Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-08-07 / 30. szám
II. évfolyam. Budapest, 1899. augusztus 7. 30. szám. KÖZIGAZGATÁSI HÉTI LAP. E L Ö F I Z rtési Ára: Szék Eszti És kiadja: Szerkesztőség és kiadó: Egész évre . . Félévre . . . 6 frí. . 3 frt. DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A „Magyar Székesfőváros“ a törvényhatósági szünet alatt (jtilius és augusztus hónapokban) kéthetenkint egyszer 8 oldalon — jelen meg. Budapest közlekedésügye. Ünnep nélkül, zajtalanul Budapest egyik nagy alkotása élte meg tízesztendős alapítását: a villamos vasút. A mit a főváros e tíz esztendő alatt forgalomban, felvirágzásban elért, abban nagy része van a villamosnak, a mely gyors szárnyán valósággá teszi azt a mondást: az idő pénz. S a villamos vasút tízéves pályája alatt kiszámíthatatlan vagyont adott édes mindnyájunknak : az idővel. A melyre ma már, a mikor majdnem 190 kilométer hosszú a közúti sinhálózat, vigyáznunk sem kell. A villamos siet velünk s mi az idővel. Közgazdasági, társadalmi hasznát a vasútnak nem kell ismertetnünk. A modern kor való értéke szerint becsüli a vasutat, a mely ezrekről gondoskodik s milliókat szolgál. Csupán a főváros nem tudja megbecsülni. Számít a haszonra, a melyet a vasútból kaphat, de nem törődik azokkal a kötelezettségekkel, a melyeket a vasutak megtartása érdekében teljesítenie kellene. Szerencsétlen viszonyaink egyrészt úrrá tették a várost a vasutakon — névleg, másrészt a kormány apránként megfosztja minden befolyásától. A nagy vasúti hálózat, az óriás vagyon, a mely részvényekbe fektetve termi busás kamatjait, érthető vágyat kelt maga iránt ott, a hol a hatalom is, az erő is megvan a megszerzésre- S ebben az irányban a kereskedelmi kormány törekvéseit félreérteni alig lehet. A főváros pedig még arra is alig szánta rá magát, hogy a közlekedési ügyeket külön ügyosztályra bízza. Nem tette ezt mindaddig, míg végre abba a helyzetbe jutott, hogy az új ügyosztály életbeléptetésével egy másikat megszüntethet. A mikor erre kilátása volt, határozott, fel akarta állítani a közlekedési ügyosztályt. S most újra a kormány lép közbe. Megengedi az új szervezet létesítését, ha a megszüntetésre Ítélt adóügyosztályt is fentartja. A mi azt jelenti, hogy nem lesz vasúti ügyosztály, mert mines rá pénz. A kormánynak ezzel az elhatározásával a főváros elesik egy életbevágó, fontos intézménytől. A közlekedési ügyosztály avatott kezekben Budapest közlekedésügyét tökéletessé fejleszthetné a szárazon, valamint a vizen, a mely ma még kezelés nélkül áll. A vizen való közlekedés irányítására, fejlesztésére a főváros nem foly be. Nincs hozzávaló szakszervezete, tapasztalata. S ha elesik a közlekedési ügyosztály, vele mérhetetlen károkat fog szenvedni a város. A vasutak azért virágzanak, fejlődnek, de a gyümölcsöt más tépi le. A pazarlók. Olykor-olykor a költségvetések tárgyalásakor fölpanaszolják a túlságos költekezést. A pénz fogy mint a szalma és senki sem törődik azzal, honnan kerül, minek a rovására történik a kiadás. A költségvetés keretei, bár a törvényhatóság megállapítja, a miniszter jóváhagyja, gyönge korlátok, a melyeken hol a tanács, hol a törvényhatóság gázol keresztül. Rendetlenség támad e miatt a háztartásban, a mely biztos irányban nem kezelhető. A plusz és a mínusz csak papiroson áll egymással békességben. A gyakorlatban a mínusz a győztes, mert minden követelést kiegyenlítenek hiteltúllépéssel, rendkívüli kiadásokkal.
