Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-09-11 / 33. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1899. szeptember 11. ============ követelés. Ilyen az a 171,985 forint 93 krajczár, a melyet a régóta megszűnt Pesti Népbank és a Ferencz-József- városi Takarékpénztár betétkönyvei alapján követel a központi pénztár. Iskolaügy. Az iskolák fenntartása. Szeptember van : megkezdődtek az iskolák. A fővárosra : a gond. Budapest községi iskoláinak fenlartása ma már óriás teher, nagy gond, a melyet a község rendezetlen háztartása súlyosan megérez. S a gondtól nem szabadulhat, mert a népnevelés első és fő kötelessége a városnak. A nagy városok romlását az elhanyagolt kulturális viszonyokban találjuk legtöbbször. A hol százezrek tömörülnek, ott rendkívül sok a salakos elem, melynek bomlasztó, veszedelmes hatását csak a kultúra háríthatja el. Ebben van a magyarázata annak az erőmegfeszítésnek, a melylyel a főváros az iskolaügyet kezeli. Köz- megelégedésre, mert e tekintetben a főváros a szélső határig humánus, másrészt első helyen álló, mintaszerű iskolákat tart fenn. Meddig győzi, mikor kell rendkívüli eszközökhöz folyamodnia, a milyen lett volna az iskolaadó, — előre nem tudható. Ám kétségtelen, hogy terhein első sorban valószínűleg az államnak kell majd segítenie. Akkép, hogy átveszi azokat az iskolákat, a melyek a népoktatáshoz nem tartozó, magasabb oktatást kultiválnak. I Ezt a könnyítést a főváros jogosan várhatja az államtól, a mely egyébként semmiféle segítségben nem részesíti. Elvárhatja annál is inkább, mert az oktatásügy hova-tovább nagyobb területet foglal el a főváros háztartásában. Csak két év állapotát összehasonlítva látjuk, hogy a kiadások mikép emelkednek. 1898. 1899. Hitoktatás 117.000 127,000 Reáliskolák 166,000 167.000 Felső kereskedelmi 104,000 104,000 Polgári iskolák 489,000 516,000 Felsőbb leányiskolák 53,000 55,000 Iparrajziskola 64,000 66,000 Elemi népiskolák 1.703,000 1.850.000 Iparosinasiskolák 106.000 123,000 Kisdedóvók 48,000 88.000 Egyéb iskolák 11,000 13,000 2.861.000 3.105,000 E kiadásokkal szemben, a melyekhez a rendes év1 építkezések, házbérek és egyéb czímeken még egy millió sorakozik, bevétel alig van. A főváros szorult helyzetében is kénytelen a nagy gonddal járó iskola fentartását jól végezni, mert a város fejlődésével arányban szaporodnak az iskolába járók. így az idei behatásokat tekintve, majdnem kétezer az évi szaporulat. Az óvóiskolákat 8,000 ; az inasiskolákat 12,000 ; , a középiskolákat 10,000 ; a népiskolákat 50,000 gyermek láto- í gatja. A majdnem 80,000 tanuló igényeinek kielégítését mindnyájan megérezzük s mégis hálásak vagyunk, mert 'a 1 főváros ezzel a nagy erőkifejtéssel a község legszentebb kötelességének, a nemzeti művelődés terjesztésének áldoz. S idővel remélhető, hogy az állam is tudomást vesz a mindennél ékesebben szóló eredményről. * Az iskolaszéki választások. Az iskolákkal kapcsolatban megemlékezünk az iskolaszéki választásokról, a melyek e hó végén, esetleg október első napjaiban lesznek. Ezúttal nagyobb küzdelem nélkül, mert az általános lefegyverzés után — a mely a politika mezején végbement — alkalmasint elsimultak a többi ellentétek is, a melyek a községet érdeklő választásoknál felmerültek Az érdeklődésre azonban mégis csak nagy a szükség, mert egyáltalán nem árt, ha a különben is elég fontos hatáskörű testületekbe a választással fris vér, új elem vegyül. Új temetési rend. Pantheont sürget az ország a Gellért-hegyre a citadella helyére, a főváros tanácsa pedig arra törekszik, hogy a kerepesi-úti temetőből dísztemetöt alkosson, a melyben a főváros s az ország kiváló alakjai kapjanak örök nyugvóhelyet. E szándéknak végrehajtása előtt két fontos, a nagy közönséget közvetlenül érdeklő kérdést kell megoldania: a temetésügy rendezésének s a X. kerületi köztemető hozzáférhetőbbé tételének függő kérdését. Ezek az ügyek hátráltatják a Pantheon létesítését, a melyre a kultuszminiszter csak nemrég felhívta a főváros figyelmét. A már elhunyt nagyok emlékének megörökítése előtt rendezni kell az élőkre közvetlenül fontos és meglehetősen gazdátlanul álló temetés ügyét. Közegészségi követelések tiltakoznak az ellen a temetési rendszer ellen, a melyet nálunk követnek. Ezt a rendszert nem támogatja többé a kegyelet sem, mert eléggé nyilvánvaló, hogy a temetés külsősége csupán üzlet, a mely mindig ai maga javára dolgozik, a maga hasznát keresi. A kegyelet egyszerű tőke, a mely nem csupán könyekkel, hanem igen gyakran keserves fillérekkel köteles áldozatot hozni a temetés külsősége javára. S mindez azért, mert Budapesten az elhunytak lakásáról történik a temetés. A szomszédok, ismerősök, jóbarátok jelenlétében, a kik önkénytelenül észreveszik az egyszerűbb díszítést, a koporsót kiszolgáló temetőhajduk kis számát, a vékony gyertyákat . . . Sajnos, igen kevesen teszik azonban azt a megjegyzést, hogy az elhunyt családja kimerült és zavarba jutott a temetés költségei miatt. Kinek is jutna eszébe, hogy az elhunyt hónapokon át betegeskedett, felélte a ház szives áldozatkészségét, s a mikor elköltözött az árnyékvilágból, itt hagyta szerencsétlen családját kereset, segítség nélkül. Nem igen jut erre a gondolatra a résztvevő közönség, pedig a temetések ötven százaléka ilyen szomorú viszonyok között folyik le. A hatóságnak régóta kötelessége lett volna már ebből az okból is a temetésügyet orvosolni. De még inkább az a már említett közegészségügyi okok miatt. Védekezünk ezerf^lekép a fertőző betegségek ellen s a védekezés megakad a temetésnél. Ott nincs hatósági ellenőrzés, ott széthurczolható a legragályosabb baj is a kellő felügyelet híján. A temető-vállalatok emberei és holmijai, az obiigát fekete posztó, a melyekkel kapukat, falakat, ravatalt díszítenek, az állványok, szerelőládák, növénydíszek, mind-mind hűséges terjesztői a betegségeknek. Emberek és holmik tisztittatlan és fertőzött állapotban jutnak az
