Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-10-23 / 39. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. október 23. nagy művésznő Hamletbe fektetett. Itt elég legyen kiemelni, hogy a bámulatos alakítás, a zenei csengésű szavalás elfelejtették azt, hogy asszony játszik, mi kezdetben kissé zavarólag hatott. A kiállítás és rendezés annyira mintaszerű volt, hogy minden jelenet beillett volna élőképnek, melyek között különösen Ophelia temetése vetekedhetik a legszebb festményekkel. Alig hogy Sarah Toscaval,^műsorainak talán legrosszabb darabjaival, de leghatásosabb szerepével befejezte fellépését, a Nemzeti Színház mutatta be Szegény Máriát, Voss Richardnak, a kiváló, de régibb iskoláju német drámaírónak darabját. Voss nem modern író. Nem azért, mert nem veti meg a színpadi technika elismert hatású eszközeit, de mert czélzatos darabokat ír. A naturalisticus darab a cselekményt az adott jellemnek és körülményekből fejleszti; a kiinduló pont az első fölvonás. A régibb iskola, mely az ifj. Dumas- ban érte el fénypontját, egy erkölcsi thezisből indul ki, melyet a darab utolsó jelenele illusztrál. A többi csak arra való, hogy ezen jelenetet elkészítse. ígv Voss darabjában is a hősnő, Mária marquise (Márkus Emilia) inkább férjhez megy Camillo herczeghez (Chászár), és nem Eurico festőhöz (Mihályi!), kit szeret. De mindez csak azért, hogy végül belássa, hogy gazdagság szerelem nélkül nem boldogít, és hogy ez utóbbit örökre eljátszotta. Ez az epizódokkal némileg kidiszített cselekmény dióhéjban, mely, hogy a tendenciózus véghez vezessen, gyakran nem éppen természetes helyzetet teremt. A tendenciózus, a cselekményt nem mint a naturálisták, élőről végig, de ellenben a végéről hátrafelé fejlesztő drámaírás az efféle helyzetekkel nehéz próbára teszi a művészet tudását és tehetségét. Az e heti premiéren művészeinknek ezen nehézségeken sikerült győzedelmeskedni, úgy hogy Ítéletünket abban foglaljuk össze, hogy az estéből a jó vonások a nemzeti színházé, a rosszak pedig a szerzőé. Különösen Török Irma kisaszonyról emelhetjük ki, hogy vitézen megküzdött a személyiségének meg nem felelő szereppel, míg Márkus Emilia asszony egy fényes szereppel egészítette ki gazdag repertoirját. A közönség kellő elismeréssel is adózott ezen alakításnak, melynek kedvéért hajlandó lesz talán a gyenge darabot is megtűrni az állandó műsoron. A színházi előadások akadálya. A budapesti színházak igazgatóinak jobb sorsra érdemes törekvése megakad a tűzoltó-főparancsnoknál. A színházigazgatók hétköznap délutánokon is akarnak előadásokat tartani, hogy olcsóbb helyárakkal tegyék lehetővé a szegény néposztálynak a magasabb szellemi élvezetet. Kulturális törekvésüket helyesli minden fórum, a rendőrség is, a tűzoltóság is. Mégis a tűzoltóság mond vétót. A színházak hétköznap délutáni előadásaihoz épp olyan számban kell tűzoltókat kirendelni, mint az esti előadásokhoz. Ezt a beosztást a tűzoltóság nem bírja meg. A rendes nappali inspekcziót is alig győzi; a színházi inspekcziókra pihent és gyakorlott tűzoltókat kell kiállítani. Épp emiatt a tűzoltó-főparancsnok a leghatározottabban ellenzi a hétköznap délutáni előadásokat. Kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a tűzoltófőparancsnoknak a tűzoltók csekély számát illetőleg: mindenben igaza van. A legénység túlságosan el van foglalva, alig akad elég alkalmatos egyén az esti színházi felügyelethez; arról szó sincs, hogy a délutáni inspekcziózást a mai létszám mellett elláthassák. Ezt mondja a tűzoltó főparancsnok. A tanács belátta a tűzoltó-főparancsnok előterjesztéseinek alapos voltát — s ennek következtében a színházigazgatók kérelmét elutasította. Tehát nem lesznek hétköznap délutáni szinielőadá- sok, a míg a tűzoltókat nem szaporítja a főváros. A Kisfaludy-színház szünetel. A Kisfaludy-szinház igazgatója bejelentette a fővárosi tanácsnak, hogy az árvíz annyira megrongálta a színház fűtőházi berendezését, hogy a helyreállítása hosszabb időt vesz igénybe. A míg a javításokkal elkészülnek, a színházban az előadások szünetelni fognak. Posta-szolgálat. A kereskedelmi miniszter a budapesti posta-szolgálatról ezeket teszi közzé : A székesfőváros posta-szolgálatának javítása végett a levélgyűjtő szekrények száma 237-ről 544-re, a levélgyűjtő járatok száma 306-ról 312-re, a helyi járatok 256-ról 305-re és a kézbesítő járatok száma 200-ról 217-re emelkedett. Ezenkívül a postacsomagok tömeges feladásának egyszerűsítésére és gyorsítására úgynevezett csomaggyűjtő járatokat rendeztek be, melyekkel nagyobb gyárosok, kereskedők iparosok stb. postacsomagjai közvetlenül az illetők gyári, vagy ipari telepről, vagy üzleti helyiségből díjmentesen szállíttatnak a keleti pályaudvarban levő rovatoló postahivatalhoz. Ellenszolgáltatásképen a posta csak azt kívánja, hogy az illetők a csomagokat és azok szállítóleveleit a postai szabályoknak megfelelően teljesen fölszerelve és díjazva a rendes időre átadáshoz készen tartsák. Az express levelek gyorsabb kézbesítése érdekében a pályaudvarok és a főpostahivatal közt kerékpár-járatokat rendeztek be. A székesfővárosban használt postakocsikat az 1897. évi költségvetéssel nyert felhatalmazás alapján, a postamestertől a kincstár tulajdonába vették át és most a kocsikat házilag gondozzák és javítják. Erre a czélra egy külön kovács-, bognár-, lakatos- és fényező-műhely szolgál. A nagyobb javításokat azonban a szerződött kocsigyárosoknak adják ki.
