Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-02 / 14. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 1900. április 2. Az 1893—1898. évek üzleteredményei. A vízvezetéki igazgatóságnak az 1898-iki évről szóló jelentése a vízvezeték üzleteredményét is kimutatja az utolsó 6 évről. Ebből azt látjuk, hogy az 1893. év 38.333 koronát, az 1895, év 313.599 koronát, az 1897. év 74.293 koronát és az 1898. év 164.016 koronát eredményezett nyereségül, mig az 1894. év 268.780 és az 1896. év 153.391 korona veszteséggel záródott. 1893. 1895. 1894. koron a Kiadás: kamatra 688.854 807.766 821.556 törlesztés 361.990 422.075 428.650 üzemkiadás 1,035.427 1,271.392 1,214.735 összesen 2,086.271 2,501.223 2,464.941 Bevétel 2,124.604 2,232.443 2,778.540 Nyereség 38.333 — 313.699 Veszteség — 268.780 — 1896. 1897. 1898. koron a Kiadás: kamatra 997.734 1,002.080 1,078.126 törlesztés 515.804 620.052 595.601 üzemkiadás 1,321 432 1,455.641 1,250.577 összesen 2,834.970 2,977.773 2,924.304 Bevétel 2,681579 3,052.066 3,088.350 Nyereség — 74.293 164.046 Veszteség í 153,391 — — A kegyes miniszter— A vasúti konfliktusok elintézése. — Hegedűs Sándor nagylelkűsége határtalan s a főváros nagy hálával tartozik a jog, törvény és igazság kereskedelmi miniszterének. Egyetlen leiratával elintézte az évek óta torlódó vasúti összeütközéseket, mert kijelentette, hogy jövőre az engedélyezési tárgyalással egyidőben megküldi a városnak a részletes költségelőirányzatot és az engedélyezési tárgyalás jegyzőkönyvét, hogy a város vagyoni érdekeinek megfelelő észrevételeit megtehesse. A főváros köszönettel fogadta a miniszter elintézését, csak azt kivánta, hogy a leirat intézkedését vegyék bele a Baross féle szabályrendeletbe és minden peázs szerződést a váró3 ezentúl előzetesen tárgyalhasson. Ez a két pont az, amelyekkel a főváros azt az összezsugoritott jogát megvédeni vélte, a melyet a miniszteri önkényeskedés még meghagyott. Természetes, hogy a miniszter a főváros kérelmét nem telj esitette. Sem az egyiket, sem a másikat. Az elsőt nem teljesítette azért, mert a Baross- féle szabályrendeletet a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel együtt adta ki s igy ö (Hegedűs) a maga külön rendelkezését abba bele nem illesztheti. Ez más szóval annyit jelent, hegy a most kiadott kedvezmény még Hegedűs miniszter urra is csak addig kötelező, a mig ő jónak látja. Ha ő egykoron úgy találja, hogy a költségelőirányzat és engedélyezési jegyzőkönyv előzetes közlése fölösleges, leiratot küld a fővároshoz s a fölösleges intézkedést hatályon kívül helyezi. De — remélvén a legjobbakat — megtörténhetik, hogy a miniszter szavának áll, nem tér el a leiratától s mindaddig betartja Ígéretét, mig miniszter lesz. Mi történik akkor, ha Hegedűs Sándor nem lesz kereskedelmi miniszter ? Egyszerűen az, hogy a főváros kezdheti a vasúti konfliktusokat elölről. Az uj minisztert az előd leirata nem kötelezi semmire, legkevésbé engedékenységre. Az uj minisztertől a főváros újra kikönyörögheti a szives jóindulatát s ha kell, újra engedhet valamit a vasúti jogaiból. Lehet, hogy az uj miniszter uralmának első napjaiban szintén fogas vagyoni érdekek várnak elintézésre s a miniszter, hogy könnyebben boldoguljon, hajlandó lesz az előd leiratában foglalt koncessziók meghosszabbítására. De az is lehetséges, hogy az uj miniszter a Hegedűs ur ellenfele lesz, a ki mindent visszavesz, a mit Hegedűs adott. Mindenképp a főváros jár rosszul. Ha Hegedűs miniszter komolyan akart a fővárosnak kedvezményt adni, teljesítenie kellett volna a főváros jogos, méltányos kérelmét. A Baross-szabályrendelet kibővítése nem járt volna olyan nagy nehézséggel, hacsak a belügyminiszter és a kereskedelmi miniszter előre meg nem állapodtak abban, hogy a kibővítést közös akarattal ellenezni fogják. Valahogy ez az értelme és látszata a Hegedűs leiratának, nem szólván arról, hogy a peázs-dolog elutasítása merő abszurdum. Bizony, a ki ezeknek az uraknak a leiratait olvassa, nagyon furcsa véleményt alkot a tisztelt kormányról. Micsoda kuláns, hízelgő hang, mikor ők kérnek, pártfogolnak s micsoda dölyf, lenéző modor árad belőlük, ha ez a szerencsétlen város fordul hozzájuk. És nincs orvoslás ellenük. A törvényhatóság erélytelen, inkább a kormányhoz vonzódik, a község érdekeivel keveset törődik, a tanács pedig kénytelen az áradattal úszni. Tudomásul veszik majd a Hegedűs miniszter ur leiratát is szó nélkül. Csak akkor emlékeznek majd a szives hangú kegyelmes urra, a mikor kisült, hogy a nagy* garral kiosztott kedvezmény amolyan “nesze semmi, fogd meg jól“ . Egy köbméter viz térmelési költsége 1898-ban 6*71 fillér „ „ „ utáni bevétel 1898-ban 6’03 „
