Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-10-02 / 36. szám
1899. október 2. 9 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ben egyszer, valamely ideges úrnő hirtelen és talán igaztalan szeszélye folytán, jó erkölcsük mellett is egyszer véletlenül nem voltak eléggé szolgaiak. Első sorban tehát maguk a gazdák okai annak, hogy a cselédkérdés eme legfontosabb részleténél, annál ugyanis, hogy a cseléd mineműségét a könyvből állapíthassák meg, rendet teremteni a mai viszonyok mellett lehetetlen. Mert igen lényeges és rendszeres emberi tulajdonságok legyenek azok, melyek a minősítés alapját képezik. És ezek felismerése a tárgyilagosság és emberszeretet vezérelveinek szemelőlt tartásával, vizsgálandó meg. Erre azonban a szerződő felek egyike, a bejegyzésre jogosult gazda, már csak a bejegyzés alapját képező eseménynéli érdekeltségeinél fogva is, nem mindig képes. És a cselédtörvény novelláris alkotásainál épen ez a legnehezebben megoldandó részlet- kérdés. Legegyszerűbb volna, ha a minősítési hatóság által jegyeztetnék be, mert a hatóság, beigazolt adatok alapján, az előtte folyó peres és perenkívüli ügyek elintézéseiből arra leginkább képes. És itt még azt lehetne mondani, hogy hiszen a helybeli cselédbüntetésekről ma is törzskönyvet vezet a budapesti bejelentési hivatal, de azt is mindannyian tudjuk, hogy bizony fehér holló az a gazdag, ki valamely cselédje előélete iránt ama hivatalnál valaha érdeklődött volna. Ily törzskönyv tehát hiába lesz vezetve; nem is ér rá a gazda arra, hogy minden cselédváltozásnál azt igénybe vegye. Ajánlatos lenne azonban, ha épen úgy, mint a lakluda- koló levelező-lapoknál, itt is bármely tőzsdésnél vásárolható levelező-űrlapok adnának hatósági felvilágosítást a cselédek előéletéről, mely így hatósági ellenőrzés és feljegyzés tárgyát képezné. E megoldást, mint a legfontosabb családi érdeket érdeklőt, az új cselédtörvény alkotóinak figyelmébe ajánljuk. Színház. A népszínház hétköznap-délutáni előadásai. A népszínház igazgatója, Porzsolt Kálmán, terjedelmes kérvényt nyújtott be a fővárosi tanácshoz. A folyamodás elpanaszolja, hogy a múlt évben a népszínház volt az első, mely a hétköznap —- délutáni előadások eszméjét megpendítette s ilyenek tartására a tanácstól engedélyt kért, a minek fejében arra kötelezte magát, hogy milden év október 4-én, a király nevenapján, teljesen ingyen előadást rendez a budapesti szegénysorsu közönség számára. Tavaly az igazgatóság nem várta be a tanács határozatát, hanem megtartotta az ingyenes előadást, mely köztudomás szerint rendkívüli sikerrel is járt. Őfelsége miniszteri leirat útján fejezte ki elismerését Porzsolt igazgatónak, sőt maga elé rendelte kihallgatásra, mikor azt szóval is megismételte. A tanács pedig mindezek után a délutáni előadások tartását meg nem engedte, mert — nincs elég tűzoltó. Nemsokára rá azonban engedelmet kapott a Nemzeti színház az ifjúsági előadások tartására, a melyekkel meglehetős sikert aratott. Ez idő szerint pedig más magánszínházak fordultak hasonló kérelemmel a tanácshoz. Porzsolt igazgató ezúttal megújítja kérelmét, s utal a tanács méltatlan eljárására. A legkényesebbé teszi az igazgató helyzetét ráadásul a jelen esetben az, hogy küszöbön áll október 4-ike, s nem tudja mi