Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-26 / 9. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. február 26. 6 A tervbe vett intézménynek mindenekfelett legelső feladata, hogy a két főkivánságnak megfeleljen : egyenlő mérték ben szolgálja a magyar nemzeti kulturális érdekeket és az általános emberbaráti intencziókat. A kulturális szempontot nagyjából biztosítva látjuk a népkönyvtár felállításának eszméjével. Elég világos feladat, kis szakértelemmel és jóakarattal talán el sem lehet véteni. A szegény munkásnép kezébe könyvet, újságot adni, szóval olvasmányt, még pedig olyat, mely ösmereteit gyarapítja, látókörét tágítja, hazafias és egyéb megbecsülendő érzéseit fejleszti. Mindezt a legkönnyebben hozzáférhető módon, szerény munkáskaszinó keretében ingyen vagy igen csekély díjért. Lehetetlen, hogy közönsége ne akadjon, még pedig abból a csoportból, néposztályból, melynek szánták s igy sikere ez oldalról csaknem kétségtelen. Ámde nem látjuk biztosítva az elfogadott tervekben még felületesen sem a dolog másik oldalát, épenséggel nem érezzük, hogy az alapítvány humánus része, közjótékonysági czélzata kellőképpen biztosítva lenne. A munkáskaszinó, mely csak a rendes módban élő munkás számára tesz szolgálatot, nem az az intézmény, mely nagyfontosságu közjótékonysági működést fejtene ki s mely a köznyomor enyhítésére hathatósabb irt tartogatna. EnneK a tervezett intézménynek csak akkor van lét- jogosultsága: elsősorban a millenáris alapítvány kamataiból — ha a hatóság gondoskodik olyan módon való kiegészítéséről, hogy az fontos közjótékonysági szervezetié fejlődhessék. így egybe kellene azt kapcsolni olyan segítő intézménynyel, mely a munkanélkül maradt munkást támogatná. Azt a szegény munkást, ki vagy a munkahiány, vagy rövidebb-hosszabb betegsége miatt bizonyos időre kenyér nélkül marad s családostól súlyos nyomorúságba kerül. Ezeknek nem elég a kaszinó, újság, könyv és 5 kros tea, ezeknek támogatás, segítség kell. Az igy kiegészített munkás otthon távolabbi kiegészítő része lenne a most alakuló állami munkaközvetítő intézetnek. Az elhagyatott nyomorgónak istápoló, a szegénynek, kinek otthona talán a legjobb esetben is egy-egy hónapos ágy, a téli időben melegedő, az intelligensebb és rendezettebb viszonyok közt élő munkásnak tanulságos, hasznos, olcsó és erkölcsös szórakozó hely. Ha mindezeknek a feladatoknak meg tud felelni a tervezett otthon, úgy méltán üdvözölhetjük, mint sikeres eredményt, amelylyel hosszas gondolkozás után állt elő a tanács. Az uj épület telkének szabályozása. A főváros mérnöki hivatala elkészítette az Újépület végleges rendezésének teljes költségvetését. A hatalmas terület rendezésének terveit a mérnöki hivatal ma beterjesztette a tanácshoz. Az egész terület burkolása a mérnöki hivatal számítása szerint 591.148 koronába fog kerülni, a Szabadság-tér és paTkok rendezése — a kertész-munkákkal együtt — 17.577 korona 60 fillérbe, illetőleg 1.907 korona 30 fillérbe kerül. A kerítés 32.620 az alapozási munkák 32.853 koronát emésztenek meg, a favédő kosarak pedig 13.452 és 4.258 koronát; a különféle vízvezetéki munkák ára 7.350 korona lesz. Ezek szerint az egész terület összes közmunkái 703.105 korona költséget igényelnek. Ezeknek a munkáknak az idén csak egy részét készítik el, összesen 284.360 korona költséggel. így félkör alakban kiépítik és parkoz- zák a