Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-24 / 17. szám
I 4 házt., Tamássy József id., IX. kér., ny. pénzügyi titkár, házt., Váradi Antal dr., VIII. kér., dramaturg, Tichtl János, min. osztálytanácsos, házt., Agorasztó Tivadar, VIII. kér., házt., Blumenthal Ferenez, VII. kér., házt., Fischer István, VI. kér., házt., Freiberger Dávid, VI. kér., házt,, Goldfinggr Jakab, VII. kér., házt., Herzog Manó, VI kér., házt., Hermann Ignácz, VI. kér., házt., Horváth Béla, I. kér., mészáros, házt., Kohn Jakab, VI. kér., kávés, Kollár Dávid, V. kér., házt., Laubál Istán, VI. kér., házt , Lindmayer János, III. kér., házt., Lö- winger Fülöp, VI. kér., házt., Mizura Mihály, VIII. kér., kocsigyártó, házt., Páris Vilmos, IV. kér., házt., Pollák Manó, VII. kér., házt., Schlosser József ifj., III. kér., házt., Steiner Lipót, VI. kér., házt., Szabó Jenó', VI. kér., házt., Trettina József, I. kér., házt., Válkay Bertalan, II. kér., kur. biró, háztulajdonos, Wahlkampf Henrik, VI. kér., házt., Wahlkampf Károly, VI. kér., házt., Weisz Manó, VI. kér., házt, "König Gyula, VIII. kér., Klein Gyula, IV. kér., K. Lipthay Sándor, Vili. k., Nagy Dezső, IX. kér., Pecz Samu, VIII. kér., Rados Gusztáv, VII. kér., Rejtő Sándor, VI. kér., Tötössy Béla, VII. kér., műegyetemi tanárok. A törültek a következők: Jálics Dénes, Pois Norbert, Haszmann József, Sitz Károly, Grötschel Imre, Wodianer Fülöp, Trunner József, Ander- lik Ede, Amár Mihály Dávid, Nyíri Lajos dr., Dankovszky István, Giczey Samu, Révai Lajos dr., Ullmer Lázár dr., Horváth Boldizsár, Schindler Károly, Szabóky Alajos, Kotzó Pál, Morbitzer Lőrincz, Szivirszky Antal, Barabás Miklós, Eigel Nándor, Seidl József, Zette Ágoston, Egerváry Géza, Gurtner János, Mottl Román, dr. Davida Miklós, Schlesinger Jakab, Őrlik Mór, Egyedi Lajos, Tenczer Pál, Eekerman Ede, Goitein Soma, Löwy Adolf, Politzer Adolf, Ruzitska Ármin, Nagler Izrael, Nagler Gerzson, Fond Lipót. A taxamérők ügye. Alig van olyan kérdése a fővárosnak, a melyet többször szellőztettek, erősebben támadtak volna, mint a bérkocsimizériák ügye. Évtizedes panaszok, általános megbotránkozást keltő sérelmek, a sajtó legmesszebb menő akcziója is csak annyira tudta előre vinni azt a kérdést, hogy a millennium előtt határozatot hozott a főváros törvényhatósága a bérkocsiknak taxamérőkkel leendő ellátására. És azután újra megfeneklett az ügy. A bérkocsisok ugyanis tulajdonképp a rendőrséghez tartoznak, kihágásaikat a rendőrség tűri, goromba, követelő magaviseletük a rendőri indolenczia következménye, a főváros törvény- hatósága a maga hatáskörében igen keveset lendíthet a mai állapotokon. De egyet a maga reputácziója érdekében még is megtehet. Azt, hogy közgyűlési határozattal arra kéri a belügyminisztert, hogy a rendőrfőkapitánynál hónapok óta heverő taxaméter-szabályrendelet tervezet revízióját sürgesse meg. A főváros közönségének tiirelmességéről meséket lehetne írni. De a legmesésebb az, hogy maguk a ható1899. április 24. ságok mennyire kihasználják ezt a híressé vált türelmet. S igazuk van. A főváros polgársága maga nem törődik, az érdekeivel. A bérkocsisok gorombasága, vakmerő fellépése nem ríkatja már a gyöngébb nemet, nem sérti az önérzetes embert: mind a két nem megszokta a pacz- kázó modort. S mert a megszokás a vérébe ment át, eszébe sem jut a panaszkodás. A főkapitány pedig úgy gondolja, minek bántsa a bérkocsisokat, ha a közönségnek nincs ellenük kifogása. Alkalmasint az az oka annak, hogy a taxamérők szabályrendelete nem kerül vissza a fővároshoz. A törvényhatóság tagjai azonban, különösen azok, a kik 1895-ben olyan vehemensen támadták a bérkocsisok viselkedését, emlékezzenek vissza egy kissé a múltra is s a legközelebbi közgyűlésen ne sajnálják megkérdezni a polgármestert, hogy mi van a taxamé- rölcröl szóló szabályrendelettel ? A legújabb városházi terv. Tervezők: dr. Bárczy István és ifj. Salkovits Károly. A középítési bizottság legközelebbi rendkívüli ülésén fogja az új városház elhelyezését, valamint a Károly- kaszárnyának és környékének szabályozását megvitatni. A Mérnök- és Építész-Egyesület, valamint a főváros által megejtett két rendbeli tervpályázat igen sok érdekes adatot szolgáltatott, de nem produkált olyan tervet, mely a városházépítési, városrendezési, közlekedési és pénzügyi érdekeket kellőkép összeegyeztette volna. Legutóbb Heuffel Adolf középítési igazgató részletes jelentést tett ebben az ügyben, s a különböző tervek alapján több módosított tervezetet is mutatott be, a melyekben igyekezett az előbb felsorolt különböző igényeket kielégíteni. Az ekkép összegyűlt szabályozási tervek száma a napokban egy igen figyelemre méltó tervvel szaporodott, a mely igen szerencsésen oldotta meg ezt a nehéz problémát, s alapos megfontolás mellett azt a benyomást kelti, hogy az új városháznak a Károly-kaszárnya helyén a különböző tekinteteknek egyaránt megfelelő alkalmasabb elhelyezése alig képzelhető. Tekintve a szóbanlevő kérdésnek évszázadokra kiható jelentőségét, érdemesnek tartjuk az utóbb említett kiváló tervezet ismertetését a tervezők által beterjesztett jelentésből szószerint közzétenni: Figyelemmel kisérve az új városház elhelyezése, valamint a Károly-kaszárnya területének és környékének szabályozása kérdésében eddig lefolyt tárgyalásokat, azon impressziót nyertük, hogy ez a nagyfontosságú kérdés még mindig nincsen teljesen kimerítve. Ebből kiindulva és sarkalva az ügy rendkívüli jelentőségének tudatától, kutattunk oly megoldás után, mely az új városház kérdéséhez fűződő különböző irányú követelményeknek tökéletesebben megfelel. Eme vizsgálódásaink eredményekép egy újabb elhelyezési és szabályozási tervet készítettünk, s azt Heuffel Adolf főv. középítési igazgató úrhoz beterjesztettük. < Mielőtt tervezetünket ismertetnők, ki akarunk terjeszkedni azon szempontokra, a melyek az új városház MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
