Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-19 / 12. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. roéyffzius 19. vei az Enyedy-utcza kiszélesítésére áremelői vasutat illetőleg tárgyalás alatt álló mindkét alternativ terven'feltüntetett vonal- vezetés mellett szükség van az Enyedy-utczának a szabályozási tervben megállapított 12 ölre leendő kiszélesítése iránt szükséges kisajátítási eljárás már most folyamatba tétessék. Ennélfogva oly javaslattal' járul'a közgyűlés elé,’* hogy fa tanácsot utasítani méltóztassék arra,''hogy a mérnöki hivatal által készített kisajátítási tervben és összeírásban feli öntetett' ingatlan megszerzése iránt a kisajátítási eljárást haladéktalanul indítsa meg s annak lehető sürgős lebonyolításáról gondoskodjék. Ami pedig az utczának a vasútépítésre alkalmas állapotba helyezését illeti erre nézve méltóztassék elhatározni, hogy ezen utren- dezési munkálatok a vasútépítési ’‘munkálatokkal egyidejűleg és az átalakítási szerződés vonatkozó határozmányainak szem előtt tartásával hajtassanak végre. Mivel pedig ezen átrendezések terve addig el nem készíthető, mig a mai árok helyett megfelelő csatorna nem épül, ez pedig szoros összefüggésben áll a svábhegyi mü árokkal, melyre nézve a tárgyalások folyamatban vannak: méltóztassék a tanácsot^utasitani/hogy e tárgyalások sürgős befejezése iránt intézkedjék s e tárgyalások eredményéhez.képest^további‘.intézkedések elrendelhetése czél• jából tegyen előterjesztést. A főváros 1897 ben a kábelvasut vállalattal olyan értelmű szerződést kötött, hogy a vállalat az Enyedy- utczát tiz ölre köteles kiszélesíteni. Ez alól a kötelezettség alóka jelzett vasúttársaság még nincs felmentve. A tanács bizonyára ismeri ezt a szerződést. Hogyan történt tehát, hogv a közgyűlés elé terjesztett javaslatában nem emlékszik meg arról a szerződésről, amely egy másik vasúttal szemben a fővárosnak terheltetés nélkül biztosítja az utcza kiszélesítést? Egyáltalában érthetetlen, hogy a tanács ilyen fontos kérdésnél nem jár el a kellő óvatossággal. Vagy a Kasics Péter ur sürgetvénye olyan fontos, hogy miatta egy még fontosabb szerződés előnyeiről is le kell mondani ? Alig hisszük. A közúti vasút nem sürgette annyira a farkasréti vonal építését, igy tehát más érdekek teszik sürgőssé és kívánatossá a kisajátítást, amelynek összege — több mint bizonyos — a mérnöki hivatal számítását jóval megfogja haladni. Erről majd az egyezkedésnél meggyőződhet a tanács. Ám addig is föltétlenül korrigálnia kell elhamarkodott javaslatát s a közgyűlés újabb informálása alapján arra kell törekednie, hogy az Enyedy-utcza kiszélesítése ne a fővárost terhelje. Legalább addig, mig a kábelvasut létesítésére kilátás van. Pusztulnak a bérlőkÚjabban igen sok szomorúság éri a fővárost különféle bérleteivel. A vendéglői,' kávéházai folytonosan cserélik a bérlőket, a kik sorra buknak meg bennök. Mostanában meg már a telek és házbérlőkre is rákerül a sor. így a napokban a főváros egyik lipótvárosi j telkének a bérlője, egy azelőtt jómódú asszony ment tönkre, úgy hogy az elöljáróság kénytelen volt egyszerűen kibocsájtani a bérletből - s erről azonnal jelentést tett a tanácshoz. A tanács a kényszerítő körülményeket figyelembe vette s az V. kér. elöljáróság előterjesztését tudomásul vette. A bérlő a fővárosnak károkat is „okozott, amennyiben a telek kerítésének nagy része hiányzik és az ajtók alaposan megrongálódtak. A tanács azonban a kártérítési per megindítást