Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-02 / 14. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 1900. április 2. Az 1893—1898. évek üzleteredményei. A vízvezetéki igazgatóságnak az 1898-iki évről szóló je­lentése a vízvezeték üzleteredményét is kimutatja az utolsó 6 évről. Ebből azt látjuk, hogy az 1893. év 38.333 koronát, az 1895, év 313.599 koronát, az 1897. év 74.293 koronát és az 1898. év 164.016 koronát eredményezett nyereségül, mig az 1894. év 268.780 és az 1896. év 153.391 korona veszteséggel záródott. 1893. 1895. 1894. koron a Kiadás: kamatra 688.854 807.766 821.556 törlesztés 361.990 422.075 428.650 üzemkiadás 1,035.427 1,271.392 1,214.735 összesen 2,086.271 2,501.223 2,464.941 Bevétel 2,124.604 2,232.443 2,778.540 Nyereség 38.333 — 313.699 Veszteség — 268.780 — 1896. 1897. 1898. koron a Kiadás: kamatra 997.734 1,002.080 1,078.126 törlesztés 515.804 620.052 595.601 üzemkiadás 1,321 432 1,455.641 1,250.577 összesen 2,834.970 2,977.773 2,924.304 Bevétel 2,681579 3,052.066 3,088.350 Nyereség — 74.293 164.046 Veszteség í 153,391 — — A kegyes miniszter­— A vasúti konfliktusok elintézése. — Hegedűs Sándor nagylelkűsége határtalan s a főváros nagy hálával tartozik a jog, törvény és igaz­ság kereskedelmi miniszterének. Egyetlen leiratával elintézte az évek óta torlódó vasúti összeütközéseket, mert kijelentette, hogy jövőre az engedélyezési tár­gyalással egyidőben megküldi a városnak a részletes költségelőirányzatot és az engedélyezési tárgyalás jegyzőkönyvét, hogy a város vagyoni érdekeinek meg­felelő észrevételeit megtehesse. A főváros köszönettel fogadta a miniszter elin­tézését, csak azt kivánta, hogy a leirat intézkedését vegyék bele a Baross féle szabályrendeletbe és min­den peázs szerződést a váró3 ezentúl előzetesen tár­gyalhasson. Ez a két pont az, amelyekkel a főváros azt az összezsugoritott jogát megvédeni vélte, a melyet a miniszteri önkényeskedés még meghagyott. Természe­tes, hogy a miniszter a főváros kérelmét nem telj esi­tette. Sem az egyiket, sem a másikat. Az elsőt nem teljesítette azért, mert a Baross- féle szabályrendeletet a kereskedelmi miniszter a bel­ügyminiszterrel együtt adta ki s igy ö (Hegedűs) a maga külön rendelkezését abba bele nem illesztheti. Ez más szóval annyit jelent, hegy a most kiadott kedvezmény még Hegedűs miniszter urra is csak ad­dig kötelező, a mig ő jónak látja. Ha ő egykoron úgy találja, hogy a költségelő­irányzat és engedélyezési jegyzőkönyv előzetes köz­lése fölösleges, leiratot küld a fővároshoz s a fölös­leges intézkedést hatályon kívül helyezi. De — re­mélvén a legjobbakat — megtörténhetik, hogy a mi­niszter szavának áll, nem tér el a leiratától s mind­addig betartja Ígéretét, mig miniszter lesz. Mi törté­nik akkor, ha Hegedűs Sándor nem lesz kereskedelmi miniszter ? Egyszerűen az, hogy a főváros kezdheti a vasúti konfliktusokat elölről. Az uj minisztert az előd leirata nem kötelezi semmire, legkevésbé engedékenységre. Az uj minisztertől a főváros újra kikönyörögheti a szives jóindulatát s ha kell, újra engedhet valamit a vasúti jogaiból. Lehet, hogy az uj miniszter uralmá­nak első napjaiban szintén fogas vagyoni érdekek várnak elintézésre s a miniszter, hogy könnyebben boldoguljon, hajlandó lesz az előd leiratában foglalt koncessziók meghosszabbítására. De az is lehetséges, hogy az uj miniszter a Hegedűs ur ellenfele lesz, a ki mindent visszavesz, a mit Hegedűs adott. Minden­képp a főváros jár rosszul. Ha Hegedűs miniszter ko­molyan akart a fővárosnak kedvezményt adni, telje­sítenie kellett volna a főváros jogos, méltányos kérel­mét. A Baross-szabályrendelet kibővítése nem járt volna olyan nagy nehézséggel, hacsak a belügymi­niszter és a kereskedelmi miniszter előre meg nem állapodtak abban, hogy a kibővítést közös akarattal ellenezni fogják. Valahogy ez az értelme és látszata a Hegedűs leiratának, nem szólván arról, hogy a peázs-dolog el­utasítása merő abszurdum. Bizony, a ki ezeknek az uraknak a leiratait olvassa, nagyon furcsa véleményt alkot a tisztelt kormányról. Micsoda kuláns, hízelgő hang, mikor ők kérnek, pártfogolnak s micsoda dölyf, lenéző modor árad belőlük, ha ez a szerencsétlen város fordul hozzájuk. És nincs orvoslás ellenük. A törvényhatóság erélytelen, inkább a kormányhoz vonzó­dik, a község érdekeivel keveset törődik, a tanács pedig kénytelen az áradattal úszni. Tudomásul veszik majd a Hegedűs miniszter ur leiratát is szó nélkül. Csak akkor emlékeznek majd a szives hangú kegyelmes urra, a mikor kisült, hogy a nagy* garral kiosztott kedvezmény amolyan “nesze semmi, fogd meg jól“ . Egy köbméter viz térmelési költsége 1898-ban 6*71 fillér „ „ „ utáni bevétel 1898-ban 6’03 „

Next

/
Oldalképek
Tartalom