Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-12-18 / 47. szám
1899. ^eczember 18. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Kereskedelmi tisztesség.- - A jótékonyczélu sorsjegyűzletek. — Az uj bűnvádi eljárás okvetlenül maga után vonja az anyagi büntetőjog reformját. Sokat vitáznak a lelett, mely cselekmények szorulnak alaj osabb retorsióra av«gy meghatározásra A káros hitelügylet megtorlása immár törvénybe van iktatva, s törvényes rendelkezés szól pl a részletügjről is, de a tisztességtelen verseny ellen ma sincsen kellő jogorvoslat. Az ipartörvény 51. §-a ugyan kimondja, hogy a tömeges és gyors eladásra ingerlő módon hatni, csak az iparhatóság engedélyével szabad" — de hány más ágazata van még a tisztességtelen versenynek ! — A legutóbbi időben általános feltűnést keltettek pl. az úgynevezett lavina rendszerű eladások, melyekre az iparlörvény idézett szakaszát alkalmazta ugyan egynémely iparhatóság, de ez is csak analóg okoskodással volt e érhető. Ennél még jobban alkalmazható a bünletőtörvénykönyvnek 879. $-a, mely kimondja, hogy csalást képez, ha valakit ravasz fondorlat al tévtdésbe ejtenek, vagy tévedésbe tartanak valamely jogtalan vagyoni előny szerzése végett. Nézzük csak az imént felhozott lavina rendszert. Valaki olvassa a lapokban, hogy 42 frt értékű fehérnemű felszereléshez jut, ha 7 db egy lorin'os szelvényt vásárol. Ezekből egyet megtart, 6-ot pedig elad ugyanoly feltételek mellett többi ismerőseinek. Már most az ismerősök közül, — ha ugyan minden jól megy — ismét vásárol mindegyik újabb szelvényt, mi ha megtörténik, csak akkor jut az első vásárló egyén a 42 frt áru portékához. Miután igy a kereskedő 6 X 7 = 42 frt mellett -f 1 frtot (az eredeti vásárló forintját) is megkapta, a ravasz fondorlattal kieszelt hirdetés mellett is már az első vevőnél mindjárt 1 frt haszonra tett jogtalanul szert, mely a lavina rendszerben mód nélkül és mértani arányban fog hatványozódni. A ravasz fondorlatot még tökéletesebbé teszi az, hogy az esetre, ha a lánczszem megszakad, a keres" kedő minden koczkázat nélkül a többi pénzhez jo. tálán módon (llenszolgáltatás teljesítése nélkül jutott, a mi különben előrelátható is. Igen ám, de ki emeljen csalás miatt ily esetekben bűnvádi panaszt? Ki van tulajdonképen a kimutatható 1 frt miatt az alkalmi társulásnál károsodva? S ki fogja ily esetben magát hosszadalmas tárgyalásoknak alávetni? íme, ez is egy e.ettel többet szolgáltat annak bizonyításához, hogy a tervszerű szédelgések bizonyos fajának megtorlását nem lehet, csak a magánpanaszosok tetszésétől függővé tenni, hanem mint az üzleti egészséges élet megmérgezőit, hivatalból is üldözni kell azokat A büntetőtörvény életbelépte alkalmával még nem voltak szövevényes kereskedelmi viszonyaink ; a tisztességes verseny ma már erőteljesebb védelemre szorul. Hogy a büntetőtörvény szakaszai körül állandó tojástán- ezot lejtő igen sok giündoláson kívül számos oly ténykedés képezi még állandó panasz tárgyát, molyre a törvény egy szakasza sem illik, az nem egy eclatáns példával igazolható. Vannak pl, bútorkereskedőink, kik hallatlan kedvező feltételek hir detésével főleg a vidéken operálnak «lőszerelettel és az- áru szállítás alkalmával tudva és rendszeresen oly szabálytalanságokat követnek el, melyek polgári per utján elle-ntlk nem bizonyíthatók, bűnvádi eljárásra pedig alkalmatlanok. Vannak ismét jótékonyczélu sorsjegy vállalatok, hol a közönség szívesen áldozni vél egy nemes czél szolgálatában, pedig a legbeavatottabbak jól tudják, hogy ama jótékony intézet csak egy kis töredékét kapja a befolyt összegnek, a nagyobb rész egy-egy magánban- kár, az u. n. financzirozó zsebébe vándorol, ki a humánus egylet ezégét ekképen úgyszólván kibérelte. És azoknak a nyereményeknek elhallgatott feltételei! Ezrek meg ezrek vannak be csapva, de az egyénenkénti kár mégis oly jelentéktelen, Ingv panaszra bizony senki nem megyen. Vanmk azután osztálysorsjegyei írusitók, kik hogy csak egy esetet említsünk, a kisebb nyereményben részesülőknek, főleg a vidékre, készpénz helyett újabb sorsjegyeket k üldenek, olyanokat, melyek az üzletben visszamaradlak s melyeket az kinek küldetett, nagyobb mennyiségük miatt állandóan úgy sem újíthat meg. S ha csak az illető Budapestre nem jő, vagy másképen erélyesen intézkedni nem tud, alig használ a sok reclamátió ! Mindenesetre a tisztességtelen \erseny leküzdése legjobban egy erötebes közgazdasági fellendüléssel, egyszersmind a népne.elés javításával érhető el, de hogy az anyagi büntetőjog reformjainál e kérdést nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, azt az elmondottak eléggé megvilágították. A házaSási kihágások elbírálása. A házalási kihágások elbírálása eddig két közigazgatási hatóság előtt történt. Volt oly házalási kihág; s, melyre nézve az iparhatóság épugv, mint a rendőrség a saját illetékességi körét megállapította. Az évtizedekig húzódó e nemű bizonytalanságnak véget vet a belügyminiszternek e napokban kelt elvi jentöiéqü döntő határozata, mely a két hatóság közti illetékességi határvonalat a dolog természete szerint élesen elkülöníti. E szerint a tiltott águkkal való házalási kihágások ezentúl a rendőrkapitányok, minden egyéb házalási ügy az iparhatóságok hatáskörébe utalvák. Magának a döntvénynek keletkezése is elég érdekes. Egyik rendőrkapitányság ugyanis két ügynököt képekkel való házalás által elkövetett kihágás miatt az 1852-ki pátens 12. § o. pontja alapján elmarasztalt, egyúttal a bűnjelt képző képek elkobzását is elrendelte. Az ügy megfelebbeztetvén, a főkapitányság, mint II. fokú bíró hivatkozással a 12357/1870 sz. ipar- és kereskedelemügyi rendeletre, a rendőrhatóság illetékességét leszállította, és az ügyet az iparhatósághoz utasította. Az első fokú iparhatóság viszont, hivatkozással a 21780/1879 sz. k. m. rendeletre, mely a pátensbe ütköző házalások elbírálását a rendőrségre ruházta, a saját illetékességét szállította le. Illetékességi összeütközés forogván fenn, az eset a belügyminiszter elé került, mely 2146/V, 899. sz. rendelettel ki mondotta, hogy : a szóban forgó kihágások elbírálására a kér. rendőr- kapitányság illetékes
