Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-19 / 12. szám
Ill, évfolyam ____________________Budapest 1900. márczius 19.________ 12. szám. KÖZIG A 7,6 AT A SI H ETI LA P Előfizetési ára; Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. Szerkeszti és kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség gs kiadó : IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Van pénz, — lesz munka. A törvényhatóság kivágta magát a bajból. Miután a bankok a márczius elsején esedékessé vált 32 millió korona értékű kötvényt nem vették át, eladta nekik a 11.564,300 kor értékű regále kötvényeit. A kötményezést megszüntetik, a tömeg papirt feldarabolják apró papirnak s csinálnak belőle 200 koronás papírokat, a melyeket egyenként 193 koronáért adnak el. Darabonkint vészit a város hét koronát, azután egyszersmindenkorra elveszti a kamatokat, minthogy az igy szerzett pénzzel adósságot törleszt: 8.500.000 koronát. De a tervbe vett építkezésekre pénz kell s igy újabb 12 millió korona függő kölcsönt vesznek föl. Mindezt pedig abban a reményben, hogy a Károlykaszárnya vételára utolsó részletének, — az uj Dunahidak építésére vonatkozó 1893. évi XIV. t.-cz. 2. §-a értelmében fizetendő hozzájárulás utolsó részletének, a rak- partépitési költségekből a fővárost terhelő ösz- szegeknek, valamint a Kossuth Lajos-utczai szabályozási költségekből a főváros terhére eső rész megfizetésére újabb halasztást ad az állam- kincstár. * Hát ez mind igen szép és üdvös. De csupán abból az okból, hogy megkezdődnek a közmunkák s kenyérhez jut sok száz ember. Ez a körülmény enyhíti azt a sötét hátteret, a mely az újabb kölcsönügyre árnyékot vet. Értjük ez alatt a budapesti nagy pénzintézetek eljárását. Ezekben a nagy bankokban sem jóakarat, sem szeretet nincs a főváros iránt. Nem éreznek a pénzeszsákok, mert nincs szivük; s a hol nem a hasznot látják, meg sem állnak. Nem gondolnak ők a város sorsával, jövőjével. Ha számításaikkal elkészültek, előterjesztik a megszorult félnek. Ha elfogadja, jó; ha nem, veszhet tőlük. Nagyon kimért nép a budapesti pénzvilág. Mert maga is közvetítő. Afféle dróton rángatott megbízott, aki a rendes üzleti hasznot kénytelen kiszolgáltatni a megbízójának, maga meg abból él, a mit a rendes hasznon felüi kereshet: az uzsorából. Ezt az eljárást látjuk megújítva mindannyiszor, a mikor a főváros kölcsönért folyamodik. A bankházak vezetői összesúgnak s a börzén olyan szél fu, a melyik az ö malmukra hajtja a vizet Át kell venni a kölcsönkötvénye- ket? Nem lehet, mert — im tessék meggyőződni — itt a kurzus, folyton esik, esik. Mit adjunk érte? 93, 92, 90 forintot? Nem lehet; 86 forint elég lesz, de csak úgy, ha legalább 4*5 százalék jár utána. Roppantul becsületes nép ez a pénzvilág. * Szegény főváros rémmód zavarban van. Hosszú évtizedek könnyelmű gazdálkodása rontotta meg a financziális helyzetét. S igazán a tanács ártatlan a bajban. A tanács gyönge volt, erélytelen, engedékeny s jólelküen végrehajtotta, a mit a közgyűlés parancsolt. S a törvényhatóság igen sokat akart jót — még több rosszat, a tanács végrehajtott mindent, míg eljutottak a lejtő szélére. Már nem lehet végrehajtani semmit, ha jót rendel is a közgyűlés, mert nincs a kasszában. * A nagy kölcsön kötvényeinek lefúttak a bankok, — de hál’ Istennek -— nem akad meg a közigazgatás kereke, mert eladják a legfölöslegesebb ingóságot (pedig milyen szépen kamatozott!): a regále kötvényeket.
