Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-19 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS y 1900. februái^l9. A nagy hujósdi. A székesfőváros egyes ügyosztályai és segédhivatalai emberemlékezet óta azzal bosszantják egymást, hogy folyton ügydarabokat küldözgetnek egymás nyakára. Az iktató az ügyosztályba, az ügyosztály a tanácsi iktatóba, a tanácsi iktató a tanácsi kiadóba, a tanácsi kiadó vissza az ügyosztályba, s az ügyosztály megint más ügyosztályba; s ezzel az egész bolyongás újra kezdődik. De nem ám csak egy-két ügydarabot, hanem garmadaszámra, úgy, hogy az áttekintésük is borzalmas időbe kerül ; annál inkább az elintézésök, amely tudvalevőleg, évtizedeket vesz igénybe (mint arról bárki meggyőződhetik, ha nincs legalább egy bizottsági tag sógora.) Mivel pedig az ügydaraboknak ez az utaztatása korántsem tréfa, hanem nagyon komoly hiva talos kezelés, az ügyosztályok és segédhivatalok — legalább eddig — egyáltalában nem ejthették módját, hogy kitérjenek előle és megmeneküljenek a rémitő munka elől. Most azonban — de talán rossz néven is veszik tőlem, ha elárulom — mindent megváltoztat egy fenomenális idea : az ügyosztályok mn egyszerűen megszöknek egymás elöl. Ez a megszökés pedig olykép történik hogy az illető hivatal ma itt van, a másik hivatal ennélfogva ide is küldi az ügydarabokat; amikor azonban a kézbesitő az aktákkal be akar menni a czimzett hivatatalba, hivatal helyett üres szobákat talál, amelyeket épp akkor meszelnek derék me- szelők, buzgón énekelvén, e közben a nemzetközi meszelő-nó- tát, hogy : Ké—ék a ne—efelejts, Zö—öld a le—evele. Ké —ék a ne- efelejts, Zö—öld a le—evele . . . És melléje épp ily lassú taktusban vetik a falra a maltert. Mikoron pedig egyszerre csak jön a pallér, akkor Ixirte len rákezdik a gyorsát, mintha gyorsan dolgoznának : — Kékanefelejts Zöldalevele Kékanefelejts Zöldalevele. A kézbesitő pedig ijedten kérdezi a meszelőktől : — Hát a hivatal ? — A hivatal ? Hm. A hivatal bizony már nincsen itten. — Hát hol van ? — Elköltözött. — Aztán hova költözött ? — Hm. Forduljon Telkes Simonhoz, Atilla-utcza 136. szám. — De hisz’ az a névmagyarositó-egyesület elnöke ! — Akkor forduljon Halmos Jánoshoz, Károlykaszárnya. Szegény kézbesitő persze nem mer elmenni Halmoshoz, hanem keresni kezdi a keresendő hivatalt, akárcsak Andrée az északi sarkot. És nincs kizárva a lehetősége annak, hogy Andrée, aki pedig már elveszett, visszakerül, a kézbesitő pedig — még akkor, sem találja meg az elköltözött hivatalt, amely eképen elszigetelve, pompásan heverhet babérjain és restan- cziáin (vagyis magyarán szólva : rest ancziáin.) ' Ilyen ravaszságok történnek Budapest székesfővárosánál. De bolondos volna, aki azt hinné, hogy mindez, csak jámbor munkakerülésből történik. Óh nem! A hivataloknak ez a bujósdija korántsem munkakerülés, hanem ellenkezőleg egyenest arra czéloz, hogy az egyes ügyosztályok és segédhivatalok minél ha marább elvégezhessék a dolgaikat, s egyáltalán ne legyen jövőre restanczia. Mert világos, hogyha a hivatalok nem találják meg egymást, akkor a hivatalok nem is sózhatják egymás nyakába az ügydarabokat. Ha pedig nem sózhatják egymás nyakába az ügydarabokat, akkor az anyaghalmaz egyáltalán nem szaporodik, s igy a sok szép restanczia aránylag igen hamar elintéződik ; s kivált, ha semmi uj darab nem jön, a hivatalok ügykezelésének gyorsasága előbb-utóbb egyszerűen mintaszerű lesz. Erre pediglen nagy szükség van. S ezért oly helyes azaz intéz kedés, hogy a régi Károlykaszárnya ócska épületét, amelynek egy részébe mindenféle rőíösöket, henteseket és kofákat oly ügyesen belecsőditettek, most a maga egészében városházává alakítsák át, s azoka* a hivatalokat, amelyeket eddig ideiglenesen helyeztek el egyik helyre, most — állítólag — véglegesen más helyre költöztessenek. És ez a költöztetés szép és megindító ! A volt katonatiszti kaszinó termeiben ez idő szerint fővárosi mérnökök dolgoznak, hogy a parquette-et a tanács I. és IV. ügyosztálya számára alakítsák át. Ennek a két ügyosztálynak tudniillik most igen szűk a helyisége. A tiszti ügyészség is hasznát veszi ennek a költöztetésnek, mivelhogy az ő helyisége is szűk és alkalmatlan, a fölvezető lépcső pedig éppenséggel életveszélyes; bérházakban ilyenen szokták a hordárokat és cselédeket nyomorgatni. Szóval minden rossz és semmisem jó s a Károlykaszárnya még nagy átalakulások elé néz. A ka szárnya főfrontjához csatolják az ott levő kis bazárépületet, az épület egy részét harmadik emelettel látják el, a boltokat kiköltöztetik, s a falak elé állványokat raknak, mig a folyosókon tót és olasz napszámosok fogják előbbre tolni a város ügyeit meg a maiteres talicskát. S e pompás chaosban azután nagyban megkezdődik majd a hivatalok kedves bujósdija, a régi helyről uj helyre való költöztetése. Ez már a tavaszszal meglesz, s aki nem akarja, hogy ügyes-bajos dolgát csak a XX. század végén intézzék el a városnál, vagy pláne összes ügyiratai örökre és végzetesen odavesznek a malterben : az siessen és igyekezzék még a tavasz előtt visszavonni és venni a várostól kis aktáit. Mert a nagy bujósdinak a kis ügyek esnek majd első sorban áldozatul. S. Knrolyka. A Károlykaszárnya belsejének rendezése. A Károlykaszárnya belső udvarát a központi városházához méltóan fogják disziteni. A belső udvarokon 24. sorfát, 66. csoportfát, 700. cserjét és 160. különféle dísznövényt ültetnek el, melyek az udvarokat valóságos parkká fogják átvarázsolni. Az udvar rendezése, beleértve az összes kertészeti munkákat is, összesen 24000 koronába kerül. A mostani gyatra gáz- világitás helyett villamos fényt fognak használni s az udvarokon hatalmas villamos ivlámpákat állítanak fel. Az épület belsejének rendezésével egyidejűleg rendezni fogják a Gránátos, most már Városház-utczát is. Az egész utczát aszfalttal burkol- tatják, ami 63333 koronába kerül. A vízvezetéki csőhálózatot is átalakítják 2680 korona költséggel, végre az utczában tizenkét uj gázlámpát állítanak fel, ami körülbelül 300 korona kiadást fog okozni.