tévő legyen ? Ha a tanács a kérelmet ezúttal is elutasítaná, kénytelen lenne legfelsőbb helyen — saját maga fedezésére bejelenteni a dolgot, s ezzel igazolni az ingyenes előadás elmaradását. De egyébként is méltatlanság, hogy a főváros a saját színházában nem engedi meg azt, a mihez másutt hozzájárul. Alkalmasok lennének a népszínházi ifjúsági előadások első sorban a fővárosi iskolák tanulói részére, mert ők az állami intézetek növendékei számára biztosított elsőbbség miatt a Nemzeti színházból rendszerint kiszorulnak. Végre kiemeli az igazgató, hogy terve szerint a népszínházi ifjúsági előadások repertoárját nem a rendes műsorból merítenék, hanem külön Íratna az ifjúság számára színdarabokat, s hétköznap délután ezeket hozná színre. Hogy pedig a főváros szörnyű gondjától is megszabadulhasson, megszünteti a nyilvános főpróbákat s a tűzoltókat, a művészi ügyek fővárosi Néróit ezzel kárpótolná a hetenként egy napi külön elfoglaltságukért. Elkallódott tanácsi határozat. Nagy feltűnést keltett annak idején Hajós Zsigmond fővárosi bizottsági tagnak a Magyar Színház tűzbiztonsága ügyében tett interpellácziója. A lármás ügynek szigorú hatósági vizsgálat vetett véget, mely megnyugtatásul szolgált mindeneknek, s mert a színház tűzbiztonságát kifogástalannak nyilvánította. A vizsgálat alapján azonban a tanács mégis néhány apróbb módosítást rendelt el a színház körül. Ezt a tanácsi határozatot nem a színház igazgatóságának, hanem a kapusának kézbesítették, s most, mikor a tanács már majd egy esztendő eltelte után sürgeti a rendelet végrehajtását, a színház igazgatósága azzal védekezik, hogy a határozatot nem kapta meg, az írás a portás kezén elkalódott, kéri tehát annak újból való kézbesítését. A tanács pedig mit tehet egyebet, mint újra kiadja a határozatot. Gyorsaság, nem boszorkányság! Új évkönyv. A sajtó alatt levő Magyar biztosítási évkönyv tartalma, mint velünk közlik, a következő: 1. A biztosítási díjak perel- hetösége. Irta dr. Rótli Pál, igazgató. 2. A magyar biztosító társaságok köteléke. Irta dr. Farkas Gyula, vezérigazgató. 3. Az életbiztosítási díjtartalékokról. Irta Altenburger Gyula, az Adria biztosító-társaság osztályfőnöke. 4. Baleset elleni biztosításról. Irta Milkoffer Sándor. 5. A biztosítás ügytörté- nete Magyarországon. írták Török Jenő Endre és Apor Sándor. (Egy kiváló magyar szaktekintély müve után.) 6. A biztosítási feltételek jogi természete. Irta dr. Rósa Ferencz, budapesti ügyvéd. 7. A munkásbiztositás. Irta Bein Károly, tanár. 8. A távkönyvelésröl. Irta Kondor Béla, igazgató. 9. Jégkárbiztosítás az állam kezében. Irta Szűcs Mihály, igazgató. 10 A hitelbiztosítás. Irta dr. Szűcs Ernő. 11. Az életbiztosításról. Irta dr. Virágh Gyula, jogtudor. 12. A katonai biztosításról. Irta Tatár Gyula, titkár. Az Évkönyv második részében, a nálunk működő intézetek rövid története, vagyoni kimutatásai, legutolsó évi mérlegei, a budapesti vezetőség, igazgatóság és az összes vidéki főügynökségek (végleg kiegészítve), valamint azok tagjainak pontos névsorát fogjuk ismertetni. A könyv 20 ív tartalommal, 3—400 oldalon, díszes, elegáns kötésben jelenik meg s ára darabonként 1 frt 20 kr. lesz, mely a Biztosítási és Közgazdasági Lapokhoz, Budapest, VI. Aradi- utcza 40. sz. alá küldendő.
