Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-09-18 / 34. szám
1899. szeptember 18. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 f hivatalt, hogy a szabályzat hiányának pótlásáról haladéktalanul gondoskodjék. A mérnöki hivatal beterjesztette a lámpahorog- paragrafust, a melyet az Építésügyi Szabályzatokba így illesztenek be: „A lámpák, csillárok vagy egyéb világító testek megerősítésére szolgáló horgok már az építkezés alkalmával helyezendők el, még pedig boltozatoknál közvetlenül a boltra fektetett keresztvasakra, illetőleg áttoló rudakra. Vastartóknál a horgok a tartót körülfogó kengyelvasakra erősítendők. Famennyezeteknél a horgok szintén a mennyezeti gerendákra fektetett keresztvasakra csavarok segítségével megerősítendők. Ezen megerősítések tekintetében, úgy mint minden más építkezési szerkezetekért az építőmester felelős.“ Hogyan kell a pénzt kidobni? Erre a kérdésre határozott útmutatást ad a főváros tanácsának egy legújabb keletű intézkedése. Az iskola- és óvóköteles gyermekek összeírásáról van szó. Régente, meglehetős hiányosan, az ifjú csemetéket az adóösszeirással együtt jegyezték föl. 1896-ban eltértek ettől a rendszertől. Elhatározták, hogy a kerületi eliiljárók szolgái, kézbesítői és lovaskerülői végezzék az összeírást. Erre a czélra megszavaztak 3000 forintot. El is költötték. Az összeírás eredményéről a statisztikai hivatal kijelentette, hogy abszurdum, valótlan, rossz. A pénz tehát kárba veszett. Ez történt 1896-ban. A belügyminiszter azóta sürgeti az újabb összeírást s a tanács a statisztikai hivataltól kért tanácsot, hogy mitevő legyen. A hivatal azt javasolta, hogy várjon a főváros 1900-ig. Akkor általános népösszeírás lesz s akkor könnyen össze lehet írni a tanköteleseket, iskolakerülőket és a gondozatlanul levő óvóköteleseket. A tanács a kormány újabb sürgetése következtében nem fogadta el a javaslatot. Elhatározta, hogy október 15—16-ika között megint csak az elüljárósági szolgákkal újra összeiratja a gyermekeket s az eredményt, akármilyen legyen, fölterjeszti a kultuszminiszterhez. Az összeírásra 1600 forintot szavazott meg. Fotográfia és pénz. A Károly-kaszárnya telke és környékének szabályozása tervének elkészítésére a fővárosi tanács annak idején tudvalevőleg pályázatot hirdetett s két pályanyertes tervet meg is jutalmazott. E két tanulságos tervet egyik budapesti fényképész lithografiai intézetében azután sokszorosították. A fényképész a munkával elkészült és a jól sikerült másolatokat már be is mutatta, 320 frtos számlájával együtt. A számla az előre kialkudott árnak megfelelő s így most már csak a kifizetése volna hátra. Kiderült azonban, hogy e kiadások fedezetéről előre nem gondoskodtak, s most tehát előbb a fedezetet kell megkeresni. A főszámvevő már munkálkodik is rajta. A rendőrség múlt havi jelentése. A székesfőváros közigazgatási bizottságához e hó 11 -én beterjesztett jelentésében a rendőrség képviselője főleg az e havi sikeres bűnügyi tevékenységet emelte ki. Az egyes nagyobb bűnesetek részletezésénél önkénytelen eszünkbe jutott a modern bűnügyi írók által felállított azon hypothezis, hogy t. i. bizonyos időszakokban némely bűnesetek tömeges járványszerűsége észlelhető. Az elmúlt hóban főleg elhaltak fosztogatása és köz- s magánhivatalnokok nagyobb delictumai alkotják a jellemző momentumot. Az első csak alkalmi bűntett, az utóbbi a középosztály tömegnyomorának időszaki kifejezője ; mindkettő a műveltebb elemek erkölcsi hanyatlásának bizonysága. A múlt havi bűntettesek eme lajstromában találunk köz- tiszteletben állott nyugalmazott államhivatalnokot, ki 14 éven át elhalt állami nyugdíjasok illetményeit, mintegy 70 ezer forintot re bene gesta felvette; azután egy másik államhiva- lalnokot, ki az államkincstártól harmadfélezer darab beváltott máv. ezüst kölcsönkötvényszelvényt tulajdonított el, azután egy nagyobb sikkasztást elkövető orosz államhivatalnokot, (hogy ez épen a sikkasztok hazáját kereste fel), stb. Ezek után a jelentés azzal végződik, hogy a közbiztonsági állapotok az elmúlt hóban is kitűnőek voltak; miért is a jelentés tudomásvétele kéretett, mi é-zrevétel nélkül meg is történt. A Szervita-tér tulajdonjoga. — Levéltári jelentés. — A Szervita-téren levő szobrot nemrég újították meg. Ebből az alkalomból felmerült magának a Szerviták-tere tulajdonjogának kérdése. A fővárosi tanács ugyanis, midőn a szobor megújítását elrendelte, ennek foganatosítására a Szervitarendet hívta fel, mint a szobor tulajdonosát. A rend a renoválás költségeit közadakozásból fedezte, ugyanakkor kijelentette azonban, hogy tulajdonjogot formál a szobron kívül magára a térre is. A tanácsot e kijelentés meglehetősen konsternálta, mert a tér küszöbön levő rendezése alkalmával annak szükségessé váló kisajátítása rengeteg előre nem látott kiadást okozott volna a fővárosnak. A legszélesebb körű kutatást indították tehát, hogy ha csak lehetséges, a kérdést kedvezően oldhassák meg, s úgy látszik, ez sikerül is a fővárosnak, mert a legújabban felderített adatok azt bizonyítják, hogy a rond követelése alaptalan s a tér máig is Budapest tulajdona. E szerint a tér a legrégibb időben mint üres háztelek állott a városban s az okmányok legelőször 1696-ban emlékeznek meg róla, a mikor a házösszeírás alkalmával 11. számmal jelölték meg s ugyanebben az évben „grátisz“ — tehát ingyen — Venerio Ceresola császári műépítő és budai tanácsos birtokába került, ki azt az 1707, évben Suchentruck János György kovácsmesternek adta el 40 frtért. Suchentruck műhelyet állított fel a telken s virágzó üzletét ott folytatta, a mi igen sok keserűséget okozott a szomszédos Szervitáknak, mert a kovácsműhely éktelen lármája nem csak nyugalmukat zaklatta fel, hanem zavarta ájtatoskodásukat is, A templom-
