Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-05 / 10. szám
1900. március 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 6. Az adószámviteli szakvizsga. Tekintetes Szerkesztő ur ! A tanácsot kiválóan jellemző eset, képezi beszédtárgyát a fővárosi hivatalokban. A „Magyar Székesfőváros“ annak idején már foglalkozott a tanács által elrendelt adószámviteli szakvizsga szabályzattal, mely ellen a számvevőségi tisztviselők felebbezéssel éltek, sérelmesnek találván azt az intézkedést, hogy reájuk nézve a gyakorlati szakvizsga letétele előzetesen kötelező, az adószámviteli alkalmazottakra nézve ellenben csak akkor, ha számvizsgálói, illetve számtanácsosi állásra pályáznak. A tanács a felebbezőket elutasította, sőt másodfokú felebbezésüket a közgyűlésnek elutasító javaslattal terjesztette be. Az ügy úgy az adószámviteli, mint a számvevőségi hivatalokban nagy izgatottságot okozott, mivel a még múlt évben betöltendő volt 42 újonnan szervezett állás betöltése e miatt függőben maradt. Mindkét párt (már mint hivatal) a hivatalos órákat deputácziózással, memorandum szerkesztéssel töltötte s nagy izgalomban várták a közgyűlés határozatát. Nagy volt tehát az ámulás, midőn a közgyülé sen a főpolgármester az ügyet a napirendről levette és pedig azért, mert a szakvizsgáról szóló utasítás az újonnan kiadott kerüleli közigazgatás tervezetéről szóló szabályrendeletből véletlenül kimaradt s igy egyáltalán nem követelhető. Az ügy azonban igy sincs még elintézve. A tanács ugyanis oda módosította a szabályrendeletileg megállapítandó szakvizsga utasítást, hogy nem adó- számviteliek a vizsgát megválasztatásuk után egy év alatt tartoznak letenni, az adószámvite iek ellenben előzőleg. Előállhat ezek után azaz eset, hogy az adószámviteli hivatal vezetésére megválasztanak számtanácsosul olyan egyént, ki soha adóhivatalt nem látott ; el'enben a 20—30 év óta működő adószámviteli hivatalnok csak úgy lehet számtanácsos, ha előzetesen vizsgázik 1 S igy most változatosság kedvéért az adószámviteliek készülnek megfelehbezni az uj határozatot ! Egy nem pályázó. A szobafestők iparigazolványai. A budapesti szobafestők és mázolok stb. ipartestülete pa naszt tett a tanácsnál, hogy az elsőfokú iparhatóságok sok olyan embernek adnak iparigazolványt, kiknek a kellő szakkép zettségük nincsen meg Az ipartestület e panasz kapcsán azt kérte hogy rendelje el a tanács, hogy iparigazolványt ezentúl csakis az ipartestület pártoló véleményes jelentése alapján lehessen kiadni. Ebből az is következnék, hogy az iparigazolványokért benyújtott kérvényeket az ipartestület utján kellene ezentúl beadni. A tanács ma elutasította az ipartestület kérelmét, mert á kívánság egyenesen az ipartöryény rendelkezésébe ütközik s mert az általánosságban tett panaszt a testület semmi konkrét adattal sem támogatta. Ha valamelyik elöljáróság nem tartaná be a törvény világos rendelkezéseit, az ipartestületnek módjában áll az ellen lépéseket tenni, de az iparigazolványok kiállításánál az ipartestületnek funkcziót biztosítani nem lehet Regále kötvény, — országosleleticz- ház, — kormány. Az országos lelenczház felállításának kérdését hosszú évekkel ezelőtt eldöntötték az összes úgynevezett „irányadó körök.“ Nem akadt olyan gondolkozó ember széles Magyarországon, aki át ne látta volna, hogy erre az intézményre szükség van, még pedig égető szükség. A társadalomnak, a hatóságnak, az államnak büdös mu asztása, hogy ebben a kérdésben réges-régen mindeneket tt ije sen megnyugtató állapotokat nem teremtett. A kormány maga jó'régen elhatározta az országos lelenczház felállítását, sőt a megvalósításra a kezdeményező lépésekét megtette. Felhívta az ország összes törvényhatóságait, hqgy a jelenczházak czéljára kezelésük alatt levő alapítványok vagy bármi módon keletkezett tőkék jegyzékét állítsák össze és az összegeket az országos lelenczház felállításának czéljára bocsássák a kormány rendelkezésére. A felszólítás szép eredménynyel is járt. Széles ez országban számos ilyen czélu nagyobb alapítványt kezelnek a törvény- thatóságok. Az alapítványok összege feltétlenül fedezi a felálli- andó orsz. lelenczház költségeit. A felszólított törvényhatóságok között természetesen első helyen járt Budapest székesfőváros, mely több igen nagy összegű alapítványról számolt be, s ezeken kívül saját maga a lelenczház számára egy 800 négyszögöl nagyságú telket ajánlott fel. A dolog annyira akut jelleget öltött, hogy a telket Zuglóban ki is jelölték, felmérték, s az illetékes fórumok a elenczház czéljára alkalmasnak találták, annak számára elfő gadták. Nincs a világon az a józan ész, amely a logika legelemibb szabályai szerint ezek után azt ne következtetné, hogy az országos lelenczház építésének részletes programmját megállapították, s az azóta elmúlt tisztes idő után a régen hiányzó nagyfontosságu intézmény mostanában már meg is kezdte áldásos működését. De nem; ez talán úgy lehetne más közönséges helyen, de bocsánat nálunk, e zseniális és ez travagáns országban ilyen közönséges megoldással csak a megbukott vígjátékok fejeződnek be. Nos igen, a dicső, humánus, emberbaráti, sőt nem,s i eszme szépen sutba került. Az országos lelenczház felállításának ügyével a lelkes hazafiak, hatóságok és a „magas kormány“ szépecskén elhallgattak. Erről e pillanatban nem tud senkisem. De itt van egy aránylag kicsinyke koncz, ezen marakodnak, a jó patrónusok, körömszakadtig. Szegény, jó Jukabfalvay Gyula, a „ nemes emberbarát, átlátta mindazokat a nagytontosságu nemzeti és humanisztikus érdekeket, amik a lelenczügy rendezését olyan fontossá teszik. A lelkes úriember százezerforintos alapitványnyal örökítette meg nevét. Ennek a szép végrendeleti alapítványnak egymagában nagy mértékben számottevő- tényezőnek kellett volna lennie, a lelenczügy országos kérdésének megoldásánál. S ugyan mi történt vele, mind e mai napig ? A belügyminiszter és a főváros kicsinyes kérdéseken veszekednek évek hosszú gora óta, úgy hogy még az alapitó oklevelet se - tudták ez