is mellőzteti, mert a tönkrejutott bérlőtől úgy sem lehetne ehajtani a követelést, hanem felhívta az V. kér. elöljáróságot b0gy próbálja meg egyezségre lépni az asszonynyal olyanformán, hogy a helyreállítással járó költségek összegének a bérleti mztositékábél való levonásába egyezzék belő. • H külfterj es fejlődés meg- akasztása. Néhány év előtt-erős áramlat keletkezett a törvényható Ságban a kifelé való terjeszkedés ellen. A közmüvek költségeit a czéltalan és határtalan terjeszkedés óriás mértékben emelte. A VI. VII. Vili. kerületek kültelkei lassanként benépesedtek, megteltek lakóházakkal. A telek olcsó volt s még a kevésbbé tehetős is szívesen áldozott a kényelméből, csakhogy a magáéban lakhasson. A hirtelen megnépesedett területek lakóinak jóléte azonban nem sokáig tartott. A városban, ha két, ha három szobában kellett is szorongani, jól kövezett utakon járhattak. A lakásban vízvezeték, tűrhető vízzel, klozett és más ké- nyelmetesség volt kéznél. Az uj telepnek rossz, sáros az útja. A vize darabos, meszes, ihatatlan. C-atorna, világítás nincs. És messze van, rengeteg fáradsággal érhető el. A vasút majdnem annyit emészt meg, amennyit a kiköltözéssel megtakarítani akartak. A házépítés adósággal járt; a pénzt csak úgy emészti a tőke és kamattörlesztés; a sok javítás, újítás Bizony nincs öröm az elhagyatott pusztán történt építkezésben. Akik mégis megtették, rövid időn belül három csoportra oszoltak. Az első a szívós életűek csoportja. Ezek makacsul ragaszkodnak a véres verejtékkel szerzett ingatlanhoz. Inkább ott pusztulnak el, inkább tönkre mennek lassan-lassan, de nem adják meg magukat. A viczinálismussal járó terheket kitarl ássál, nagy türelemmel viselik. B.znak abban, hogy a város terjeszkedése elér hozzájuk s ők belecseppenek a város belsejébe minden czók-mókkal, házzal -és kerttel. Ez az ő álmuk, reményük, fenntartójuk. Hiszik szentül, hogy álmuk megvalósul s ma, holnap, vagy holnapután kövezett ut visz el a ház előtt, magától csobog a viz a konyhában, az utcza vak sötétségét lobogó gázláng oszlatja el (-okán már a kőolajlámpaval is megbarátkoznának) s a csa ornázallan lelep orrfacsaró bűzét a föld alatt fulydogáló szüretien Dunaviz viszi magával. A hívők és álmadozók után következik a raviszok csoportja. Ezek is beugrottak a modern bétegségbe. Hasonlóan — valamennyiünkhöz — sokallották a házbért s egyszerű számítással elhitették magukkal, hogy a házbér árával amortizálhatnak egy kis családi házat. Persze amortizáczió és a családi házzal feltételezett boldogság ritkán áll egymással szerves kapcsolatban. De ez a csoport sem esik kétségbe. Mihelyt az első - kellemetlenségein a telep-életnek túl van, megszökik. Szép csöndesen visszaszokik a városba. Az elhagyott, utálatos apró szobákba, amelyekért annyit kell fizetni! Igen de ott az emberi -megrontó: a modern kényelem. Az csábítja vissza a telepest, aki hamarosan enged a csapodáe testének és újra benszü ötté válik. S egyúttal igyekszik az ő remek fekvésű, pazar felszerelésű, hihetetetlen kényelemmel berendezett családi házán tul> adni: eladni, vegy bérbeadni. De szabadulni tőle m.nden áron. S milyen nehéz münka ez. Ha vevő ak.ad, annak nincs pénze. (T. i. pénzes vevők nem vásárolnak képzelt paradicsomokat). Ha lakó akad, sokallja a házbért. Végre enged a tulajdonos és megszabadul a gondok egy részétől; a drága, kedves családi háztól — a ravasz gazda. i .-• Az áldozat — a harmadik csoport, ők már elvérezték. KV
