Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-05-15 / 20. szám

1899. május 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13

lekkel behintett erdei úton egy kis leányt látunk, kezében bögrével, mögötte másik leányka talyigát tol.

A még fiatal Baertsoen Albert régi tengerparti kikötőt festett (67. sz.), holdteltekor. Elsőrangú, a modern áramlatot nemesen, mértékkel értelmező kép, kiváló színeinek, hangulatának finomságaival.

Bettmann Ludwig berlini tanár „Kacsáka tőzegárokban“ (588. sz.) és Esti séta a zátonyon (589. sz.) nevű festményei a maguk egyszerűségében is magas nívón állók, festői hatásúak.

Az idegenek közül még a párisi Girardot Louis Auguste állított ki két bájos subtilis képet: A rétek királynőjét (152. szám) és „Szunyadó vizet“ (1 53. sz ), melyeken természet, rege és hangulat megható összhangban találkoznak, — az angol John Terris (527. és 528. sz), nemkülönben Normann A. (34. sz.) figyelemreméltó képeket, utóbbi „Jotunheimen“ cz;m alatt havas tájat, melyen az alsó rész művészi, ezen a hó jobb Újvári hófedte tájainak havánál, — az ausztráliai születésű Bunny Rupert, a decadence festészet művelője „Szénalerakodást a tengerparton“ (70. sz.), finom elmosódott színekkel megfestve.

A mieink közül még Bródszky Sándor állított ki jó tájképet „Nyárfacsoport a Duna mentén“ néven (132. sz.), — Peske Géza „Ott, hol a törpék laknak“ czímű (8. sz.) hangulatteljes, kedves*képet. Kitűnő Kelety Gusztáv tája: „A fehér Körös Kis-Jenőnél“ (162. sz.), lelkiismeretesen, sok gonddal festett kép, meg van azon festvejminden bokor, minden gally, úgyszólván minden egyes levél; még a ki nem is híve ezen festési módnak, arra is rokonszenvesen kell hogy hasson ezen bájos kép ; a Kis-Kőrös gyors folyása, a közelgő zivatar felhői és a világítás igen jól vannak csinálva. A régibb mód képviselője Telepig Károly is, kinek „Szigliget romjai“ (139. sz.) és „Árvaalja“ (140. sz.) nevű képeit dicsérhetem; kevésbé jóknak találom a 138. és 141. számú képeit. Ellenben plein-air festő Nadler Róbert (Libák 577., és Falu vége 578.), ki előszeretettel magyar falukat fest, szereti a napot, igaz és hű. Három képet, (14., 15. és 222.), köztük két jól megfigyelt őszi tájat állított ki Bosznay István, — egész sor tájat Szlányi Lajos (79—84. szám.). A törekvő Katona Nándornak, ki úgy látszik, emanczipálta magát Mednyánszky hatása alól, két jó képe van : Hangulat a Dunán (13. sz.) és Esti Hangnlat (13/a sz.), az előbbi bárkát ábrázol a Dunán, este, a hollandi Van der Neer-re emlékeztet. Ujváry Ignácznak 9 képe van a tárlaton (43—50 sz.) köztük jó télitájak; a havat feltűnő routine-nal festi mindenféle alakban és világításban: frissen esett havat, letaposottat, a napfény által megvilágítva lila színben játszót, árnyékba borultat ; egyik képen igen jó az igazi téli hideg ég, a másikon a víz. Felemlítem még Kézdi-Kovács (32 — 33. szám), Mannheimer Gusztáv (24L —149. sz.), Mendlik Oszkár (573., 595. sz.), az érdekes Kacziányi Ödön (199., 200), a két Bruck (Lajos 251—252., és Miksa 173 — 174.), a különös Rippl-Rónai (193—196.) tájképeit, melyek közt a 196. számu~jpastell: „Sárosi mezők“ tetszik nekem, Edvi Illés Aladár (28—30., 521., 522.), Mihálik Dániel (35 , 37. sz.) tájképeit, Győrök Leo kissé rajztanáros tájait (128—130. sz.) Mendlik Oszkárnak említett képein jó a felcsapkodó víz porhanyó könnyűsége.

(Folytatása következik.) Doktor■

Hírek a városházáról.

Főállatorvosi hivatal.

Az állategészségügyi szolgálat tekintetében való intézkedés a fővárosok egyesítése óta a tiszti főorvosi hivatal hatáskörébe tartozik. Az állategészségügyi szolgálat azonban most már olyan fontosságra fejlődött, hogy önálló közigazgatási ágnak tekinthető, úgy, hogy a tiszti főorvosi hivatal a szintén óriás mérvben fejlődött emberegészségügy mellett az állategészségügyeket kellőkép el nem láthatja. Erre való tekintettel a Vili. ügyosztály előterjesztést dolgozott ki, melyben azt javasolja, hogy az állategészségügy a főorvosi hivatal hatásköréből vétessék ki s ezen ügyek ellátására a főváros föállatorvosi hivatalt szervezzen.

Reprezentácziós kiadások.

Most jelent meg Berlin város közigazgatásának 1889—95. évre terjedő működéséről szóló kimutatása. A tetszetősen ki állított munka (2-ik kötet) érdekesen számol be többek között arról, hogy az elmúlt 6 év alatt mennyit költött a város reprezentálási czélokra. A kimutatás szerint valamivel iöbbet, mint háromnegyed millió márkát. Ebből az összegből a császárnak a császári palota udvarán hódolati ajándékképp felállított monumentális kútra (a Schlossbrunnen) 315,432

márkát adtak. Az olasz király megérkezésekor az utak díszítése 175,563 márkába, a Feststrasse díszítése a Vilmos császár százéves jubiláris ünnepe alkalmából 160,000 márkába került. Továbbá 40,000 márkát adtak a tizedik német lövészünnepély alkalmából a díjak beszerzésére; 26,392 márkát Virchow tanárnak szánt díszpolgári oklevél művészi kiállítására és a Virchow dr. és Forkenbeck dr. főpolgármester arcz- képeinek megszerzésére; 10,300 márkát a német mezőgazda- sági és a vidéki gyümölcskiállítás díjazásaira. Más kiállításokra (baleset elleni megóvás, kertészet, művészet, Chicago, Péter- vár és így tovább) a már említett háromnegyed millión kívül még csaknem 371,000 márkát, a művészetek czéljaira pedig 130,246 márkát fordítottak. Az érdekes munka ezeken kívül még vagy 3 millió márkáról számol el, a melyet más természetű reprezentálásra költöttek. Szóval reprezentálnak a németek is, de legalább megörökítik azt, a mit tesznek, olyan alakban, hogy a közönséges halandó is tudomást szerezhet a község belső életéről.

A belvárosi vásárcsarnok.

Julius elsején megnyílik a Károly1/aszárnya lovardahelyiségében a belvárosi vásárcsarnok. A csarnokban 100 elárusító kap helyet, de elárusító rekeszeket a főváros nem ad nekik. A helybérek mindazonáltal ugyanolyan magasak lesznek, mint a többi csarnokban A meglehetős primitiv berendezésű árúhelyekre már is túlsók a reÜektánsok száma A csarnok jövendőbeli nagy forgalmát sejteti az, hogy a lovarda körül az összes földszinti helyiségeket kibérelték a legkülönbözőbb iparüzletek czéljaira.