Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-03-12 / 11. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A kerületek közigazgatása. Annak a nagyszabású reformnak, amelynek alapját az 1893 : XXXIII. t.-cz. vetette meg, most kaptuk teljes képét egy vaskos kézikönyv alakjában. A könyv czime : „Budapest székesfőváros kerületi köz- igazgatásának szervezete.“ Kiadta Halmos János pol­gármester ; irta (bár ezt a könyv titkolja) Hanvay bándor a VIII. kér. elöljárója. Őszinte örömmel készültem e munka megbirá- lására, most jól esett látnom, hogy a kerületi köz- igazgatás ezernyi ágazatát egy ótödfélszáz oldalas könyvben egybe lehet foglalni, meg lehet magyarázni; szakembernek, laikusnak érthetővé lehet tenni, hogy mi minden retortán mennek át az ügyek ; mi lassítja vagy gyorsítja az eseményeket, sőt mi több, valósá­gos házi tanácsadó ez a könyv, a mely a hivatalokat s az avatatlant mindenben kioktatja. S amig mindezt elgondoltam, eszembe jutott a székesfőváros központi közigazgatása és elszomorod­tam. íme a kerületi közigazgatás hat éves pályafutása után egy csomóban kapja meg szerető és gondos ke­zekből azt az egységes útmutatót, a mely a kutatót a jogok bonyodalmaiban hűségesen elvezeti az Ígéret, helyesebben az okos Ítélet mezejére. A központi köz- igazgatásnak ez a szeretettel teljes gondozás nem ju­tott ki. Megünnepelte huszonöt esztendős évfordulóját a központi közigazgatás, igaz: nagy csöndben, de hosszas munkájának egységes gyümölcsét nem al­kotta meg. A főváros egyesítése óta tömérdek szabályza­tot, jót és rosszat alkotott. A hivatalos eljárás tömér­dek változáson — fontosabb és kevésbé fontoson — ment át; tökéletesedett, nőtt és terjeszkedett, de munkálkodásáról és alkotásairól egyöntetű, áttekint­hető valamije nincs Sem szesvezetét, sem beosztá­sát, sem a szabályrendeletek százait, sem a fővárosra vonatkozó időközben hozott törvényeket egyben ösz- szefoglaló munkája nincs a központnak. S mennyi hátránya van ennek a hiánynak. A jogi tévedések egész tömege ennek a hiánynak róható fel. Az ügyek elintézésében tapasztalható botlások, ellenkező dönté­sek, huza-vonák, mind azt bizonyítják, hogy olyan egységes kézikönyv, a milyen a Hanvayé, nagyon is ráfért volna a központi közigazgatásra. Huszonöt év alatt nem készült ilyen munka. Újabb huszonöt évig pedig nem él a közigaz­gatás jelenlegi formája s igy a múlt hiányát nem kell pótolni. A kerületi közigazgatás kézikönyve Útmuta­tóul szolgálhat majd azoknak, a kik a reformált ad- minisztráczióban talán több szeretettel lesznek önön- maguk s a főváros iránt, mint elődeik az egyesítés első huszonöt évében. A kerületek közigazgatásáról szóló munka öt részre oszlik. Az első ismerteti az uj elöljáróságok szervezésére vonatkozó törvényt; a második a tör­vény alapján az elöljáróságokról, a kerületi adóhiva­talokról, az egészség őrök szervezéséről készült sza­bályrendeleteket foglalja magában ; a harmadik rész : a szolgálati utasítás a kerületi elüljáróságok és a ha­táskörükbe tartozó valamennyi szakhivatal részére ; a negyedik rész elsorolja sorszám és szolgálati ágak szerint a nyomtatvány mintákat s az ötödik rész lelki- ismeretes pontossággal betűrendbe szedve adja a testes könyvhöz szükséges mutatót. Ez a könyv kül­seje. A belseje a tudás, jóakarat, szakavatottság és mindenekfölött a