Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-10-02 / 36. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 1899. októbber 2. _ > Egy másik pedig fogyasztási adóval kivánná sújtani a polgárokat, félkilónként 2 krajczárjával. __ Még egy másik, — folytatta nekikevülve Vaszilievits ta nácsnok úr, de hirtelen elhallgatott. — Eh szolt aztan halkan, kis idő múlva, — ha két napig folyton beszélnék sem tudnám felsorolni azt a számtalan jó tanácsot, mely beérkezett hozzánk. Még Transvaalból is jött pályamunka. — És — folytatta csüggedten, — hogy ilyen borzasztó halmaz jó tanács gyűlt össze, éppen ez okoz iszonyú gondot nekünk. Mert egyik tanács jobb, mint a másik és mi nem tudunk közülök választani. Képzelje csak el: 49353/4 jó pályamű közül a legjobbat kihüvelyezni! — Jó magam, 2 tanácsjegyző, 4 fogalmazóm s a legügyesebb számvevőségi tiszt egész éven át hiába törjük rajta a fejünket, nem vagyunk képesek a legjobb tanácsot megtalálni. — Melyiket válasszuk, melyiket válasszuk ! ? — És — tört ki egyszerre csak zokogva — a dolognak az a vége, hogy a 49353/4 jó tanács közt az 1900-ik évre kerek másfél millió forint deficzit van előirányozva a költségvetésünkben. Kerek másfél millió, büliü, bühühü, bühühühühü . . . A két tanácsjegyző, a négy fogalmazó s a legügyesebb számvevőségi tiszt észrevéve, hogy főnökük zokog, kórusban szintén zokogni kezdtek : — Brühühühhühű ... Félrefordultam, mert magamnak is könnyet kellett kitörülni a szememből. —- így jár — szóltam magamban — a város, a melynek 49353|4 jótanácsa és egy rossz Tanácsa van. {Pályázó.) A jogügyi osztály feje. Lung György tanácsos a fővárosi tanács jog-, ipar-és ren- rendészeti (I.) ügyosztályának vezetője most kezdte meg szabadságidejét, melyből egyelőre öt hetet fog élvezni. Az ügyosztály vezetését távolléte idejére Antal Gyula tanácsjegyző vette át. Az iparhatósági megbízottak köréből. A VI. kerületi iparhatósági megbízottak legutóbb ismét népes ülést tartottak, mely alkalommal többrendbeli előterjesztést tettek a fővárosi tanácshoz. így többek közt arra kérik a tanácsot, hogy a székesfőváros hivatalos lapját a „Fővárosi Közlöny“-t rendszeresen küldesse számukra is, úgyszintén az iparügyi szabályrendelet tervezeteket adja ki nekik is véleményezés végett. Ezenkívül hivja meg őket ezentúl a tanács a telepengedélyezések előtt és a foglalkozást közvetítő s zálog üzletekben időszakonként ellenőrzés czéljából tartani szokott hivatalos vizsgálatokra, s kívánja be véleményüket a kereskedő és iparos inasok idő előtti felszabadítása, gyári jelleg megállapítása, ország czímere, udvari szállítói czím használata felmerülő kérdéseiben is; valamint az iparkihágási ügyekbe is legyen informatív természetű beleszólásuk. íme egy testület Magyarországon, mely arról panaszkodik, hogy kevés a dolga, és munkát kér! Végül megkereste a megbízottak testületé az országos iparegyesületet, hogy az iparhatósági megbízottak közeledő új választása alkalmából indítson országos mozgalmat, a fővárosban pedig maga az egyesület ejtse meg a jelöléseket. A kerepesi-temetö eladása. Egyik előkelő számvevőségi tisztviselő, tekintettel a főváros nehéz pénzügyi helyzetére, azt a tervezetet vetette fel, hogy a kerepesi-temetőt mondják fel s a Józsefvárost egészítsék ki az új területtel. A terv czélja egy új kölcsönalap létesítése. A temető 300,000 négyszögöl, a mely 100 forintjával harmincz millió forint. Ebből a parczellázásoknál elesik három millió forint, a sírbolt áthelyezésekre két millió, marad tisztán 25 millió forint. A temetőben levő történelmi nevezetességű sírok és sírboltok áthelyezését a főváros végezné. Erre a czélra a belterületen kívül külön helyről kell gondoskodni. A temető többi része a X. kerületi új temetőbe helyeztetnék át. Az áthelyezést a felek magnk végeznék, ha a temető felmondása 30 évre történnék; ha pedig a főváros rövidesen akarja a területet értékesíteni, akkor a maga költségén végezné az áthelyezést. Erre a czélra irányozott elő a tervező a 30 millióból két milliót. Halálozás. A főváros tiszti ügyészségét érzékeny csapás érte. Egyik buzgó tagja, Csete Kálmán tisztiügyész, e hónap 25-én 48 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Temetése nagy részvét mellett szeptember 27-én volt. London köszöneté. London város tanácsa megkereste volt a budapesti tanácsot, hogy a főváros tűzbiztonsági szabályrendeletét küldje meg tanulmányozás czéljából. A tanács a kérelemnek természetesen készséggel eleget tett, mire London város polgármestere udvarias hangú átiratában köszönetét mondott az előzékenységért. A czinkotai viczinális. A Mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesületének elnöke, Meixner Emil, az egyesület nevében panaszos kérvényt adott be a kereskedelmi miniszterhez, mert állítólag a Budapest— czinkotai h. é. vasút kocsiajai rozogák, piszkosak, az igazgatóság kevés kocsit járat, a vonat igen kevés állomáson ?áll meg, a menetdíj drága, a menetrend rossz, végül — bár a viczinális a közúti vasút társaságé — a keleti pályaudvarhoz járó villamos kocsik és a vasút között kellő kapcsolat nincsen. A miniszter a felszólalást most intézte el s leiratában védelmébe veszi a megtámadott vásútat. A vasúti kocsikat ugyanis csak tavaszszal újították meg, panaszra ellenük tehát nem igen lehet ok. A miniszter azonban figyelmeztette a vasútigazga- tóságot, hogy azokat jól gondozza s a reggeli és esti vonatokhoz kellő számú kocsikat kapcsoltasson. A menetdijat a különféle bérlet és füzet jegyek által már a lehetőségig leszállították, a hol pedig rendes állomás (tehát pénztár) nincsen, a felszálló utas a kalauznál rendes áron kapja a jegyet. Végül megjegyzi a leirat, hogy a viczinálist a villamos rendesen meg szokta várni, azonban erre kötelezni nem lehet, mert a pusztán utczai forgalom lebolonyítására szolgáló közúti vasutat a rendes gőzüzemű vasutakkal kapcsolatba hozni nem lehetséges. A miniszternek legnagyobb részt igaza van, mert a czinkotai viczinális minden tekintetben kölönb a többi h. é. vasutai nknál, azonban kétségtelen az is hogy az igazgatóság a saját tulajdonában levő villamossal szorosabb összekötettésbe állíthatná. Bizonyos napokon például az utolsó vonat czinko-
