Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-07-03 / 27. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Adómentesség kiterjesztés. — Az I.. II. III. kerület kérvénye. — Az idén november elsején megszűnik az L, II., III kerületnek az 1884 : XVIII. t.-c., illetőleg 1894 : XX. t. c.-ben adott 30 éves adómentesség. Ennek a kedvezményvesztésnek a nyomása alatt történt, hogy előbb az I., majd a II. és III. kerület tett lépéseket az adó- mentesség kiterjesztésére, illetőleg folytatására. Ezúttal nem akarunk annak a fejtegetésébe bocsátkozni, hogy van-e létjoga a fővárosban ezután is az adómentes házaknak. Lesz alkalmunk ezzel a kérdéssel a lakás- mizériákkal kapcsolatban bővebben foglalkozni. Most regisztrálják a kerületek mozgalmát s ismertetjük a középitési bizottságnak ez ügyben hozott határozatát Az I. kerület részéről Scheich Károly bizottsági tag még taraly javasolta a közmunkatanácsban, hogy kérjék a kormánytól a 30 éves adómentesség ki (erjesztését a Döbrenley és Apród-utczára, továbbá az Attila-körútra. A kedvezmény megadását ahhoz a feltételhez kívánta kötni, hogy az érdekeltek öt éven belül kötelesek szabályszerűen építkezni. Röviddel ezután a II. kerület részéről Szabó M. Ferencz bizottsági tag intézett hasonló irányú kérelmet a fővároshoz. Szabó a kedvezményt a Lánczhíd-utczára, és a Fő-utczának a Margil-hidig terjedő nyugati oldalára kívánja kiterjeszteni. Természetesen a III. kerület sem akart elmaradni a mozgalomtól. A kerület bizottsági tagjai közös kérvényben fordultak a fővároshoz, s a nem éppen jelentéktelen kedvezményt az ó-budai rakodópartra, a Zsigmond-utczára, Lajos- utczára, Fő-térre és Pacsirtamező-utczára kérik megadni. Kérelmük megokolásában felhozzák, hogy az 1896 : XXIII. t.-czikk még a vidéki városoknak is nagyobb kedvezményt biztosít, mint Ü-Budának, mely a fővároshoz tartozik. Ó-Buda csak 12 évi, házadómentességet élvezhet, mig a vidéki városok a pénzügyminisztertől 15 évi, sőt mint Pozsony, Szombathely, Zágráb, Eszék példája mutatja, 18 esztendős kedvezményt is nyerhetnek. Az adómentesség ügyében a mérnöki hivatal (a mely épp úgy adó- mint orgona- és biczikli- szakértő) javaslata ez : A megindult mozgalom indító oka az, hogy a törvényesen nyert adókedvezmeny az idén novemberben: a Váriéért-rakodópart, Margit rakodópart, Pálffy- tér, Zsigmond-utcza, Prímás-utcza, Üstökös-utcza és Vidra- utcza területén lejár. A kérvényeket a hivatal alapos megfontolás tárgyává tette s a következő útvonalakra véli a 30 éves adómentességet kiterjeszteni: Az I. kerületben: az Attila-körúton a Szent János-térig, továbbá az Apród-utczára és a Döbrentey-utcza nyugati részére. A II. kerületben: a Lánczhid-utczára, és a Fő-utcza mindkét oldalára a Pálffy-térig és a Margit-körút Széna-tér és Török- utcza közötti szakaszára. 1899. július 3. A III. kerületben: a Zsigmond-utczára. Lajos-utczára, az óbudai-rakodópartra és a Fő-térre; a Pacsirtamező-utczára nem. A javaslat az építési kötelezettséget öt évben kívánja megállapítani. A szabályozás következtében eleső útteriiletek ára előre megállapítandó, de a hol lehet, az eleső területeket ingyen kell a fővárosnak megkapnia. A kedvezményt a középítési bizottság akkor akarja kérni, a mikor az érdekelt területeket rendezni fogják. Hol legyen az új Nemzeti Színház. — Levél a szerkesztőhöz — A napilapokat bejárta a hír, hogy a Nemzeti Színház új intendánsa — a tulajdonos városi tanácsot vagy a közmunkák tanácsát meg sem kérdezve. — már kiszemelte az új Nemzeti Színház telkét. Az Erzsébet-tér verebeinek ismert csiripelése olyan vonzerőt gyakorolt a nemes tervezőre, hogy a múzsa hajlékának helyét széles e világon máshol fel nem találhatta, mint éppen az Erzsébetkert sétányain, mely pedig szerintünk a kívánt czél szempontjából a világ legalkalmatlanabb helye. Röviden elmondjuk okainkat. Ha csak arról van szó, hogy a város legszebb kertje egy részének felhasználásával ingyen telket kap az új színház, ha mi is, mint a tisztelt tervező, csupán anyagi oldaláról tekintjük az egészet, akkor ne is tegyünk egyebet, mint létesítendő közintézeteinket az amúgy is szűk közterek elrontásával sorra állítsuk fel. Akkor fogadjuk el azt az érvet is, hogy a nagy fák kegyelemből helyükön megmaradhatnak és csak a virágágyak, no meg az üdülő közönség sétatere lesz átadva a tótok csákányainak De másnak meg az a véleménye, hogy a tér, a levegő, ezek sem megvetendő tényezők a kőtömegek eme városában, hol üdítő hely olyan kevés van, hogy a németek fiatal uralkodójának épen csak a Fíirdő-utcza nyerte meg kiváló tetszését, hol két kertet is talált, holott most a nemes tervező ezt túlsóknak tartja, oly soknak, mely a részbeni beépítést is indokolttá teszi. Ha már ingyen területet akar okvetlenül, akkor a belterületen is kap ilyet, de a nagy gonddal befásított tereket ne bántsa. Különben közlekedési szempontból sem volna az Erzsébet-tér egy színház czéljaira alkalmatos, mert a kocsiforgalmat a Fürdő- és szomszédos szűk utczákra terelni lehetetlen; ha pedig a kocsik a kert sétautait vennék igénybe, az üdülő közönség egyetlen kertjéből a gróf úr különös terve miatt teljesen száműzve volna. Azt mondja a tervező gróf, azért kell fák közé építeni az új színházat, mert a jó akusztika folytán annak csak alacsony építési mód felelhet meg és egy befásít- tatlan nagy téren a szomszédos nagy házak azt építészetileg is agyonnyomnák. Erre azt jegyezzük, ha nem monumentális alkotás van tervezve a hazai múzsa igaz hajléka gyanánt, miért akkor újat építeni'? S mondjuk itt meg mindjárt, hogy különben is kételyünk van arra nézve, vájjon okvetlen szükséges-e egy új Nemzeti Színház építése? Párisban a Moliére által használt „Theatre francaise“ szűk és régies, de ősi tradiczióktól áthatott helyiségei nyújtják ma is a legművészibb élvezeteket az egyéb modern színházak czifraságaitól és nagy méreteitől elfásult francziáknak. Az ily kisebb színház akkuszti- kája is jobb, hiszen a tervező maga is épen ezt akarja elérni az alacsonyabb méretekkel. Egész más egy modern opera, vagy olyan színház, hol az operettekben is elő