hivatal iránt érzett nagy szeretet gon­dosságával ismerteti az elöljáróságok ügykörét, tenni­1900. márczius 12. valóikat, tudnivalóikat, eljárásuk formáját és mindent, a mit a kerületbe osztott tisztviselőnek a kisujjában kell hordani. S milyen kevés ez a sok! Az a kis gim­nazista gyerek tiz-tizenöt könyvből magol a klasszifi- kácziójáért s im itt száz meg száz hivatal-ágnak egyet­len könyvben van letéve a tudománya, az életben való eljárásának szabályozója. Nagy dolog a bürokratizmus, a sablon, a kaptafa s ennél a könyvnél mindennek a tömörítését látom. Látom az eljárások egyszerűsítését, a közigazgatásban az elevenebb vérkeringést, a helyes gondolkozást és nem látom a — sablont. Ami eljárás van, azt rövid szakaszokban elmondja a könyv, hivatkozik mindenütt a törvényre, szabályrendeletre, utasításra. Még a laikus is igazgathat ezzel a könyvvel a kezében, mert tévedé­sétől megóvja a szerző gondossága, a melylyel min­dent akképp rendezett el a munkájában, hogy senki fennakadást ne szenvedjen, minden kutató haladékta­lanul meglelje, amit keres. Pedig mennyi furfangja van a közigazgatásnak. Ebből a könyvből igazán kivehető. A mindenfajta el­járáshoz hatszázharmincz nyomtatványmintát sorol föl előbb számszerint, majd a szolgálati ágaknak meg­felelően. S itt tűnik ki az adminisztráczió bonyodal- massága. A ki igazán nem érti, ne menjen neki, mert — mutatja a könyv — komoly tudás nélkül bizony elakad. A szolgálati ágak szerint való beosztásnál látjuk, hogy az elöljáróságok hányféle kimutatást tartoznak készíteni. Naponkint: a hevenyragályos betegségekről és a halálozásokról ; két hetenkint: a himlő és a jár­ványos betegségekről; havonkint: a közegészségi igaz­gatásról, a kér. orvosok, szülésznők, állatorvosok, ser- téshusszemlélők működéséről, továbbá a trahomáról. Ezeken kívül huszonháromféle egyéb kimutatás van előírva, amelyeket évenkint kell készíteni. Nagy előnye a könyvnek, hogy minden szolgálati ág külön találja a maga eljárásánál követendő útmu­tatást ; igy külön a rendes kezelés, a közegészségi, közélelmezési (vásárügyi), állategészségügyi, iparügyi, közjótékonysági szolgálat és a többi. Fölötte érdekes, hogy pl. a közjótékonysági szolgálatnak hány minden ága van, miképp kell eljárni a szegény iparosok köl- csönügyeiben (Albrecht Hildegarde alap); azután ott vannak a dajkaságra vonatkozó dolgok; a lelenczek gondozása; szegények pénzbeli segítése, népkonyha ügyek; ingyenes gyógyszerek stb. stb. Huszonnégy szol­gálati ág van (a kerületi adószámvitelnek megint kü­lön tizennégy alága), a melyek közt a legszerényebb a kerületi választmány; ennek működéséhez három dolog kell: meghívó, jegyzőkönyv és nyilvántartó. Nem sorolom tovább az igazán becses és hasz­nos munka tartalmát. A kerületi elöljáróságok, a köz­pont tisztviselőivel egyetemben rendkívül sokat kö­szönhetnek a nagy gonddal készült szakkönyvnek s kiváló szerzőjének Hanvay Sándornak. A tanács aj asztala. A fővárosi tanács uj üléstermét nemrég rendezték be a központi városházán. A költözködés alkalmával kiderült, hogy a nagy félkör alakú tanácskozó asztal a hosszas használattól alaposan megrongálódott. A tanács ma elhatározta, hogy az el­kopott asztalt megujittatja. A uj díszes asztal, a melyet Jókay János készít, 1200 koronába kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom