Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-01-30 / 5. szám

1899. január 30. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből. VII. A rendbirságolás jogával a hivatalfőnökök is ruház- tassanak föl. A fegyelmi büntetések közé a szolgálati tekintetekből való nyugdíjazás is fölveendő. Az egyes állások különböző üzetési fokozatának a választás mellőzésével fokozatos előléptetés útján való betöltése, a tisztviselők fizetésének helyesebb alapon való rendezése s a korpótlék behozatalára vonatkozó kérdéseket a közgyűlés ezúttal nem vette érdemleges tárgyalás alá, minthogy azok rendezése nem a törvény, hanem az alkotandó szolgálati pragmatika keretébe tartozik. Végre fölkérendőnek határozta a belügyminisztert, hogy a közigazgatási bizottság intézményének és a köz­munkatanács hatáskörének helyesebb alapokra való fek­tetésének czélszerű reformját vegye fontolóra. Ezen eszmék fölvetésével fejeződött be a fővárosi közigazgatás újjászervezésének éveken át vajúdott ügye. A belügyminiszter a fővárosi törvényt nem módo­sította, de keresztülhajtotta a kerületi elöljáróságok szer­vezéséről szóló 1894. évi XXXIII. trv -czikket és ezzel örökre véget vetett azon szégyenletes állapotnak, hogy az ország fővárosában az elsőfokú közigazgatás élén laikus egyének továbbra is nevetség tárgyává tehessék a jogszolgáltatást. És ezzel a székesfővárosi adminisztrácziónak egy veszedelmes fekélye Ion kiirtva. Valóban nem lehetünk elég hálásak Hieronymi Károly belügyminiszter iránt, azon császármetszésért, melyet a laikus elöljárók bal­fogásai által lenyomorított közigazgatáson végzett. A bécsi mintára készült törvény és szál>ályzat alap­ján létesített elöljáróság! szervezet jóval jobb is lehetne mint a milyen, mindazonáltal eléggé meg nem becsül­hető haladás a múltban uralkodott khaoszhoz képest. Ennek a szervezetnek is az a főhibája, hogy a forma absorbeálja a lényeget, de legalább számol a viszonyokkal, a közigazgatás szükségleteivel és a modern közigazgatás színvonalára igyekezett emelni azt az intéz­ményt, mely a desorganizáczió posvánnyába volt sülyedve. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy a kerületi elöljáróságok mai rendszerükben kifogástalanul működnek. Túlságig hajtott bürokratizmus tartja lekötve az ügymenet gyorsaságát és a nyilvántartások özönébe fúl az egyéni intézkedés minden szála. Említettük, hogy az elöljáróságok szervezete bécsi minta után készült. Magán is viseli az osztrák bürokra­tizmus minden raffinementját. Ha mindehhez hozzá vetjük azt, hogy a legjobb rendszer sikere elvégre is az egyének rátermetségéri fordúl meg, ha tudjuk, hogy az elöljáróság! közszolgá­lat külön, a központi szolgálattól teljesen elütő gyakor­latot kíván, úgy belátjuk, hogy a kerületi elöljáróság! intézmény gépezetén még sok lesz a javítani való, a mi egyébként minden emberi alkotás közös sorsa. A kerületi elöljáróságok, élükön felelős tisztvise­lőkkel, külön műszaki, közegészségi, számvevőségi stb. szakközegekkel, mint újon szervezett elsőfokú közigaz­gatási hatóságok, nagy és költséges apparátussal kezd­tek működni. Rendeltetésük természeténél fogva a központi igaz­gatás számos dolgát vették át. Az elöljáróság! törvény erősen deczentralizált, a nélkül persze, hogy a központi igazgatásban ez által módosult ügykezelés egyensúlya helyre állíttatott volna, sőt a mi lényegesebb -- a nélkül, hogy az elöljárósá­gok hatáskörének tágításával, a központ is oly irányú szervezetet nyert volna, mely a deczentralizált közigaz­gatás egységes irányú vezetését és kellő ellenőrzését lehetővé tenné. Ezt mondja Márkus József volt polgármester azon előterjesztésében, melyet a központi igazgatásra hivatott szervek és ezek segédhivatalainak újjászervezése tár­gyában 1897. augusztus havában benyújtott. Ez a terjedelmes és alapos tárgyismerettel készült derék munka, szerzőjének Hamvai Sándor VIII-ik kerü­leti elöljárónak becsületére válik, bár ez is a bürokra­tikus formaságok túlíengésében leledzik. Általános érdeklődésre tarthat számot e legújabb szervezési javaslat bevezetése, melyben rátér arra a sok ízben vitatott kérdésre; miféle fogyatkozásokban szen­ved központi igazgatóságunk, de a helyett hogy a fővá­rosi törvényben gyökerező hiányokkal szemben azok orvoslása tekintetében állást foglalna, ezek elől kitér és ezúttal csak aozkat a bajokat ismerteti, melyeket a tör­vényhatósági bizottság a fővárosi törvény keretén belül, a maga hatáskörében orvosolhatna, mert mondja a javaslat — a fönforgó összes bajokat a kormány által ismételve kilátásba helyezett, de mindez ideig hiába várt új fővárosi törvény megalkotása útján lehet csak meg­szüntetni. Közigazgatásunk egyik sarkalatos hibája — mondja az előterjesztés — hogy a vezetésre, illetőleg kormány­zásra hivatott orgánumok annyira túl vannak terhelve munkával, hogy alig marad idejük főbb hivatásuk be­töltésére. Ezek alatt az orgánumok alatt különösen a polgármestert és a tanácsot, mint testületet értem. A polgármester jelenleg nemcsak első tisztviselője a törvényhatóságnak, s mint ilyen vezetője a közigaz­gatásnak és feje a tisztikarnak, hanem egyúttal minden­féle hatóság is, a mint azzá az utóbbi évek számos köz- igazgatási törvénye tette, így például közegészség!, víz­jogi, anyakönyvi stb. hatóság. Valamely kis városban, egyszerű viszonyok között, talán meg tud felelni a pol­gármester mindezeknek az előírt kötelességeknek, de a székesfővárosban, melynek félmilliót meghaladó lakos­sága van és a hol az életviszonyok sokkal komplikál­tabbak és változatosabbak, ez úgyszólván lehetetlenség. Ezt különben belátta már maga a törvényhatósági bizott­ság is és nem egy szervezési munkálatában mutatott reá e visszás körülményre, mint a bajok legfőbb kút- forrására. Ily szervezet mellett a polgármester bürokratikus teendőit nagy erőmegfeszítéssel talán elvégezheti, üe soha sem lehet a közigazgatás lelke, nem fogja azt vezetni és ellenőrizni tudni, mert nincs meg hozzá a fizikai ideje. Már pedig a polgármesternek épen a veze­tés, az ellenőrzés kell, hogy első és főfeladatát képezze. E nélkül az ügyek intézésében nem lehet meg a szük­séges egység és tervszerűség. Hasonló helyzetben van a tanács is, mint testület. A tanács idejének legnagyobb részét is apró folyó ügyek veszik igénybe, annyira, hogy a székesfővárost, mint önkormányzati testületet érdeklő nagyobb fontosságú ügyek körültekintő, alaposabb előkészítésére és intézésére alig marad ideje. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom