Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-26 / 9. szám
1900. február 26 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 meg bírónak. Polgármestersége alatt követte el Hülff — írja Schmal — azt a hallatlan cselekedetet, hogy önhatalmúan és minden kártalanítás nélkül kiszolgáltatta az államnak az Újépület czéljaira szükségelt 17,807 négyszögölnyi terület — ugyanazt a területet, melyet napjainkban a város több millió írtért volt kénytelen megváltani a katonai kincstártól. Hülff visszaélé- lései végre is oly arányokat öltöttek, hogy a polgárság 1790-ben állásától megfosztotta. Ezt a hatóság nem hagyta annyiban; az udvari kamara az önbiráskodó polgárokat vád alá helyezte és ellenük, valamint Hülff ellen a fegyelmi eljárást elrendelte. A négyhavi eljárás eredménye az volt, hogy Hülffet a vádak alól teljesen felmentették és ártatlannak nyilvánitották, a polgárokat pedig páratlan dorgálásban részesítették, sőt a főkolomposokat arra kötelezték, hogy Hülfftől nyilvános tanácsülésben bocsánatot kérjenek. Felmentetése után Hülff állását ismét elfoglalta, de a legközelebbi tisztujitáson, 1703-ban, bár a tanács felső parancsra úgy a birói, mint a polgármesteri állásra jelölte, végképp kibukott. Attól az időtől fogva 1801-be bekövetkezett haláláig csak mint tanácsos szerepel, de ebbeli működéséről hallgat a krónika. Épületesek voltak a budai állapotok is a század első felében. A tanács hatalmaskodásával szemben a polgárság sokáig tehetetlen volt Évrő-évre újultak meg a panaszok sikkasztás, a városi vagyon elfecsérlése és egyéb visszaélések miatt. Végre 1722-ben felsőbb helyen is megsokalták a dolgot és vizsgálatot inditottak, mely eltartott körülbelül 15 esztendeig. Az 1737. évi október 3-án hirdette ki Erdődy György gróf tárnokmester az általa egybehivott rendkívüli közgyűlésen az Ítéletet, mely a tanácsot a városnak okozott károk megtérítésében marasztalta el és a tanács összes tagjait állásuktól megfosztotta. A kir. biztos az ítélet kihirdetése után az állásuktól megfosztott tanácstagokat a teremből kiutasítván, az ajtókat és kapukat bezáratta, a jelenvolt polgársággal pedig megválasztatta az uj tanácsot. Ezt a nevezetes jelenetet képben is örökítették meg, mely állítólag Buda város birtokában volt. Hogy hová került az a kép, mely mintegy intő például lett volna a tanácsteremben kifüggesztendő, nem tudni. Úgy a pesti, mint a budai tanács gazdálkodása a múlt században nagyban és egészben könnyelmű. Ámbár pl. Pest városa 1709-ben oly szegény volt, hogy a tanács képtelen volt öt szál gyertyát kifizetni, úgy hogy a kereskedőt biztosította, miszerint a számlát jobb viszonyok közt — nach bessern Zeit ten und wann die Stadt bei Mittel sein wird! — fogja kiegyen liteni, mégis folyton olvasunk ajándékokról, melyeket boldog, boldogtalannak adtak. Pénz hiányában nyersterményeket stb. adományoztak ; az adományok közt előfordulnak : egy ló, tyúkok, zöldségnemüek, fa, tégla, zab, bor, zsir, czukor, kávé, kőszén, továbbá — háztelkek. A honoráriumok korszaka 1755-ig tartott; ebben az esztendőben az udvari kamara a jutalmak osztogatását eltiltotta. * * A külső tanács vagy választó-közönség a polgárság javából került ki. Nagy megtiszteltetés volt ennek tagjává lehetni s a polgárok buzgólkodtak is nagyban, hogy belé jussanak. Fizetéssel ez a méltóság nem járt, hanem igenis bizonyos kiváltságokkal ; igy pl. fel voltak mentve a külső tanács tagjai a katonai bekvártélyozástól. A kitüntetés annál nagyobb volt, mert. a külső tanács tagjai élethossziglan választattak meg és uj tagok választása csak akkor következett be, midőn a régi tagok száma érezhetően megcsappant. Érdekes, hogy 1793-ban a külső tanács majdnem teljesen kihalt, a minek folytán a belső tanácshoz előterjesztést intéztek, hogy annak kiegészítése iránt intézkedjék. (Folyt, köv.) A főváros fürdői. I. Világ fürdő a Városligetben. Nyomasztó pénzügyi viszonyok kényszerítik a fővárost arra, hogy jövedelmező vállalatait fokozatosan fejlessze. Ezek között első és legfontosabb az a terv, a mely az artézi fürdőnek modern nagy fürdőintézetté való átalakítását kontemplálja. Az artézi fürdőt, a jelenlegi régi fürdőház és a fővárosi kiállítási pavilion háta mögött levő területen akarják kiépíteni. A tanács felhívására Czigler Győző műegyetemi tanár öt alternativ tervet dolgozott ki, a melyeket a tanácshoz benyújtott jelentésében, a következőképp ismertet : Az egész intézet központját a főfürdő képezi, mely akként terveztetett, hogy az egy főépülettömb és két szárnyépületből áll. Ezen elrendezés azért történt, hogy esetleg a két szárny- épület elhagyható és később is kiépíthető legyen. Az épület egy földszinti sorból áll, mely alatt levő alagsor csakis a kezelésre szánt helyiségeket, különösen pedig a mi igen fontos, a csővezetéket tartalmazza. Szükséges ezen intézkedés azért, mert ellenkező esetben, különösen a viz bontó erejénél fogva, mely az érczanyag csöveket megtámadja, folytonos bajnak, kiváltságoknak volna kutforrása. A főépület közép részén van az ivócsarnok, mely egyúttal, mint a fürdő főelőcsarnoka is szerepel: itt van a pénztár, innen vezetnek a folyosók a gyógy- és kádfürdőkbe és innen juthatni a nagy thermálfürdőbe is. A thermal, vagy fő gyógyfürdő bejáratánál, közvetlen a csarnokból, a nagy öltözőbe jutunk. Kétoldal clozettek és a hosszuoldalokon jobb és baloldalon a tyúkszem-metsző és a fodrász-terem nyert elhelyezést. Az öltözőben két-két emeletsorban, összesen igen kényelmesen 125 öltözőkabint helyezte el. Az öltözőből, a középajtón át a Salonba, az oldalajtókon át pedig vagy közvetlen a fürdő leszáritó folyosólyába, vagy a svédgyógytorna helyiségbe juthatni. A helyiségek központját a terem képezi, mely a körülötte csoportosuló fürdőhelyiségektől tükörüveg-táblák által van elzárva és igy a nélkül, hogy a viz kellemetlenségét éreznők szabad betekintést enged a fürdő minden részeibe. A thermálfürdő főmedenezéje nagy méreténél fogva (15‘00 m. hosszú, 16‘50 széles) elegendő víztükörrel bir a fürdőközönség kényelmes tartózkodására. E nagy medenezén kívül van külön két langyos medencze, melyek közül a kisebbik a gyermekek fürdésére lenne kizárólag fenntartható. A langyos medencze folyosóján külön zuhanyok és lábfürdők rendeztetnek be, az általános mosakodás czéljából, nehogy a közös medencze vize gyorsan beszennyeztessék. A főmedenezét félkörben fülkék övezik, melyekben a zuhanyok és a hidegmedenezék, úgyszintén a dörzsölő kamrák nyertek elhelyezést.
