Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-12-11 / 46. szám
1899. deczember 11. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 A fővárosinak, mondja a bizottsági tag úr, az 1868. évi zárószámadások szerint 12 millió 896.760 korona személyzeti kiadásai voltak, a mi az összes kiadások 40 százalékát teszi. Berlinben ugyanezek a czimek az összes kiadásoknak csak 23 százalékát teszik. Még szembeötlőbb a nagy differenczia, ha a tulajdonképeni értelemben vett közigazgatási költségeket hasonlítjuk össze, értvén ezalatt a központi hivatalok és a kerületi elöljáróságok, mérnöki stb. hivatalok szükségleteit. Ezekre Budapesten az idei költségelőirányzat szerint 7,152.936 koronáf, vagyis az összes kiadások 19'45 százalékját költjük, Berlinben 88 milliós költségvetésből 8 millió 723 ezer márkát, tehát alig 10 százalékot tesz ki e tétel. Drezdában 7‘5 százalékot, Brüsszelben 9‘8 százalékot, Párisban a 306 millió 745 ezer frankos költségvetésből 20 millió 622 ezer frankot, tehát 6'7 százalékot. íme ily drága a mi közigazgatásunk. De még meglepőbb az eredmény, ha a lakosság számához viszonyítjuk a köz- igazgatás költségeit. Budapesten 10‘66 korona, Berlinben 6 korona, Párisban 5'71 korona, Drezdában 5*10 korona, Brü- szelben 5 korona esik a közigazgatás költségeiből egy-egy lakosra. Ez annyit jelent, hogy a mi közigazgatásunk a berlinihez képest, mely mintaszerű, a mit a mieinkről alig lehet mondani, 3 millió 108 ezer koronával többe kerül. És nemcsak a személyzeti, hanem a dologi kiadások körül is baj van. A főhiba itt, hogy a tételek a büdzsébe csak azért lesznek beállítva, mert tavaly is benne voltak, de senkisem ellenőrzi azokat. Nálunk a hivatalok költségeire az idei költségvetés 260 ezer koronát irányoz elő, mig Berlinben csak 270 ezer korona kellett ugyan e czélra. Ennek a kimutatásnak eredményeképp adta be azt az indítványt hogy : Utasítsa a közgyűlés a tanácsot arra, hogy a személyzeti kiadások apasztása és a különféle szükségletek egységes beszerzésének módozatai tárgyában tegyen három hónap alatt előterjesztést. Hiszszük, hogy a tanács az utasításnak nem fog megfelelni. Pedig, a mire a kormány figyelme is felhívandó, nem csupán ennél a tételnél, hanem az egész költségvetésnél a kiadások^ tulhajtása szembetűnő. Sajnos, a kormány a budget részleteibe nem avatkozik — az autonómia miatt. Pedig micsoda dicső dolgot végezne, hacsak egyszer is alaposan revideálná azt a székesfővárosi budgetet, a melyet a „boldogtalan fejős tehén“ jegyében készítenek. A revízióval tisztázhatná a sok „bizonytalan“ tételt, a melyeknek szükségességét meg nem okolják, s a melyeknek százezrekre rugó összege bontja meg a háztartás egyensúlyát. Az ügyvédek és a közigazgatás. Az ügyvédi kamara kérelmére a tanács határozott rendeletet adott ki az összes székesfővárosi hivatalok számára, hogy mindazokban az ügyekben, a melyekben a fél helyett ügyvéd jár közbe, a határozatokat az ügyvéd kezéhez és ne egyenesen a félnek kézbesítsék, mert különben nem csak a feleknek okoznak fáradságot, hanem az ügyvédeket is gyakran megkárosítják. , A foglalkozás nélkül levők segítése. — Hatósági biztosító-intézet munkások részére. — A VIII. kerület egyik szerény hajlékán a foglalkozás nélkül levőket biztatja az a czégtábla, a mely ideig-óráig munkát, meleg szobát, időleges segélyt igér — az éhenhalás ellen. Dicsérjük az eszmét, a melynek tartós sikert kívánunk, mert intencziója minden tekintetben nemes. S mégis kevésnek tartjuk a mai szerencsétlen viszonyok között. A munkanélkül levő ezrek érdekében felhívjuk a hatóság figyelmét arra a nemes intézményre, a mely Bernben évek óta virágzik. A berni városi hatóság biztosító-intézetet állított fel a munkátlanság esetére. Az intézmény, a mely öt esztendős, nem kötelező a munkásokra, de önszántából minden munkás tagja lehet. A munkátlanság esetére szóló biztosító-intézet tagsági díja havonkint 50 centim. A ki legalább hat hónapig tagja az intézetnek, az, ha munka nélkül marad, harmincz napig állandó segítésben részesül. Még pedig család nélkül levő munkás kap naponkint másfél, családos munkás két frankot. Ha munkát a harmincz nap elteltével sem kapna, a napi segélyt a pénztár a készletnek megfelelően tovább is folyósítja. Az intézet igazgatását — díjtalanul — három munkaadóból, három munkásból és három községi képviselőből álló bizottság végzi. A város az intézetnek ingyen helyiséget, irodai kezelést, felszerelést és 7000 frank évi segítséget ad támogatásul. A legutóbbi tél folyamán az intézet 12,000 frank segítséget adott 295 munka nélkül levő tagjának. Az intézetnek, a mely még csak most terjeszkedik s a munkás elem előtt majdnem ismeretlen, a havi díjakból 17,000 frank bevétele van. A segítő-díjakon kívül egyéb kiadása nincs. Nem lehetne ehhez hasonló intézetet Budapesten is létesíteni'? Cselédszerzö iparigazolvány nélkül. Bárhogy irtsák is a hatóságok, minduntalan akad olyan iparos, ki mesterségét jogosulatlanul űzi. Az ilyen ember rendszerint nemcsak a többi jogosultsággal biró társának okoz kisebb-nagyobb károkat, hanem gyakran a közönségnek is érzékeny veszteséget okoz. Igen találó példa erre a kereskedelmi miniszter egyik harmadfokú határozata. A tanács egy cselédszerzőt, ki iparigazolvány nélkül folytatta üzletét, súlyos pénzbüntetésre ítélt és arra is kötelezte, hogy az egyik megbízójának a jogtalanul felvett közvetítő-díjat térítse vissza. A miniszter a határozatnak azt a részét, mely a pénzbüntetés kiszabására vonatkozik, helybenhagyta, a visszatérítés kötelezettsége alól azonban a talmi-cselédszerzőt felmentette. A határozat megokolása azt állítja ugyanis, hogy a felvett összeg nem lehet a közvetítés díja, mert a cselédszerző jogosult ipar- űző, tehát törvény értelmében tekintendő cselédszerző nem volt. Ilyen czímen ennélfogva díjat fel nem vehetett, s ha valamelyes összeget kapott is megbízójától, ez összeg felől nem lehet mint közvetítő-díjról az ipartörvény intézkedései alapján
