Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-03-12 / 11. szám

1900. márczius 12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Mese az ujvásártéri parkról. Kötetek telnének ki belőle,amenm it már tollforgató és kevésbé tollforgató emberek Budapest abbéli nyomorúságáról összekántál- tak, hogy minden van itt, csak éppen a tér kevés, a köz tértekben, parkokban van hihetetlen nagyfokú hiányosság. Mit ér a sok szép, czifra bérpalota, az egymás hátára épített számtalan középület, ha végtelen sorozatukat meg nem szakítja egy-egy darabka köz­tér, czizomázatlan, meztelen természet, mely a sok-sok kő- tégla- és porfellegek közé egy kis üdítő tiszta levegőt lehel, a bámuló, fáradt szemnek, porlepte tüdőnek kevés nyugalmat, bé­kés üdülést nyújt. Ami talán a bájos fiatal leány báli öltözékén a dekoltázs, olyanforma a nagyváros házsorai között egy-egy park. A sok mesterséges disz és kellékek között egy darabka szabad természet, a maga utolérhetetlen bájával, pótolhatatlan hatásával. A főváros vezetőit soha igazabban nem támadták, mint amikor szemére lobbantják, hogy ebből az ifjú városból, melyet oly igen szeretnek a ,.tündérszép“ jelzővel beczézgetni, elvonták a díszítés koronáját, csaknem tervszerű és szándékos követke­zetességgel elmellőzték, még a kínálkozó alkalmakat is, hogy helyen ként csinos, árnyas köztereket rendezhessenek be. Még a meg­levők egy részét is kiirtották, vagy elpusztításukat megkisér lették. Hosszú idők, évtizedek bűnét a legújabb kor lassanként pótolni szeretné, jóvátenni próbálgatja. A tömeges felszólalá­sok zaja elfojtotta a kerlpusztitó törekvések utolsó maradé­kait is. A főváros pénzzavai okkal küzd, gyökeres orvoslásra meg­kötözött kezekkel nem gondolhat. Igyekeznek tehát felhasználni azt, ami inég a múltból megmaradt, a meglevő köztereket alakit ják át egymásután parkokká. Kisebb-nagyobb mértékben megtették ezt már azokkal a piaczokkal, amelyek a vásárcsarnokok felépülte óta eddigi ren­deltetésük alól felszabadultak. Egyik legnagyobb objektum, melyet csak nemrég tiszto­gattak meg a mindenféle árusoktól, az Ujvásártér hatalmas te­rülete. Erről is elhatározták, hogy díszes parkot alakítanak be­lőle, amilyet a Józsefváros, a főváros e legnagyobb kerülete régen nélkülöz. A Muzeum kert a kerület belső határán van, inkább a Belváros közönsége látogatja, s egyébként sem az a szórakozó hely, melyre a külső Józsefvárosnak szüksége van Ugyanez áll az állig begombolkozott Orczy kertre is, mely az uj Népligettel együtt különben is igen messze, távol fekszik, a Ferenczváros határán. Az Ujvásártéren tervezett park szüksé­gességét nem volt tehát nehéz belátni. A főváros mérnöki hi­vatala nagyszabású terveket dolgozott ki a tér átalakítására s azokat még tavaly a középitési bizottság elé terjesztette. Ámde a bizottság szüntelenül maga előtt látta lebegni a főváros zava­ros pénzügyi viszonyait és sok más jóravaló, derék tervvel egyetemben az ujvásártéri park ügyét is visszavetette s felszó- itotta a mérnöki hivatalt, hogy ujabh, olcsóbb terveket dol­gozzék ki, mert a fővárosnak ez idő szerint nagyszabású alko­tásokra pénze nincs. Az uj tervek most elkészültek, s nemsokára ismét a bi­zottság elé kerülnek. A mérnöki hivatal ezúttal ugyancsak meg­9 fogadta a kapott