Szabadságteret, továbbá a Kiss Ernő, Perczel Mór. Aulich-, Honvéd- és Vécsey-utczákat. Élet — részletfizetésre. Budapest virágzásának legszebb idejében megkezdte a részletfizetésre beosztott életet. A mit alkot a köz javára, a miből hasznot akar huzni : a legutolsó darabig kölcsönpénzből csinálja, a mit részletekben törleszt, vagy ha beszerez valamit — részletfizetésre alkuszik. A vásárcsarnokaink, a vizünk, a kórházainknak egy része, az iskoláink kölcsönpénzből kerültek elő. Csupa hasznos intézmény, ez tény. De hova tovább, nagy kamatterhet rónak a városra, a mely ma-holnap a rendes kiadásokat absorbeáló részleteket sem tudja fizetni. Legújabban az utczákat burkolják részletfizetésre. S a közgyűlés, a mely folyton fél a deficzittől — meggondolatlanul szavazza meg az évtizedekre szóló részleteket. A kormány, a mely atyai szeretettel őrzi a város érdekeit, minden huzakodás nélkül jóvá hagyja ezeket a határozatokat. A részletfizetéses üzletek megkötése alkalmával sem a tanács, sem a törvény- hatóság nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen nagy a már esedékes részletek összege. Lehet-e, szabad-e tovább is szaporítani a részleteket. Még azt sem vizsgálják, vájjon okvetetlenül szükséges-e az az újabb munka, a melyet megint csak részletfizetésre akarnak megrendelni. A városligeti fasor kocsiutját aszfalttal burkol- tatják. Nem azért, mert szükséges, mert a közönség kívánja, vagy mert túlságosan sok felesleg hever a kasszában s a munka olcsó, hanem azért, mert a Magyar Aszfalt Részvénytársaság önként ajánlkozott a kocsiút burkolására. A tanács ugyan azt mondja, hogy normális pénzügyi helyzetben az a helyes és czélszerü eljárás, ha valamely munkálatot nyilvános pályázat mellett, árlejtés utján adnak vállalatba. A jelen esetben normális pénzügyi helyzetről nincs szó. A főváros nem tud munkát adni a munkaszomjas vállalkozóknak. De ezek nem esnek kétségbe. Nem várják meg a pénzügyi helyzet változását, nincs is szükségük rája. A főváros eléggé hitelképes s a vállalkozók szívesen hiteleznek. Megteszik ajánlatukat a részletfizetéses üzletre, az árakba beszámítják a kamatveszteséget, néha négy, legtöbbször 6—8 százalék mellett. S a főváros boldog, hogy dolgoztathat s vállalkozóit nem hagyja cserben, nehogy éhen vesszenek. Ám ez a részletfizetéses pénzügyi politika, amily hátrányos épp oly veszedelmes is. A törvényhatóság már határozott. A határozat miniszteri jóváhagyás alá kerül s a kormány üdvösen járna el, ha megvizsgálná ezeknek az ajánlatoknak a lényegét, feloldaná a közgyűlés határozatát s a részletfizetéses üzleteket egy- szersmindenkorra betiltaná. Szabályrendelet a miniszter előtt. A fővárosnak van egy szabályrendelete, melyet a székes- főváros gyalogutain a közlekedés biztosítása érdekében alkottak. Ez a szabályrendelet megszabja, hogy az üzleti ernyőket, lámpákat a gyalogút felett csak 2 méter és 30 cm. magasságban szabad megerősíteni. A főváros azonban keveselte ezt a magasságot, s a szabályrendeletet oda módosította, hogy a minimális magasságnak 2 méter és 50 cm.-nek kell lennie. A módosítást elfogadta a törvényhatósági bizottság, kifüggesztették az összes kerületi elöljáróságoknál, a törvényszerű harmincz- napon belül azonban felszólalás nem érkezett be ellene. A ta nács ennélfogva a módosított szabályrendelet ma a belügyminiszter elé terjesztette, hogy a kormány jóváhagyással lássa el.
