe nem lép, nem lehet , megfelelni a törvény intenczióinak, mert nincs rá mód, hogy az ismétlő tanköteles korban levők iskoláztatási kötelezettségük teljesítésére szorit- tassanak s addig, nézetünk szerint, minden intézkedés illuzórius s az ismétlő leányiskolák felállítása erédmény nélküli lenne; a mit világosan bizonyít a korábbi évek ama tapasztalata, hogy á főváros által már tényleg, berendezett ismétlőiskplákat rész