utasításokat. Az uj tervezet szerint az egész terület parkozása 68548 koronába kerül. Ennek az összegnek is a legnagyobb részét az okvetlenül szükséges talajjavitási munkák emésztik meg. A hatalmas terület talaja szeméthulladé­kokból és mindenféle törmelékekből áll. Ezeket jó televényföld- del kell bevonni, hogy a tér termőképessé váljék s a fák, ül­tetvények megélhessenek benne. Maguk ezek a földmunkák 33.600 koronába kerülnek; 21261 korona pedig kerítés, padok, vízvezeték berendezésére és egyéb mellékmunkákra szükséges. Bele számította még a mér­nöki hivatal a költségvetésbe a tér közepén egy nagyobb vizme- dencze fe'állitásának költségét is, mert erre feltétlenül szükség van. Az uj közkert ugyanis eleinte ; — különösen nyáron — igen nagy mértékben nélkülözni fogja az árnyékot, félő tehát, hogy meleg időben nem akad közönsége. A vizmedencze, — esetleg szökő, kút — mindenütt igen népszerű és maga körül lehűti a levegőt. Ha berendezik, kétségtelen, hogy kánikulában is állandóan nagy közönség fog körülte tanyázni, s élvezi a kellemes, hiis és min- denekfelett egészséges levegőt. A mérnöki hivatal jelentését mentegetődzésekkel zárja. Nem lehetett a mostaninál is olcsóbb terveket készíteni. A kertészmunkák költségeitis a miniumra szorították, a főkiadást a talajmunkák okozzák, ezeket mellőzni pedig nem lehet. Amit le­hetett, úgyis törülték. Fájdalommal és sajnálattal bár, de elhagy­ták a kioszk építésének tervét is. A mérnöki hivatal eltanulta a jelszót, nincs pénz ! Mi pedig azt mondjuk, hogy okosabb lelt volna el nem tanulni. Takarékoskodni lehet és kell, de csak ott, ahol lehet, és addig, ameddig lehet. Ez üdvös és hasznos. Ellenben absur­dum takarékoskodni ott, ahol annak értelme nincs, és több akár, mint a vélt haszon. Igen helyes, ha a főváros nem dob ki egy-egy dologra százezreket és addig takarózik, ameddig a takaró ér. Nem szükséges erre az ügyre, az Ujvásártér parkozására, sem ki­dobni százezreket és a praktikus közkertben rózsaligetet beren­dezni. Annak azonban épen semmi értelme sincs, hogy ilyen fontos kérdésben krajczároskodjanak, s a parkot úgy rendezzék be, hogy abból ne legyen ezután se park, se vá­sártér. Arra a kioszkra, mit a mérnöki hivatal a tervekből most kihagyott, okvetlenül szükség van. Az Ujvásártér hatalmas, tá­gas terület. Maga a tervezet elismeri, hogy benne árnyékos helyre egyelőre nincs sok kilátás. A közönség megkövetelheti tehát, hogy ezen a nagy területen rendelkezésére álljon egy, vagy még inkább két fedett helyiség, hol a nap heve, vagy a hirtelen támadt nyári zápor elől menedéket találjon, hűsítő italt, vagy valami táplálékot kereshessen. Ha ezt puszta ta­karékosságból nem akarják megépíttetni, akkor kidobott pénz az egész parkozás költsége, arra a térre ugyan nem 'og más közönség összegyülekezni, mint a csatangoló utczagycrekek és dologtalan legények serege, — akik a vizmedencze partján fog­nak gombozni és a közkert utain golyóznak. Felesleges részleteznünk, hogy annak a kioszknak, vagy két kioszknak nem kell éppen valami bizánczi-mór stílben ké­szült építési műremeknek lennie, vagy olyan költséggel épülnie, mint akár az erzsébettéri kioszk, — de olcsó pénzért egyszerű fatető, kerítés, néhány vasrúd és egypár vég vitorlavászon se-

Next

/
Oldalképek
Tartalom