Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-29 / 22. szám
1899. május 29. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS li '■r főnöke megbízásából — de sem a vegyes bizottságban a fővárost képviselő tanácsos, Vosits, sem a közgyűlés két kiküldött bizottsági tagja, a minisztériumba meg nem hivattak, a tervet nem látták, alá nem Írták, a tanács az egész dologról nem értesült; ily hamis alapon indult meg az építés. Mikor a tanács ezt megtudta és betiltotta, az engedélyes társulat a városi hatóságot mellőzve, fölebbezését egyenesen a minisztériumnak adta be s csak egy nyomatott másolatot küldött a polgármesterhez; jól tudva, hogy a minisztérium nem tagadhatja meg pártfogását ily előzmények után. S minthogy a tanács még mindig vonakodott, a minisztériumból jött a dörgedelmes dorgatórium. A tanács megijedt és engedett s csak jogföntartással kívánt élni. De a közgyűlés saját illetéktelenül eljáró mérnökei ellen vizsgálatot rendelt, a minisztérium leiratának a hamis tervekre vonatkozó sérelmes pontjait el nem fogadta, föliratot határozott autonom jogainak megóvására s bizalmat szavazott tüntetésképp a tanácsnak s különösen Vosits Károly tanácsosnak. 3 Képzőművészet. Tavaszi tárlat a műcsarnokban.* v. Arczkép van a tárlaton elég, közte igazán jó is, sőt mesteri. A többi felett állnak a Cottet Charles (209. sz.), Rippl- Rónai (188. sz.), Ferenczy Károly (256. sz.), Ziegler Károly (90. sz.) által festettek. Cottet képe magát a művészt ábrázolja, igazán értékes, teljes, nagykvalitásu munka. Egy kissé régieskedő, de gyönyörű mindenképen. Nem láttam a művészt életben soha, de azért nem kételkedem, így kell kinéznie s nem máskép, any- nyira meggyőző. Van a képen egy asztalrészlet: könyvekkel és gyertyatartóval, kitűnő ez is. Cottet mester, ecsete hatalmas, erős. Hippi-Rónai József hat arczképet állított ki, valamennyi pastell. (184., 185., 188—191. sz.) Ezek közt van egy, a 188. számú, Konti József a Népszínház népszerű karmesterének portrait-je, mely nagyon kiválik a többi közül. Szellemes, érdekes kép. Rajzolva is jól van és teknikai raffinement-val sajátságos hatást ér el evvel a sötét képpel. Ferenczy Károly két férfiarczképet (255. és 256. sz.) állított ki. Jobb a második, Gömöry Olivér portrait-je, kitűnő kép, daczára a misztikus festési módnak. Mint valami fátyol mögül, úgy látjuk a finom és érdekes arczot. Egy pár kifejezésteljes szem gondolatokba merülve mintegy a távolba tekint A ki ezt a képet látja, nem hamar feledi el, megismeri az eredetijét az utczán, habár a kép talán jelentékenyebbet mutat a valóságnál. De azért kérdem : ha ez a kép valamivel kevésbé vizionnaer, kevésbé elfátyolozott lenne, kevésbé jó lenne-e, vagy nem-e még jobb ? :’rVv** * Előző közleményt lásd a 17., 18., 19. és 20. számban. A Berlinben élő magyar Ziegler Károly fiatal nőalakot festett, ülve, profilben, igénytelen ruhában : fekete aljban, oliv- szinü blouse-ban, veres övvel. Kedves, finom metszésű arcz, barna hajjal. A tárlat legrokonszenvespbb portrait-j,e.; Semmi poze, semmi attektált világítás, tiszta természet és igazság, egyszerűség. Az ember majd elfelejti, hogy kép-előtt áll, valóságot képzel. Ha még a tónusa kissé melegebb volna —- de így is igen szép. ' ' - 7 Íj! A • .’. •• . A most felsorolt arczképek a legkiválóbbak, de van még szép képmás elég számmal. Kétségtelenül tehetséges, erőteljes művész László Fülöp. Szerencsés is, olyan korban, melyben más még a kezdet nehézségeivel küzd, ő már felkapott művész, kinek hire végig járja Európát, kire szívesen bízzák magukat a legelőkelőbbek. Most 6 képet (156—-161. sz.) állított ki, természetesen mind magas állású személyiség képmásait, de hiszed bárón, grófon alul alig fest már. Hogy ennyire felkarolják, néni is csudálni való, elegáns, tiszta, ízléses munkát végez mindég s bár hasonlóságra törekszik, a megrendelőnek hizejgő képet ad. Igen ügyes abban is, hogy felismeri a' lefestendőre nézve legkedvezőbb tartást, e tartásban festi meg a képet. Képei azonban legtöbbször mesterségesbe átmenők; alakjai inkább szerepelnek és érzik is, mintsem élnek. A természetesség hátrányára van az is, hogy rendszerint nem most szokásos ruhákba, kalapba öltözteti embereit, hanem vagy elmúlt idők szép divatjait keresi elő vagy fantáziaszülte öltözéket komponál, evvel is a lefestendőnek hízelgő hatást akar elérni. ’A tárlaton látható hat arczképei közt legjobb, mert a legegyszerűbb eszközökkel hat és ezért a legtermészetesebb' isr a német kan- czellár, Hohenlohe herczeg portraitje. Ugyancsak Hobénlohe herczegnek egy képmását kiállította László a mostanában megnyílt párisi Szalonban, amarról állítják, hogy jobb a mienknél is, mert készebb. Fess kép Reischach Hugó báróé, de ez sem oly közvetetlen már, elmúlt kor divatjába Öltöztetve. Én magam különben is mindig csudálkoztam azon, hogy a kik megörökíteni akarják magukat akár festő, akár egyszerű fotográfia utján, miért öltözködnek e czélra meg riém szokott, vagy legalább is ünnepi ruhába. Ez mindig a keresettség jellegét nyomja a képre, mig a megszokott habitus csak emeli a természetességet. Én, ha fotográfushoz mentem is, mindig hétköznapi, ép az időben legtöbbször magamra vett ruhába öltözködtem. Azután úgy láttam magam és úgy láthattak mások is, a miijén voltam. Ennek a véleménynek helyességét avagy helytelenségét dermmstrálni lehet László arczképeível és a fentebb méltatott Ziegler-féle női képmással. Amarokról azt hihetné az ember, hogy nem most élő, hanem egy-két századdal korábban élt személyek, avagy hogy valami jelmezünnepélyre vagy más ünnepségre készülnek. Ellenben milyen nemes, okos egyszerűség emezen, ezt a rokonszenves, kedves fiatal nőt úgy látja a néző, mint a ki otthonában ül, talán vendéget várva délután; ő maga is és ismerősei igy látták nem egyszer, egészen megelevenedik a kép,' élőnek veszszük. A fiatal Kernstock Károly saját arckképét (163. sz.) állította ki. Élénk, ügyes ! kép, de ez Is olyan, hogy az általa felkeltett benyomás az, hogy meg nem tekintve a katalógust, nem portrait-nek, hanem tanulmányfőnek vennők.
